Remeterákok a rockzenében

“A remeterák hossza 12 centiméterig terjedhet; az ilyen méretű állat rendszerint a közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) üres házában él.”

Az utóbbi hetekben álltam neki rendezni fiatalkorom magyar zenéit a médiacenteren. Dátum és előadó szerinti sorbarakás, playlist-ek, na meg egy kis turkálás az előadók múltjában. (Pusztán csak az évszámozás miatt.) Fura volt ennyi év után visszanézni arra az időszakra… és meglátni mélyebb összefüggéseket is. Például tudtad, hogy olyan zenekar, hogy Bikini, valójában nem is létezett? Oké, tudom, volt egy ilyen entitás, de ez valójában csak a kürtcsiga héja volt. Egy olyan héj, amely alá az üldözöttek bemenekülhettek és egyből másnak látszódtak kívülről.
Volt ugye Feró és a Beatrice. 1981-ben kizárták őket valami zenész szakszervezetből, majd kihagyták őket valami össznépi seregszemléből, Ferónak ekkor lett elege az egész tyúkszaros magyar zenei életből, a Ricse feloszlott. Aztán… 1982-ben megalakult a Bikini. Feróval. Meg a fél Dinamittal. Az irányvonal viszont maradt a régi: polgárpukkasztás, valahol a punk-rock környékén, annyi, hogy bejött mellé az új hullám is. És láss csodát, ez már mehetett. Végülis nem úgy nevezték, hogy Beatrice. A bürokratánk ránézett a papírra: – “Bikini? Nincs felírva. Jöhet.” Aztán 1985-ben Feró ebből is kiszállt. (1987-ben meg újraalakult a Beatrice és taroltak, de ez már egy másik történet.)

Nézzük a másik vonalat. Létezett akkoriban egy zenekar, a Rolls Frakció. A Ricse megszűnése után ők lettek az ügyeletes utáltak, olyan szinten, hogy Feró többször fel is lépett velük együtt. Aztán 1982-ben jött egy karambol. A zenekar ütközött az Egymillió Fontos Hangjegy nevű zenés tévéműsorral.

Egyszerűen imádtam ezt a műsort. Akkoriban a tévében a könnyűzenét még mindig Koós János, Korda György és társaik uralták, természetesen nagyzenekari kísérettel. Ez a hetente leadott 15 perces műsor vette a bátorságot, hogy mutasson mást is. Heti 4-5 videóklip, már ha ezeket a korai felvételeket annak lehet nevezni. De a művészi szándék megvolt. Emlékszem például, hogy a Piramis “Mondj egy mesét” című számánál Révészt nem direktben mutatták, hanem a cintányérban visszaverődött, torzított képpel. Na meg ne felejtsük el Sándor Pál LGT klippjeit. (Mármint amelyeket a műsor készítői az LGT show-ból válogattak.) Szóval jó kis műsor volt.

Nos, ebben a műsorban leadták 1982-ben a Rolls Frakciótól a “Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából” című számot. Benne az ominózus “állva pisilek, ülve kakálok” sorral. Na, ez olyan sznten verte ki a biztosítékot abban az álszent időben, hogy a tévéműsort hamarosan beszüntették, a szerkesztőt valószínűleg Szibériába száműzték, a zenekart pedig örök életre eltiltották minden médiától. 1983-ban Trunkos egy koncerten (a sámlis) bejelentette, hogy kiszáll, 1984-ben pedig a Rolls Frakció is feladta.

Egyesítsük a szálakat. Ott van a Bikini frontember nélkül, és ott van egy megszűnt, hasonló gondolkodású zenekar. Naná, hogy D. Nagy átigazolt a Bikinihez és vitte magával a fél Rolls Frakciót. Azaz megint a Bikini név mögé bújt egy üldözött zenekar – és a trükk másodszor is bejött. A bürokratánk továbbra is csak bólogatott: – “Bikini? Még mindig nincs felírva. Jöhet.” A fiúk pedig egy idő után annyira elpofátlanodtak, hogy Bikini néven sorban lemezre játszották az összes egykori Rolls Frakció dalt. (Na jó, a Naplót nem.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *