Vagy beveszi, vagy kihányja

László nem volt szép ember. Kövér volt, és egy nem túl nagy, de azért jelentősen zavaró májfolt volt az arcán. Emellett erősen hullott a haja, feje tetején messziről világított a kopasz folt. Rövidlátó szemét teknőckeretes szemüveg takarta. Amit a természet az egyik oldalon elvett, a másikon pótolta: Lászlónak fényképmemóriája volt. Amit egyszer elolvasott, azt már sohasem felejtette el.
Barátai egyszerre tisztelték is emiatt, meg féltek is tőle. Természetfölötti, hogy valakinek ilyen memóriája legyen. Sörözgetés során kapacitálgatták is, hogy hülye, ha ezt nem használja ki. A kereskedelmi tévék tele vannak műveltségi vetélkedőkkel, bármelyiket simán meg tudná nyerni. László ilyenkor csak legyintett. Alapvetően félénk a természete, már akkor is zavarban volt, amikor a munkahelyén egy szűkkörű megbeszélésen fel kellett szólalnia. Ott meg van egy stúdió, egy csomó technikus, a nézők, na meg a kamera mögött az a többmillió ember. Szó sem lehet róla.
Viszont addig-addig mondogatták, amíg bele nem fészkelte magát a gondolat a fejébe. Megnézett néhány műsort. Ez tényleg nem kihívás, gondolta. Aztán egyszer vett egy nagy levegőt és beadta a jelentkezési lapot.
Behívták. Ez csak egy előteszt volt. Kitöltötte a lapokat, beadta. Visszahívták. Ekkor már egy asszisztens fogadta.
– Hibátlan lett a tesztje – fogadta Lászlót.
– Tudom – vonta meg a vállát.
– Aha – nézett fel a papírjaiból az asszisztens – Csak szólok, hogy a magáé lett egyedül hibátlan.
László megint megvonta a vállát.
– Oké – folytatta az asszisztens – A következő sorozatban játszani fog. Itt van egy kérdőív, legyen kedves töltse ki. Szeretünk mindent megtudni a játékosainkról, mielőtt belevágunk.

László kitöltötte a kérdőívet. Arra a kérdésre, hogy mely területeken jó, beírta, hogy mindegyik. A másik kérdésre, amelyik azt firtatta, mely területeken gyenge, nem válaszolt.

~oOo~

Aztán beindultak a fordulók. A selejtezőket természetesen nem közvetítette a tévé. Maga a sztár műsorvezető, Öröm Imre sem vett még részt ezeken. László szinte hibátlanul vette az akadályokat, sorra győzte le vetélytársait.
Így jutott be a legjobb nyolc közé. Innentől kezdődtek a felvételek.

~oOo~

A stúdióban felharsantak a fanfárok, a közönség tapsolni kezdett.
– Állj! – kiáltotta a rendező. A zene elhallgatott, a közönség abbahagyta a tapsolást.
– Mi van? – dugta ki a fejét a hangmérnök a keverőpult mögül.
– Visszhangos – jelentette ki a rendező.
– A kurva életbe – morgott a hangmérnök.
A forgatást délutánra halasztották. A nézők kivonultak a büfébe, László és versenytársa felsétáltak ez emeleti öltözőbe, lemosták a sminket magukról.
Délután újrakezdték. Most már rendben volt a hang. A fanfárok harsogása közben bevonultak a versenyzők, majd a zene sokkal rikítóbb lett és megjelent a sztár, Öröm Imre. Széttárta a kezét, meghajolt a kamera felé, végül csípőre tett kézzel végigszökdelt a színpad szélén. Az asszisztens oldalról felmutatott egy táblát, a közönség őrjöngve tapsolt. Imre ezután a pulpitushoz sétált, kegyes mosollyal a versenyzők felé fordult.
– Üdvözletem, Uraim! – mosolygott rendületlenül – Ön ugye László?
László meglepetten nézett vissza. Az előtte lévő kijelzőn harminc centis betűkkel volt kiírva, hogy ‘LÁSZLÓ’. És ezt mindenki látta. Akkor?
– Iigen – nyögte ki végül.
– Maga egy érdekes cukipofa – folytatta Imre – Azt írta, hogy mindent tud. Tényleg?
– Igyekszem – pirult el László.
– Hát, majd meglátjuk – vigyorodott el sok foggal Imre.

Kezdődött a vetélkedő.
László első kérdése az volt, hogy a megadott négy törpenév közül melyik nem szerepel a Hófehérkében.
– A ‘C’ – vágta rá.
– Biztos? – próbálkozott Imre.
László az idióták számára tartogatott szánakozó pillantásával nézett vissza.
– Biztos. Határozottan tudom, hogy nem volt olyan nevű törpe, hogy Böszme.
– Nem kér segítséget?
– Miért kellene?

Végül László toronymagasan nyerte a fordulót és jutott be a legjobb négy közé. Nem szavaztatta meg a közönséget, nem feleztette le a válaszokat, nem hívta fel a segélyszámot. Valójában nem is akart megadni vésztelefonszámot, de annyira erősködtek, hogy végül megadott egyet. A sajátját.

~oOo~

Egy hét múlva jött a következő forduló. A bevonulás most egyből sikerült.

– Nos, itt van a mi hallgatag emberünk – mosolygott Imre Lászlóra.

László igyekezett kedvesen visszamosolyogni. Még mindig nem szokta meg a környezetet.

– Maga mindig ilyen kevésbeszédű? – folytatta Imre.
– Igen.
– Volt már olyan, hogy egy kérdésre bővített mondatban válaszolt?
– Nem.
– Ismer más szavakat is az ‘igen’-en és a ‘nem’-en kívül?
– Talán.
Imre felsóhajtott. A pult alól jelzett valamit hátra, a backstage felé.

László nem győzte kapkodni a fejét. A versenytársa továbbra is bénácska kérdéseket kapott, ő ezzel szemben csupa nehezet. Kapaszkodott persze, néhány válaszával határozottan meg is lepte a stábot, de érezhetően lemaradt az ellenfelétől. Végül még a felezőt is kihasználta. (A közönség szavazatára nem volt kíváncsi, nem érdekelte, hogy száz hülye milyen véletlenszerű eloszlást tud produkálni.) De hiába kapaszkodott, vesztett.

– Hát, búcsúzzunk el Lászlótól – vetett rá egy szánakozó pillantást Imre – Az embertől, aki azt hitte, mindent tud. Aztán mégse.

László letörten ment haza. Hiszen tényleg szinte mindent tudott! De úgy, hogy a vetélytársa csupa könnyű kérdést kapott, úgy eleve nem nyerhetett. Viszont most ő lett a vesztes. Hetekig ezzel fogják ugratni a haverjai, meg a kollégái. Dühösen rúgott arrébb egy kavicsot.

~oOo~

Pista tipikus örömifjú volt. Egyetemre járt és jól ment neki. Kiváló agyat örökölt a szüleitől. Élvezte az életet. Jóképű volt, a lányok tapadtak rá. Társaságban mindig ő vitte a prímet, ösztönösen csavart mindenkit maga köré. Aztán egy hajnalig tartó durva sörözés végén volt egy fogadás és veszített. Az volt a büntetése, hogy be kellett neveznie egy műveltségi vetélkedőbe.

Jelentkezett. Felvették az adatait. Beírta a kedvenc témáit és beírta a kevésbé kedvenceket is.
A selejtezőkön gyorsan túljutott. A stáb imádta, jókat ökörködött velük. Az utolsó selejtezőbeli fordulójára Öröm Imre is beült a hátsó sorba, a rendezővel együtt.
– Igen – hümmögött Imre a végén – Nyerő tipus.
A rendező vigyorogva nézett vissza rá.

~oOo~

Pista viszonylag simán jutott el a döntőig. Mintha angyalok egyengették volna az útját. Közepesen nehéz kérdéseket kapott, de valahogy csupa olyat, melyek feküdtek neki. Persze veleszületett bolondozási kedve nem hagyta magára, hatalmas showt produkált. Eljátszotta, hogy nem tudja a választ. Eljátszotta, hogy szenved. Megszavaztatta a közönséget, majd egy elképesztően bonyolult magyarázattal levezette, miért nem lehet az a jó válasz, utána hirtelen elhatározásból mégis a közönség válaszát fogadta el, de amikor Imre rákérdezett, hogy ‘Biztos?’, akkor megint kezdte előlről a töprengést. A közönség felváltva röhögött és tartotta vissza a lélegzetét. Aztán Pista valahogy mindig jól válaszolt.
És azokban a fordulókban, amelyekben Pista szerepelt, mindig sokkal nagyobb volt a nézettségi index, mint a többiben. Sokkal.

~oOo~

A döntőt már élőben közvetítették. A kezdés előtt Imre behívta a szobájába Pistát.
– Gyere be, Öcsiboci – intett neki – Meg kell beszélnünk néhány dolgot.

Gondosan bezárta az ajtót. Hellyel kínálta Pistát és leült maga is.

– Na figyelj ide, te tündérgombóc – vigyorgott – Te fogod nyerni a döntőt.
– Honnan tudja?

Imre benyúlt a fiókjába.
– Itt vannak a kérdéseid, a válaszokkal. Van egy órád, hogy betanuld.
– Azannya – füttyentett Pista – Nem bízta a véletlenre, mi?
– Hát nem – vigyorgott tovább Imre – De ennek ára is lesz.
– Igen? – bizonytalanodott el Pista.
– Nem, ne ijedj meg – emelte fel a kezét Imre – Nem szoktam összekeverni a munkát a szórakozással. Másról van szó. Ismered a játék forgatókönyvét. Ha megnyered a döntőt, utána még választhatsz egy ‘mindent vagy semmit’ fordulót. Ekkor már nincs ellenfeled, csak kérdések. Ha mindegyikre jól válaszolsz, akkor megdupláztad a nyereményedet. Ha nem, akkor elbuksz mindent.
– Aha – bólintott még mindig zavartan Pista.
– Na, figyelj, aranybogaram. A győzelmednek az az ára, hogy bevállalod ezt a fordulót is. Ez hoz nekünk akkora nézettséget, hogy bőven megéri azt a rongyos pár milliót. Azt is meg fogod nyerni, persze. Hős leszel. Mi pedig sikeresek. Win-win. Benne vagy?
– És ha nem?
– Akkor nem te nyered a döntőt. De nem vagy te olyan hülye, hogy ennyi pénzt kidobjál az ablakon. És ez nem is igazán csalás: a közönség a showműsorért jön be, abban pedig mindketten jók vagyunk.
– Oké – bólintott Pista.

~oOo~

Pista természetesen megnyerte a döntőt. De tudta azt is, mivel tartozik a közönségnek, hiszen mégiscsak egy döntő. Sziporkázott. Vele együtt Imre is. Szenzációs szellemi párbaj volt. Pista ellenfele sem volt könnyű eset, szorossá tette a küzdelmet, de a végén Pista számlálója mutatott magasabb értéket. Aztán jött a legvégső kérdés: vállalja-e a ‘mindent, vagy semmit?’ fordulót. Az egész ország lélegzetvisszatartva figyelt.
– Végülis, ez csak egy játék, nem? – mosolyodott el csibészesen Pista – Vágjunk bele!
– Ez a beszéd! – csapott a levegőbe Imre.

~oOo~

Egy hétig mindenhol Pistáról beszéltek az emberek. Hogy milyen cukipofa. És milyen okos. Milyen bevállalós.
Aztán eljött az újabb forduló. Pista természetesen megint megkapta előre a kérdéseket és a válaszokat. A show, ha lehet még nagyobb volt. A döntőben még bezavart egy másik játékos is, de itt már csak a két sztár csapott össze. Szikrázott köztük a levegő, szellemes riposztok röpködtek, és mindegyikből Pista került ki győztesen, de Imre is olyan cuki volt, hogy meg kellett zabálni, szóval a közönség önfeledten élvezte a műsort.

Aztán jött a mindent eldöntő utolsó kérdés.

Mely sejtek érési helye a csontvelő?
A: T-Limfociták
B: NK-Limfociták
C: B-Limfociták
D: Cytokinok

Pista döbbenten nézte a képernyőt. Ez a kérdés nem szerepelt a papírján. Ráadásul halvány gőze sem volt a jó válaszról. Elképedve nézett Imrére, aki szemtelenül vigyorgott vissza. Pista izzadni kezdett. A közönség levegőt sem mert venni. A kérdést persze nem értették, de nem ez volt az első. Bíztak Pistában. Hányszor volt már vert helyzetben és hányszor találta ki káprázatos módon a jó választ! Pista ezzel szemben leblokkolt. Csak az járt a fejében, hogy már leelőlegezte az 1-es BMW-t és lefoglalózta azt a garzont a dunaparti lakóparkban. Persze, van 25% esélye, persze. Majdnem felröhögött kínjában, amikor eszébe jutott, mit mondott a múltkor: ez csak egy játék. Ja. A show kedvéért már korábban elhasznált minden segítséget, sajnos a felezőt is. És most itt fortyog a szarban. Végül döntött: B. A közönség legnagyobb csalódására most nem volt semmi show. Üvegesen nézett Imrére, csak a fejével intett, hogy nem módosít. Természetesen nem ez volt a jó válasz. Imre széles mosollyal nyomta meg a gombot és a zöld lámpa a C válasz mellett jelent meg. A közönség döbbenten nézett. A tévé előtt emberek milliói törtek össze. Nem lehet. Nem lehet, hogy az ország hőse pont az utolsó próbán. Hiszen a legkisebb fiú mindig győz. Pista előtt összemosódott minden. Érzékelte, hogy Imre átöleli, gratulál neki az eddigi teljesítményéért, aztán lekonferálja a műsort, a kamerák tetején pedig kialszanak a piros lámpák. Csak állt a színpadon. Amikor eltávozott az utolsó néző is a nézőtérról, akkor tért magához. Megrázta a fejét. Határozott léptekkel indult el Imre szobája felé és kopogtatás nélkül nyitott be.
– Ez mi volt? – szegezte a műsorvezetőnek.
– Mi lett volna? – vont vállat Imre – Nem tudtad a választ. Vesztettél.
– De ez a kérdés nem szerepelt a papíron!
– Milyen papíron?
– Amit adtál, te mocsok.
– Nem adtam semmilyen papírt.
– Ez akkor mi? – dugta Imre orra alá a papírját Pista.
– Nocsak, lejegyzetelted a kérdéseidet? – vigyorgott Imre – Ügyes.
– Ezt te adtad nekem.
– Én? Most látom először ezt a papírt.

Pista döbbenten nézett Imrére, aki nyugodtan mosolygott.

– Szénné foglak perelni – döntött Pista – Apám ügyvéd. Én is annak tanulok.
– Jó mulatság lesz – lett szélesebb Imre mosolya – Az ország öt legjobb sztárügyvédje nekünk dolgozik. Az első szokott képviselni minket, a többit csak azért fizetjük, hogy ne vállaljanak ellenünk pert. De hajrá.

Majd Pista elszontyolodott arcát látva hozzátette.
– Idefigyelj, Öcsiboci. Alapvetően kedvellek. Ezért kapsz tőlem egy tanácsot. Tedd magad túl ezen az egészen. Eszedbe se jusson pereskedni, mert viszontperelünk rágalmazásért és életed végéig a bírságot fogod törleszteni.

Pista hallgatott.

– Menjél haza. Fiatal vagy, előtted az élet. Az egész ország szeret és sajnálni fog. Azért ez is valami. És a leckén is elgondolkodhatsz, amit kaptál.
– Igen – felelte tompán Pista, majd felemelte a fejét – Csak azt mondd meg, te rohadék, hogy te miért csináltad?
– Mi mást csinálhatnék? – vont vállat Imre – Ez a szakmám.

12 thoughts on “Vagy beveszi, vagy kihányja

  1. Jó írás, de a végére kicsit leül, az ember valami nagyobb csattanót várna Imrétől. Az sem egyértelmű, hogy Pista és László ugyanabban a döntőben szerepelt, vagy Pista egy későbbi sorozatban? Gondolom előbbi, de a szövegből nem derül ki. Azt sem értem, hogy ha Pista előre megkapta a válaszokat, akkor miért adnak neki László számára is nyilvánvalóan könnyű kérdéseket?

    • Nem is tudom. Nekem valahogy elég ütősnek tűnik az a mondanivaló, hogy van ez a médiasztár, aki a nézettségért még az anyját is, és úgy érzi, hogy ehhez elegendő ok az, hogy ez a szakmája. Ami egyben minősíti magát a médiaszakmát is.
      Pista és László története teljesen független egymástól. Ugyanabban a vetélkedőben játszanak, de nem kerültek össze. László kiesett a négy közé jutásnál, a nyolcba viszont külön ágon jutottak be. De ez valójában teljesen lényegtelen, a két szereplő a kontraszt miatt kellett, azért, hogy megmutassam, hogy ma már az ún. műveltségi vetélkedők sem a műveltségről szólnak, hanem a show-ról. Aki ebben jobb, az nyer, mert neki lejtetik a pályát.

  2. Erről jutott eszembe: általános iskola, felső tagozat, 80-as évek, kötelező orosz. A tanárnő szigorúságáról volt ismert. Egyszer, talán hetedikben vagy már nyolcadikban, elhatározta, hogy szódogákat írat velünk minden órán. 10 teljesen általános szó, 1 hiba – négyes, 2 hiba – hármas, 3 hibától egyes (kettes nem volt). Ezek “kis” jegyek voltak (“kis ötös”, “kis egyes” stb.) három darab ért egy igazi jegyet. Mindegy volt, sorban írtam a kapákat.

    Egyik hétvégén a nagyszüleimnél voltunk, nagyapa egyszer csak kérdezi, hogy hogy állok az orosszal. Már nem emlékszem, mit mondtam, végül valahogy kihúzta belőlem ezt a szódoga dolgot. Jó, azt mondja, akkor gyakoroljunk. Akart gyakorolni a franc, de nagyapának nem annyira lehetett ellentmondani. Elkezdett szavakat kérdezgetni, volt, amit tudtam, volt, amit nem. Volt, aminél rákérdezett, tudom-e, hogy írják. Pillanatokon belül ott tartottunk, hogy orosz szavakat írtam papírra, újra és újra átvettük őket, már egész jól ment mindegyik. De nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.

    Jött a következő oroszóra, szódoga, jöttek a szavak. AZOK a szavak, amiket nagyapa begyakoroltatott. Majdnem kiestem a padból. Néztem az orosztanárra, nem nézett vissza. Ötöst írtam, de iszonyú szar érzés volt.

    Onnantól kezdve nagyapa minden oroszórát megelőző napon szerét ejtette, hogy találkozzon velem, és a kezembe nyomjon egy kis cetlit a gyöngyírásával. Mindig 10 orosz szó volt rajta. Mindig AZ a 10 szó.

    Itt a hiányzó láncszem: nagyapa szeretett és megbecsült igazgatóhelyettes volt a suliban, ahonnan pont akkor ment nyugdíjba, amikor én odakerültem, de évekig tanított még nyugdíjasként, voltak tanítványai, akiket felkészített különböző tárgyakból. A szigorú orosztanárnő ráadásul régi családi ismerősük volt.

    A szódogáknak úgy lett vége, hogy egy idő után az osztály feltűnően nagy része elkezdett ötösöket írni. Egyszerűen nem bírtam elviselni ezt a teljesen igazságtalan kivételezést, megosztottam a listát padtársammal. Aztán ő is valakivel. És így tovább. Amikor az orosztanárnő rájött, a következő óra elején odajött, és szigorúan rám morgott, hogy ez nem volt szép. És nem volt több szódoga.

  3. Nekem tetszett.

    És szerintem is hasonlóan a show a lényeg, nem a tudás, vagy bármi…

    De nem kell ennyire messzire menni. Bőven kap az ember annyi kérdést, amiből már fel lehet mérni, mely területek mennek neki jobban, melyek rosszabbul. Onnantól pedig már csak a “számítógépen” múlik, hogy ki meddig jut el a játékban.

    • Egy ismerősöm jelentkezett a Legyen Ön is Milliomosba. Azt mondja, mikor telefonon felhívták, hogy teszteljék a műveltségét, szinte semmire nem tudott válaszolni, vér ciki volt – viszont a műsorba simán bekerült. :)

  4. A fene tudja, nekem az jott le, hogy meg Laszlo jart jobban. Vard a rosszabbik eredmenyt, akkor nem csalodsz. Ha viszont arra izgulsz ra, hogy nyersz – akkor nagyot zuhanhatsz. Safety first.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *