Tulajdonképpen

Mielőtt bárki berágna, hogy a tegnapi írással megsértettem a vallását, elmondom, hogyan állok én ehhez az egészhez.

Már régóta csodálkozom, mennyire rövidlátó az ember, mennyire nincs érzéke a méretekhez. Nézzétek meg az összes vallást, legendát, mítoszt. Szinte mindegyikben úgy rendezik le a halál utáni dolgokat, hogy aki az Istennek megfelelően élt, az a túlvilágon mellé kerül, a többiek meg le a büdös alvilágba. Ugyanígy gondolkodnak a keresztények, a muszlimok, a vikingek, az indiánok és még a fene tudja, kik mások. Vegyük észre, ez mekkora rövidlátás. Felkerülök a Paradicsomba és 24 huri vesz körül? Ez egy hónapig remek program. Még talán egy évig is. De egymillió évig? Százmillió évig? Egy örökkévalóságig? Vegyük észre, hogy teljesen mindegy, hogy Pokol, vagy Mennyország: az igazi büntetés az örökkévalóság. Annak fényében teljesen mindegy, hogy mink dugunk a Paradicsomban, vagy minket dugnak a Pokolban.
Egyedül a reinkarnáció/Nirvána elképzelés lóg ki valamelyest a sorból. Érezhető, hogy ezt bölcs emberek alkották. Még ha meg is akarták vezetni az embereket, nem értéktelen vackot adtak érte cserébe. Mint tudjuk, a buddhizmus szerint, ha elérjük a tökéletes állapotot, akkor végre kiszállhatunk. Teljesen és véglegesen meghalhatunk. Az a jutalmunk, hogy megszabadulhatunk az örökkévalóságtól. Szvsz határozottan jó üzletnek tűnik.

~oOo~

Nem, nem vagyok vallásos, még az egyébként szimpatikus buddhizmusban sem hiszek. Valahogy úgy képzelem, hogy az emberek eleinte féltek a kiszámíthatatlan környezetüktől, ezért kitalálták az isteneket. Aztán féltek attól, mi lesz velük a halál után és a – rövidlátó – vágyaik alapján kitaláltak valami kellemes túlvilági életet. Melyben persze ugyanúgy szerepeltek az isteneik is, konkrétan maguk mellé emelték a jókat, eltaszították a rosszakat. Így alakult ki a hit. Aztán néhány okos ember rájött, hogy a hiten keresztül milyen könnyen lehet irányítani az embereket, így alakult ki a vallás, majd az egyház.

A magam részéről úgy gondolom, hogy mindez ember alkotta konstrukció és maximum a vágyainkat fejezi ki, nem a valóságot. A valóságban sokkal valószínűbb, hogy a halál után nem lesz semmi. Meghalunk. A gondolataink, a tevékenységünk, ha volt annyira fontos, akkor a nevünk fennmarad pár emberöltőig, ha hatottunk a közgondolkodásra, akkor az beleépült, hurrá, egyébként pedig maximum a gyerekeink fognak emlékezni, milyen is volt az öreg. Nem hiszek semmilyen egyéni végzetben, semmilyen személyes gondviselésben.

Másfelől… semmi kifogásom sincs az ellen, ha a világunk ismeretlen részeit továbbra is Istennek nevezzük, bár tény, hogy az én Istenem leginkább gravitációs hullámokból, téridőből, szubkvarkokból, limbikus agyból, sötét anyagból és hasonló, akár még soha nem látott jelenségekből épül fel.
És vedd észre, hogy az az elképzelés, miszerint a halál után már nincs semmi, az tulajdonképpen az én evilági vágyakozásom. Azaz lényegében nem sokban különbözök a világot értelmezni akaró ősembertől.

8 Comments

  1. Azt mondja a tanárom, hogy soha ne kritizáljuk a vallásos embereket, mert ha vallás nem lenne az emberek elharapnák egymás torkát. Az ateizmus és a vallásosság mellett ott van a lehetőség, hogy a megfelelő ember elinduljon, hogy felvegye személyesen a kapcsolatot a mindenhatóval. Ez nem tartozik a tömegekre: a tömegekre a vallás tartozik. Három éve ismerkedem indiai filozófiával és úgy érzem megtaláltam amit mindig is kerestem. Fantasztikus, hogy évezredek óta van egy olyan filozófia ami tényleg választ ad a kérdésekre, gyakorlatban megtapasztalható válaszokat, mindenkinek a maga szintjén. A bibi, hogy aki tapasztalattal rendelkezik az nem szórja el a kincsét, nem megy el a Móunika show-ba, hanem hallgat róla. A forrásokat meg lehet találni, kinek mit – aztán ha úgy gondolja az ember vesz egy mély lélegzetet és elkezdi. Lehet élni Isten nélkül – csak nem érdemes. Talán Pascal mondta.

    http://www.danvantara.hu/vedanta-sutra

  2. Goos, nem kritizálok, töprengek. A vallásnak egészen biztosan volt moderátori szerepe – néha erősen túl is tolták – de ezeket aktualizálni kellett volna és ez nem történt meg. Ezért mertem rövidlátóknak nevezni azokat, akik még mindig szószerint hisznek ezekben a dolgokban.
    A megjegyzésedből azt vettem ki, hogy ateistának tartasz. Ez nem egészen van így, de ha nem haragszol, erre nem itt, hanem egy külön írásban válaszolok, ahogy lemegy a zakopánei sorozat. Én is érzem, hogy azt a bizonyos “az én Istenem olyan” megjegyzést, illetve a személyes gondviselésről szólót ki kell majd fejtenem, mert így túl sommás.
    (Illetve, ha gondolod, személyesen is meg tudjuk beszélni, 16-án lesz valami szervezett vízlapátolás Esztergomban.)

  3. Igen 16-án akkor találkozunk Esztergomban !

    Előző kommentem tényleg csak egy komment volt amit a bejegyzésed elolvasása után gondoltam. Én sem gondolom, hogy kritizálsz. Nekünk lett ajánlva, hogy mi ne kritizáljuk a vallásos embereket. Tudod, jó védikus filozófiával beöltekezve ott gyülekeznek a kijátszandó lapok egy keményvonalas vallásos emberrel történő beszélgetésben. Most úgy érzem meg tudom állni, hogy titokban tudom tartani ha olyat gondolok vagy tudok ami összezavarná.

    A rövidlátás és a paradicsom témakörében még egy megjegyzés – na jó nem az, hogy a paradicsom gyógyítja a rövidlátást :)

    A mi kis ember perspektívánkból képzeljük el Istent és a motivációit. Emberi motivációkat képzelünk neki. Annak aki ezt az egészet létrehozta és müködteti. Aki csak itt a földön a hangyától kezdve az oroszlánon át az emberig mindenféle szép és csúnya lénybe belerakott egy picit magából. Olyan mintha egy összetekert ujságpapíron át nézve az éjszakai égboltot, az alapján a tízcentis körben látható kép alapján véleményt mondanánk a teljes csillagos égboltról.

    Jó az új zakopanei beszámoló, tetszik ez a hangütés, jó olvasni.

    • Lehet, hogy nem is fogunk vitatkozni? :) Kedvem támadt kibontani a témát, egy üveg borral kiültem a lugasba, és pont ugyanazt írom, amit te a perspektívával kapcsolatban kifejtettél.

  4. Egy saját meglátást fűznék hozzá a vallások kialakulásához, amit talán már leírtak a pszichológus szakemberek, talán nem. Az ember életének és tudatának a kezdetétől van legtöbbször egy feletted álló valami – ez a szülő. Szerintem ennek az ősi szülő/gondozó/stb szerepkörnek a betöltésére is alkalmasak az isten képek.

  5. Igen, valószínűleg van benne ez is. Meg időnként szeretjük másra hárítani a döntésünket, időnként szeretjük azt mondani, hogy nem tehettem mást, rámkényszerítették… és még számtalan példája lehet azoknak a racionalizációknak, amelyekbe belevonjuk az isteneinket.

  6. Had tegyem ide a linkjét az első védanta szútra előadásnak.
    A tanárom azt gondolta, hogy magyarországon ez majd egy ilyen kis stúdió előadás lesz, 2-3 havonta, néhány érdeklődővel. Három éve kezdte, azóta már új helyre kellett költözni, három hete alig fértünk el a Benczúr házban a legutóbbi előadáson.
    Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy rábukkantam. A korábbi előadások felvételei megnézhetőek. Hátha mást is érdekel.

    • Kíváncsi vagyok, hogy a törzskommentelők közül ki fogja végignézni ezt a két órás videót. :) Pedig érdemes, még akkor is, ha nem értünk vele egyet.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading