Van a környékünkön egy külvárosi iskola, mely előtt az út tele van pakolva fekvőrendőrökkel. Teljesen feleslegesen, mivel az út annyira minősíthetetlen, hogy a fekvőrendőröket észre sem lehet venni a gödrök, bukkanók között. Nemrég felújították – és egyben megnyújtották – a fekvőrendőröket. Így az a fura helyzet állt elő, hogy az adott szakaszon a fekvőrendőrőkön a legsimább az út. Azaz mindenhol máshol lassan kell menni, de a fekvőrendőrökön lehet nyomni egy kövér gázt.

~oOo~

Szintén errefelé van két párhuzamos utca. Az egyiken durva alakok laknak, ezeket az alattomos, nagyokat ütő fekvőrendőröket tették le, melléjük pedig karókat, hogy megkerülni se lehessen a műtárgyakat. A másikon viszont szelídebb népek laknak, olyan legömbölyített fekvőrendőröket tettek le, azt is csak az utca közepére, azaz ha ügyesen veszem kerék közé, akkor csak egy enyhe hupli az egész. Ezeket az embereket mindenki szereti.
És mindenki ezen az utcán jár.