A szerda hosszúra nyúlt, éjjel kettőkor álltam fel a számítógép mellől, fogmosás, pizsama, alvás. Hajnali hétkor ébredtem arra, hogy zabálja a szemetet mellettünk a kukásautó. Pánikszerűen lerúgtam magamról a takarót – vele együtt a macskákat – és az ajtókat feltépve rohantam ki az udvarra. Pizsamában, ja, futva, lobogó hajjal, a kerekes kukát magam után vonszolva. Még éppen sikerült odaérnem, a kukás fiúk már szálltak volna fel az autóra, elegánsan, tapsolva fogadták a produkciót. Kíváncsi vagyok, mikor szereznek be pontozótáblákat. Aztán vissza, majd nem törődve a macskák halálsikolyba forduló felháborodásával, visszafeküdtem aludni.
Mondhatni, teljesen szokásos csütörtök reggel.