A csizma sarkán 02/05

Polignano a Mare
2016.01.14; csütörtök

Könnyen legénykedtünk tegnap, Polignano kábé félóra vonattal és maga a városka, habár kifejezetten szép, de egy-két óra alatt teljesen bejárható. Mondjuk, a vonat valamiért behalt útközben, ácsorogtunk egy plusz félórát, de még így is világosban értünk haza. Kicsit trükkös a méhecsketánc a vonatjeggyel: először megveszed a jegyet az automatából – konkrét időpontban induló konkrét vonatra – ezt az aluljáróba lépés előtt érvényesíted egy másik automatában, majd a vonaton jön egy kaller, aki lyukasztással honorálja, ha mindent jól csináltál.

A táj szokatlan. Gyakorlatilag sík, néhány lanka hullámzik csak óvatosan. A növényzet kizárólag olajfa, de az hatalmas táblákban. A tengerre pedig sík mezők futnak ki. Nem is lehet komolyan venni a partot: semmi vízbe szakadó sziklaszirtek, semmi mennydörgően dübörgő hullámverés.
Ezekre egészen Polignano-ig kell várni.

A vonatról leszállva semmi sem jelzi, hogy itt hamarosan ketté fog állni a fülünk a látványtól. Modern olasz kisváros, tipikus modern épületek, utcák, autóforgalom.

Polignano séta.

Aztán kiérünk egy hídra, de még ez sem egyértelmű, mivel a híd tetejéről nehéz észrevenni, hogy milyen híd van alattunk.

A tengerparti lépcső előtt még vár ránk a nagy ölelés.

A városka nagy szülötte a híres énekes/dalszerző/színész Domenico Modugno, akinek az emlékére szobrot is állított a hálás utókor. Érdemes megnézni, hogyan adja elő az énekes a leghíresebb dalát, látható, hogy a szobor találóan adja vissza a lényeget. (Csak azt árulja el valaki, hogy ezután miért dúdoltam magamban egész nap _Toto Cotugno_ és _Adriano Celentano_ dalokat?)

És akkor másszunk le végre a tengerpartra, tekeregjünk egy kicsit a sziklákon, üljünk ki a szélére, élvezzük a látványt, hallgassuk a hullámverést, és szimatoljunk nagyokat, mert a tengernek igenis van szaga.

Kicsinyke óváros, girbegurba utcákkal.

Egy kicsit tekeregtünk a szűk részen, aztán végig a sziklák peremén, szorgalmasan levadászgatva a kilátási pontokat – végül vasútállomás. Bariban kerültünk egyet a bolt felé, aztán kerültünk egyet a másik, újonnan felfedezett bolt felé, az egyik helyen ez volt, a másikon az, a kettőből állt össze este egy csodálatos tejszínes-gombás tészta. (Van annak előnye is, ha az ember lánya gasztromániás és bele van zúgva a hazánkban nem kapható alapanyagokba.) Na meg persze borok.

Korai alvást terveztünk, holnap Matera, messze van, korán indul a vonat. Még kimentem a teraszra megkoronázni (bocs, nem hagyhattam ki) a napot egy esti szivarral. (Ha látom a jövőt, tutira nikotinmérgezésig toltam volna odakint.)

This entry was posted in Utazás.

One thought on “A csizma sarkán 02/05

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *