Fogorvosnál

Teljes felső körhíd cseréje.

– Doktor úr, mielőtt belevágnánk, meg lehet mondani, hogy hol fog megállni a műtét?
– Tátsa ki a száját!

Benézett, jó alaposan szemügyre vette a fogaimat.

– Kétszázhetvenezer.
– Azannya! Oda volt írva?

A doki vigyorogva leemelt egy fúrót, középen szétcsavarta, kivett belőle valamit, majd összeszerelte.
– Most vette ki a hangtompítót?

Matatott valamit a széken.
– Kényelmesen ül?
– Ebben a székben? Soha.

Aztán telenyomta a képemet érzéstelenítővel, de úgy, hogy a totális elzsibbadástól beszélni sem bírtam. És nekiállt szétvésni a régi hidat.

– Köpjön!

Meggpróbáltam, de képtelen voltam irányítani. A véres trutymó szanaszét fröccsent a fogorvosi széken. Zavartan néztem a dokira.
– Approximatíve – morogta félhangosan.

Három órányi kínzás után elengedett. Hazafelé beugrottam egy fornettishez. (Ilyenkor evés helyett pogácsát szoktam apró darabokban elszopogatni.)
– Húsz deka szajtosz grisszn – közöltem az eladó csajjal.
– Sajtos disznó? – nyílt tágra a szeme.
– Jöjjön, inkább megmutatom.

3 thoughts on “Fogorvosnál

  1. Bakker. Ma délután visszamentem a dokihoz, elméletileg azért, hogy csak átmossa a számat, erre ahogy beleültem a székbe, egyből előkapta a tűt és már szúrt is. Aztán fúrt-faragott. Ennek a hapsinak ez a mániája.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *