Egy magnó életet menthet

Na jó, ez némileg túlzás, de életet simán átalakíthat.

1978-ban mentem középiskolás koleszba. A – magyar rádió által alakított – zenei ízlésem finoman szólva is katasztrofális volt: a Piramist már túl keménynek tartottam, az LGT-t utáltam és egyik kedvenc dalom a “Sajtból van a hold” volt a Bergendy zenekartól. Viszont volt egy Europa Star rádiós magnóm. Egyedül a koleszban. Mondanom sem kell, mindenki nálam akarta meghallgatni az innen-onnan beszerzett kazettáit.
Így következett be az a nap, amikor valaki behozta a Deep Purple Made in Europe koncertjét én pedig, meghallva az első számot (Burn) szószerint kataton állapotba kerültem Lord szólói alatt. Addig el sem tudtam képzelni, hogy ezekből a hangszerekből ilyen hangokat is ki lehet csiholni. Aztán pár héttel később feljött néhány nagyfiú és azt az ajánlatot tették, hogy nem vernek meg, ha felveszem nekik a rádióból az akkor váratlanul leadott néhány P Mobil számot. Felvettem. Sőt, tetszettek. (Kétforintos Dal, Menj Tovább, meg ilyenek. Emlékszem, a Menj Tovább még a tévében is ment, a dal közben Vikidál motorozott egy Babettával valami stadionban.) Részt vettem az ellenállásban is. Akkoriban az éber magyar sanzonbizottság betiltotta a Boney M Raszputyin című száma miatt az egész lemezt, én meg otthon, az autómagnóban lejátszva, a Star magnó mikrofonjával felvéve sokszorosítottam a lemezt.

Akkoriban még az egy magnó is ritkaság volt, nemhogy autóba (autóba!) beépített kazettás magnó. Az élvonalban nyomultunk. Telente apám kiszerelte az autóból, nehogy ellopják, ilyenkor a könyvespolcomon raktuk össze. Közvetlenül a saját (!) orosz minitévénk fölött. Mondtam már, hogy élvonal?

És ilyenek. A lényeg, hogy 1979-re gyökeresen megváltozott a zenei ízlésem. Aztán betört a konzumáció, megjelentek a miskolci lengyelpiacon az 1-2ezer forintos kazettásmagnók. (Csak szólok, hogy az Europa Star 7900 forintba került, mely valamivel több pénz volt, mint apám egyhavi fizetése.) Innentől már nem jártak hozzám mindenféle fura emberek, de a mag el lett vetve. 1980-ban már hosszű hajam és csöves nadrágom volt, na meg babos kendőm is, igaz, az utóbbit nem hordtam. De volt. 1982-ben pedig már bagóztam és kirúgtak a koleszból. Kezdtem saját életet élni.

This entry was posted in Sztori.

6 thoughts on “Egy magnó életet menthet

  1. Hihetetlen, milyen hasonló az utunk. Középiskolai kollégium (én speciel Győrött) 1978-tól, nyári keresetből vett magnó (igaz, nem rádiós) a következő évben. Villámgyors zenei fejlődés az Express együttestől (!) a korai, hard rock Omega és a Deep Purple érintésével egyrészt a Colosseumig és Yesig, másrészt a Kraftwerkig. Irodalmi próbálkozások, zűrös magatartás, tantestületi dicséret és igazgatói intő egy hét leforgása alatt, aztán irány a Sex Pistols és a post punk. Egyszer kéne beszélgetnünk. :-)

    • Tényleg hasonló. :) Nálam a seregben a Led Zeppelin vezetett (bár már ekkor volt Zappa rajongó barátom), az egyetem első éveiben korai Rolling Stones és Doors, ezzel párhuzamosan a magyar alternatív zenekarok (Kontroll Csoport és utódzenekarai, Európa Kiadó), innen egyenes volt az út a punkig, egyetem után pedig Zappa. Viszont a középsuliban még nem voltam zűrös alak: amikor már “elromlottam”, a jó gyerek imidzsem megvédett. Amikor az utolsó félévben borult minden, akkor meg már mindegy volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *