Az új telefon egyben nagyon jó alkalom arra is, hogy megszabaduljunk évek óta magunkkal görgetett koloncoktól. Nálam például mértéktelenül felszaporodtak a hangjegyzetek, olyannyira, hogy már nem is emlékeztem, mik lehetnek bennük.

Nem tudom, kit mennyire lep meg: azok a novellaszerűségek, melyek a blogon oroszlánkarmok cimkével jelennek meg, leginkább akkor születnek, amikor félálomban vagyok. Nem, ezek nem álomleírások, az álom csak inspiráció. Azaz lustálkodok az ágyban, jórészt már ébren vagyok, de még emlékszem az álomra. Vagy egy részére. És elgondolkodom, ébren mit csináltam volna másképp, mit mondtam volna máshogyan, hogyan viselkedett volna a többi szereplő. Ha így egy értelmes történet alakul ki, akkor azt nagy vonalakban rámondom a telefonra. Nem ritkán még akkor is a történetet rakom össze fejben, amikor már kávét főzök és reggelit csinálok.
Ezekből a történetekből nem mindig lesz írás, sőt, jó ha tízből születik egy. Az ok az, hogy nem mindig ébredtem még teljesen fel, amikor már elkezdtem telefonra mondani az élményt. Aztán visszahallgatom és értetlenül bámulok a készülékre: egy büdös szót sem értettem a motyogásból. Ennél csak az a rosszabb, amikor megértem: jézusom, mi ez a katyvasz?

Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy ki tudtam hámozni a motyogást és hatalmasat röhögtem utána. Annyira tökéletesen sikerült elkapni az álom zavarodott hablatyolását, hogy az önmagában is egy tökéletes portré. Ezt most leírom ide. Ne is keress benne értelmet, nincs. Leszögezem, hogy sem alkohol, sem fű hatása alatt nem álltam, egyszerűen magamtól voltam ennyire kába.

“Hétfő. Végső. Pestiesen gondolkodni késő. – Ááééóíúú – énekelted, miközben a hideg futkározott. A tudatalattim Kossuth-díjas író lehetne, ha tudna ébren is írni. Létszámleépítés. Túl sokan vagyunk a Földön. Adminisztratíve. Megjelenik Piaza Dóra. Egy revolverrel. Létszámleépít. Engem. Hé, nem lesztek túl kevesen?”

Ennyi. Vedd észre, hogy álmomban rímeket faragtam, sőt, szójátékra is futotta. (Korombéliek még emlékezhetnek Pia Zadora énekesnőre. Nekem az egyik gyerekkori szerelmem volt.)
Azért úgy belegondoltam, _tényleg_ mi születne, ha a tudatalattink tudna ébren is írni?