Csavarok

A férfi behúzódott a hársfa árnyékába a kerítés mellett. Gyorsan ledobta a nadrágját, ingjét és kabátját, majd magára húzta a reklámszatyrából elővett egyenruhát. Különleges Elnöki Testőrség. Nem volt könnyű hozzájutnia. A szatyrot betúrta az avar alá. Gyakorlott mozdulatokkal átdobta magát a kerítésen. Elsétált az elnöki garázshoz. Odabent pompázott az elnöki limuzin. A fal mellett elosont a videókamerák switch-éhez, rádugott egy pendrive-ot. A kamerák innentől csak a magában álló limuzint mutatták. Rövid matatás után kinyitotta az ajtót, leguggolt az autó jobb első kerekéhez, kitekert három kerékcsavart, helyükre berakott három másikat a zsebéből. Ezek rövidebbek voltak, nem fogtak semmit. Ugyanezt megcsinálta a jobb hátsó kerékkel is. Lehúzta a pendrive-ot. Visszamászott a kerítésen, visszavette a ruháját. Az egyenruhát, a csavarokat és az usb kulcsot berakta a szatyorba. Körözött egyet a kezével, a szatyor eltűnt.
A férfi cigarettára gyújtott, halkan fütyörészve elsétált.

~oOo~

Két nappal később jelent meg az újsághír. A Nép Atyja, a Nagy Vezető, autóbalesetben életét vesztette.
A férfi mosolyogva nyomta el a csikket a konyhában.

~oOo~

Hosszan és erősen csöngettek. A férfi ajtót nyitott. Két egyenruhás rendőr állt az ajtó előtt.
– Dr. Angeli Gábor? – kérdezte az egyik.
– Igen.
– Szeretnénk magával beszélgetni.
– Jöjjenek be.
– Nem úgy – mosolyodott el a másik rendőr – Megkérnénk, hogy jöjjön be velünk. Tulajdonképpen ki szeretnénk hallgatni, szabályos körülmények között.
– Engem? Nem csináltam semmit.
– Úgy gondoljuk mi is. De szeretnénk, ha ezt odabent tudnánk tisztázni.
– Hát, ahogy gondolják. Menjünk.

~oOo~

A rendőrautó a belső udvarban parkolt le. A rendőrök udvariasan bekísérték a férfit az épületbe, végigmentek néhány folyosón, majd egy ajtó előtt megálltak.
– Megérkeztünk – szólalt meg a rendőr. Kinyitotta az ajtót: – Hé, Dick, meghoztuk az emberedet!
A férfi belépett. A túloldalon egy óriási pofont kapott. Elterült. Úgy döntött, ájulást színlel. Fellocsolták. Feltápászkodott. Egy íróasztalt látott maga előtt, mögötte egy rendőrtiszt üldögélt.
– Jó napot magának is – vetette oda a férfi.
– Csak ne szemtelenkedj! – csattant fel a tiszt.
– Hát, a szemem még megvan. De ha nem haragszik, a fogsoromat még a helyére kell igazítanom.

A rendőrtiszt hanyattdőlt.
– Á, szóval egy újabb okostojás.
– Ha úgy gondolja, akkor igen.

Üldögéltek. A rendőrtiszt a papírokat olvasgatta. Aztán felnézett.
– Szóval te ölted meg a vezérünket – jelentette ki.
– Pardon?
– Te rohadék, te ölted meg a szeretett vezérünket! – kiáltott rá a tiszt.
– Nem baleset volt?
– Tudod te jól!
– Én? – legyintett a férfi – Nem tudok én semmit.
– Valaki kicserélte a kerékcsavarokat az autójában.
– Hoppá.

Megint hallgattak.
– Szóval? – kezdte újra a tiszt.
– Nem én voltam – jelentette ki a férfi – És nem is igazán értem, mi alapján gondolják, hogy én voltam. Esetleg van valami bizonyíték?
– Az nincs – bólintott Dick – De érzem, hogy te voltál.
– Komoly.
– Az. Tudod, van egy csomó anyagunk rólad. Tudjuk, miket szoktál mondani a munkahelyeden, a kocsmában, a tarokk klubban. Megvan minden, amit a Facebook-on írtál, linkeltél, megvan minden, amit twitteltél, sőt, még a kedvenc blogjaid címét tartalmazó xml fájlodról is van másolatunk. Napra pontosan.

Szúrós szemmel ránézett a férfira.
– Az is megvan, mit mondtál az aláírásgyűjtő emberünknek. Tudod, a “tüzes lófasz a seggedbe, nem az én aláírásom” kitételnek van akkora ráutaló értéke, hogy az emberünk feljegyezze.

A férfi hallgatott.

– Mindent tudunk. Tudjuk, mit énekelsz a zuhany alatt. Tudjuk, miket morogsz, amikor szarsz.
– Khmm. Az utóbbi esetben ki volt az ügynökük?
– Kuss! – ordított rá a tiszt – Úgy látom, még nem érted, hol vagy.

Megnyomott egy gombot, erre bejött egy egyenruhás.
– Hármas számú kezelés – vetette oda Dick.

A férfit kivezették.

~oOo~

Késő este lökték be a cellájába. Arca csupa vér volt. Minden porcikája sajgott, érezte, hogy képtelen lenne talpra állni, pedig – és ezt is érezte – a csontjait nem törték el. De valahogy mégis nagyon fájt.
– Eléggé profik – gondolta. Belenyúlt a zsebébe, megtapogatta fogsorának darabjait. A verés előtt megkérte őket, hogy erre vigyázzanak. Tulajdonképpen vigyáztak is rá. Arról nem tehettek, hogy ráesett.
Megpróbált feltápászkodni, végül a kezével felhúzta magát az ágyba. Körbenézett. Valaki már volt a cellában.
– Hogy vagy, tesó? – érdeklődött a cellatárs.
– Eh – legyintett a férfi – Szarul.
– Nagyon sajnállak – ült oda a másik az ágya szélére – Tudjál róla, mi itt mindannyian szentként tisztelünk.
– Miért?
– Amit csináltál. Eltüntetted azt a rohadékot.
– Én? Semmi ilyesmit nem csináltam.
– Itt nem kell szégyenlősködnöd. Én is hasonlóért vagyok bent. Csak az én tervem nem működött.
– Tényleg?
– Tényleg.
– Bomba?
– Az. Honnan tudod?

A férfi nyögött egyet.
– Na, figyelj ide. A kihallgatótiszt, tudod, az a Dick, azt mondta, hogy mindent tudnak rólam. Hogy mindenhol ügynökök vesznek körül. Még azt is tudták, hogy miket motyogok a klotyin. Pedig ott csak a szar lehetett az ügynök.
– Tudod – próbált közben felkönyökölni – A szar és közted annyira szembetűnő a hasonlóság, annyira ugyanabból az anyagból vagytok gyúrva, hogy nem tudok másra gondolni, mint hogy te is az ügynökük vagy.

A cellatárs sértődötten mászott vissza az ágyára.

– Ne vedd a szívedre – vígasztalta a férfi – Legalább megpróbáltad.

Nem jött válasz.

~oOo~

Másnap reggel már jobban volt. Fel tudott állni, sőt lépkedett is párat a szűk cellában. Megint elvezették kihallgatásra.

– Á, hogy aludtál? – kedélyeskedett Dick.
– Nem jól. Túl puha a párnájuk.
– Aha. Tudod, a hármas számú kezelésnél van két erősebb is. A nulla megoldásról nem is beszélve.
– Értem. Megjegyeztem.
– Örülök neki. Szóval, átgondoltad a helyzetedet?
– Át. Elmagyarázhatom, miért nem lehettem én?
– Ráérünk. Próbáld meg.
– Elismerem, igaza volt tegnap. Tényleg rettenetesen utáltam a vezetőnket. Kevés gonoszabb és aljasabb embert ismerek nála.
– Nocsak.
– De eszem ágában sem volt megölni. Ha eltűnik a vezér, mi lesz azután? Nekem nincs bent újságom, de maga mit lát odakint? Elindul a hatalmi harc és valaki az eddigi második vonalból megpróbálja megkaparintani a hatalmat. Valószínűleg nem lesz olyan tehetséges, mint a mostani vezér volt, emiatt még aljasabbnak, még erőszakosabbnak kell lennie.

Elhallgattak. Dick a gondolataiba merült.

– De te nem csak a vezért akartad megölni. Hanem az összes többit is. Te a rendszert akartad megdönteni, nem a vezetőt – mutatott rá a férfira a ceruzával.
– Nem öltem meg a vezetőt – húzta ki magát a férfi – A többi meg agyrém.
– Nem az – szögezte le Dick – Érzem.
– Hjaj. Megint az érzései.
– Nem szoktak megcsalni. Öreg róka vagyok az iparban.
– Kifejthetem, miért téved?
– Ki. De semmi képes beszéd.
– A rendszert nem tudja egy ember megdönteni. Ha a nép nem igényli a változást, akkor a megdöntőből maximum egy új vezér lesz. De a rendszer marad. Soroljam a történelmi példákat?
– Mondtam, hogy semmi képes beszéd!
– Oké. Tehát változás akkor lesz, ha a nép megutálja, nem a vezért, hanem vele együtt a rendszerét is. Ha rájön, mit veszített, amikor figyelmetlenségből, önzőségből engedte, hogy egy céltudatos ember lerombolja a használható rendszert és a közönyös, illetve az aljas emberek támogatásával kiépítse a hatalomkoncentráción alapuló sajátját. Melyről csak sokára derül ki, hogy pokoli.
– Kicsit eltértünk a tárgytól, haver.
– Nem. Pont most jön a lényeg. A jelenlegi vezér ugyanis pont jó volt számomra.
– ?
– Gonosz volt, önző, buta és arrogáns. Kellően erőszakos volt ahhoz, hogy megszerezze a hatalmat, de semmi politikai érzéke sem volt ahhoz, hogyan lehet a népet megvezetve tartani. Ha így haladt volna tovább, a nép, a saját nyomorult állapotában, hamarosan rádöbbent volna a korábbi hibájára. Megnőtt volna az értéke az odahagyott rendszernek, a szabadságuknak. Ekkor, és csak ekkor lehetett volna esélye a rendszer megváltoztatásának.
– Azaz?
– Nagyon durva hiba volt megölni a mostani vezért, bárki is tette. Hagyni kellett volna, hogy lerontsa a helyzetet annyira, hogy a nép öntudatra ébredjen. Ez az én határozott véleményem. És ezzel egyben igazolom is, hogy nem állt érdekemben elkövetni a gyilkosságot.

A férfi kifújta a levegőt és hátradőlt. Dick szórakozottan forgatta a ceruzát.

– Tudod – szólalt meg végül – Itt közben azért elejtettél néhány olyan megjegyzést, melyek közül bármelyikért is életed végéig be tudnálak csapdázni.
– De…
– De nem a kocsmában vagy, ahol szabadon kifejtheted a véleményedet! – förmedt rá a tiszt – Mi pont az ilyen disznókra vadászunk, amilyen te is vagy!
– Oké, de a gyilkosság…
– Azt nem tudom bizonyítani, ebben igazad van.
– Igen?
– Csakhogy, tudod, ahol gyilkosság van, ott prezentálnunk kell egy gyilkost. Mert ezt szeretné az új főnök. Meg ezzel lehet lenyugtatni a népet is.
– ?
– Te pont az a rohadék vagy, akit ki nem állhatok. A kutya sem sírna utánad, ha belőled csinálnánk meg a gyilkost.
– Gazemberek!
– Hízelgéssel nem mész semmire. De tudod mit, kapsz választási lehetőséget. Beismered, hogy te voltál. Eljátszod szépen a szerepet a bíróságon. Kivégeznek, persze, de addig főúri életed lesz itt bent. A másik az, hogy nem ismered be. Ekkor, már csak gyakorlásképpen is, a fiúk végigskálázzák rajtad a kezelési eljárásokat. Nem fogod élvezni. Aztán csinálunk egy zártkörű tárgyalást, ahol a mi bírónk, az általunk gyártott hamis bizonyítékok alapján, halálra ítél. Na?
– Nem fog működni. A nép hülye, de nem ennyire. A zártkörű tárgyalásból pontosan le fogják szűrni, hogy koncepciós per volt. És ezzel át fogtok lépni egy határvonalat. Eddig nem voltak koncepciós perek. Ha nem is az egész népnek, de néhány embernek fel fog nyílni a szeme.
– Hmm, igazad van. Tudod mit, akkor nem te leszel a gyilkos.
– Ennyi?
– Persze. Kiengedni már nem fogunk, de akkor keresünk mást. Mit szólnál mondjuk a fiadhoz?
– Azt nem tehetik!
– Aranydrága bogaram – vigyorodott el Dick – Szerinted mi az, amit mi, itt, nem tehetünk meg?

A férfi kezébe temette a fejét. Vártak.

– Kérek egy nap gondolkodási időt – szólalt meg végül. De a hangja elvesztette korábbi magabiztosságát.
– Háát, a főnökeim ugyan már türelmetlenek – morfondírozott Dick – De tudod mit, megkapod.

Megnyomta a gombot. Bejött az egyenruhás.
– Most semmi sport, vigyétek a cellájába – utasította a tiszt.

~oOo~

A férfi ült a priccse szélén. Már órák óta. Gondolkodott. Sötét este volt, amikor végül felállt. Nincs mese, ez már bőven rendkívüli helyzet. Világosan ki lett adva, hogy a küldetése nem járhat akár egy jóindulatú ember sérelmével is. Ebben nagyon szigorúak odafent. Azaz abba kell hagyni a színjátékot.
Csettintett egyet és eltűnt a levegőben.

~oOo~

A házuk mellett materializálódott. Bement. Hagyta, hadd örüljenek neki, aztán gyorsan kiosztott mindenkinek egy svájci útlevelet. Plusz kaptak egy betétkönyvet, melyben masszív összeg szerepelt. Elmagyarázta nekik, hogy onnan még gyorsan tovább kell utazniuk. Felhívta a figyelmüket, hogy most, még este üljenek kocsiba és induljanak. Reggel már késő lesz. Érzelmes búcsú és elváltak. A feleségének megígérte, hogy találkozni fognak, de a hazugságtól kényelmetlenül érezte magát. Addig sétált, amíg láthatták az ablakból, majd megint csettintett.

~oOo~

Reggel jött érte az egyenruhás, elkísérte a vallató szobába.

– És most hogy aludtál? – vigyorgott Dick.

A férfi csak legyintett.

– Nos? – vigyorgott tovább a tiszt.
– Oké – emelte fel a fejét a férfi – Maga nyert. Elismerem, én voltam.
– Óh, micsoda meglepetés!
– De ezt nem csak úgy mondom. Tényleg én voltam.
– Hoppá – lepődött meg Dick – Úgy látszik, azok a jó öreg megérzések nem hazudnak. De ez tulajdonképpen mindegy is.
– Akkor most hogyan tovább?
– Hát, eddig nem beszéltem róla, de van itt az asztal alatt egy magnó. Mindent rögzítettem. Mivel beismerted, hogy valóban te vagy a gyilkos, így egyértelmű bizonyítékunk van. Természetesen a főúri ellátás ugrott, azért mégiscsak egy gyilkos vagy, de már nem bántunk. A tárgyalás nyilvános és egyértelmű lesz. Ennyi.
– Ennyi?
– Ennyi.
– És ha én másképpen gondolom? – kérdezte a férfi, majd felnyúlt a levegőbe és előhúzott egy medveölésre is alkalmas revolvert. Dick egy pillanatra meglepődött, maga is fel akart nyúlni, de a férfi szilánkokra lőtte a kezét.
– Csak semmi hirtelen mozdulat, Dic – vigyorgott a férfi.
– Aú, ez fájt – nézett rá szemrehányóan Dic – Egyébként meg, ki a fasz vagy? És honnan tudod a valódi nevemet?

A férfi csak vigyorgott. Dic lenézett a feljegyzéseire.
– Asztakurva. Dr. Angeli Gábor. Hogy én mekkora címeres barom vagyok! – nyugtázta.
– Bizony. De ne idegeskedj, gyors leszek. Tudod, kifoghattad volna Mihályt is, neki van egyfajta büntetésmániája. Ő valószínűleg még eljátszana veled.
– Várj! Mit keresel te itt egyáltalán?
– Elegünk lett abból, hogy ti itt lent keveritek a szart. Mi is beszállunk.
– De… de hazudtál!
– Tényleg?
– Azt mondtad, nem te gyilkoltál!
– De ma beismertem, hogy én voltam.
– Akkor meg tegnap hazudtál. Amikor levezetted, hogy nem állt érdekedben gyilkolni!
– Az nem volt hazugság. Maradjunk annyiban, hogy nem bontottam ki a teljes igazságot.
– Azaz?
– A helyzet az, hogy a vezetőtök nem volt eléggé rossz. Persze, rombolt, ahogy csak tudott, de nem elég gyorsan. És közben más országok is kedvet kaptak a rendszeréhez. Féltünk, hogy mire a népetek fellázad, már elfertőződik a kontinens. A matematikusaink lemodellezték – most miért nézel ilyen hülyén, nem az összes matematikus lakik a Pokolban, jutott néhány nekünk is – szóval a modellek azt mutatták, hogy az új vezéretek még ostobább, még erőszakosabb, még arrogánsabb lesz. Azaz hamarabb következik be a felkelés, hamarabb, mint ahogy a többi országban bevezethető lenne a rendszer. A ti példátok figyelmeztetés lesz a többieknek, nem pedig követendő út. De ehhez sokkal nagyobb gazember kell.
– Várj! Te azt mondod, hogy a mi emberünk nem volt elég ördögi, és küldjünk helyette egy sokkal gonoszabbat?!
– Ugye milyen furcsa fintorai vannak az életnek? – vigyorodott el Gábriel.
– Üdvözlöm Luc-ot – súgta oda Dic-nek és beleeresztette a teljes tárat. Semmi nem hallatszott ki a folyosóra. Az angyaloknak nagyon jó hangtompítóik vannak. Majd csettintett egyet és eltűnt. A hangfelvételekkel együtt.

~oOo~

Dic erőből rúgta be a Pokol kapuját, majd félresöpörve az ajtónállókat, berontott a főnöki irodába.

– Á, szia Dic – nézett rá Luc az íróasztal mögül.
– Szia Luc!
– Izgatott vagy. Üljél le.
– Tudod, mi történt odafent? – ült le Dic.
– Valami szokatlan, gondolom. Nekem már az furcsa volt, hogy Gec milyen hamar jött vissza.
– Luc, ezek lejöttek! Elkezdték ugyanazt csinálni, amit mi! Beépülnek az emberek közé, és beleavatkoznak a dolgaikba!
– Pontosabban?
– Hazudnak. Ölnek. Nekik ez eddig tilos volt!
– Nyugi. Kiket öltek eddig meg?
– Hát… – kezdett el Dic számolni az ujjain, aztán leengedte a kezét – Tulajdonképpen eddig csak minket.
– Na látod, embert továbbra is tilos nekik. Minket meg nem megölnek, hanem csak hazaküldenek. És a hazugság?
– Oké, heves voltam. A határokat feszegetik, de mégsem.
– Na látod. Csak nyugi. Lejöttek? Hát jöjjenek. Ők csak most kezdték, nekünk meg több ezer éves előnyünk van. Nekik kötve van a kezük, nekünk meg nincs. Soha nem lesznek olyan jók, mint mi.
– Igazad van, Luc. Nemhiába te vagy a főnök.

Dic felállt és elindult az ajtó felé.
Luc egy kicsit gondolkodott, majd utána szólt:
– Dic!
– Igen?
– Legközelebb azért figyeljetek jobban. Tudod, az ördög soha nem alszik.

4 thoughts on “Csavarok

  1. Ez állat volt. Én hasonlót (persze nem ennyire kidolgozva) képzeltem már el egy T1000-essel. Azzal is meg lehetne csináltatni dolgokat…
    Amúgy nagyon jó áthallást vélek felfedezni a jelenlegi magyar politikai helyzetre – ez nyilván nem véletlen. Jó kis gondolatkísérlet… :)

    • Nem is annyira a jelenlegivel vannak áthallások, hanem egy elképzelt jövőbelivel, már amennyiben a jelenlegi helyzet odáig fajul. A gondolatkísérlet alapja pedig egyértelműen olvasmányélmény.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *