Ma szólt Nej, hogy valami nem stimmel.
– Te, nincs pénz a számláinkon.
– Ne csináld már. Még csak 12-e van.
– De akkor sincs.
Megnéztem. Tényleg. Az egyik számlánk üres, a másikon meg olyan 28e forint vigyorgott. Hoppá.
Webbank. Elérhetetlen. Ha az egyik böngészőből mentem, akkor azt írták, hogy karbantartás, ha egy másik böngészőből, akkor azt, hogy üzemzavar. Vicces webmesterük lehet. Aztán késő este megjavult, beléptem… és eltátottam a számat. Telefon. Egyből. Persze az ötórás üzemzavar miatt égtek a vonalak, de higgadt voltam, mint a kígyó és türelmes, mint a teknőc. Végül kaptam embert a vonal végén. Még mindig higgadt voltam, sőt, büszke vagyok magamra, hogy végig az is maradtam.
Nos, az történt, hogy az a bizonyos csaló cég nem bízta a véletlenre a múltkori akciót: egyszerre zároltak 60e forintot, de ugyanakkor le is vettek ugyanannyit. Ugyanabban a tranzakcióban. Így hipp-hopp, ugrott is 120e. Ezt megdumáltuk a helpdeskes hapsival, ő sem értette, de megígérte, hogy holnap reggelre oldja a zárolást. (Valószínűleg ezt soha nem fogom megérteni, mindenesetre számomra nem túl logikus: 8-án hajnali fél négykor zárolnak 60e forintot a számlámon. Négykor betelefonálok és tiltatom a kártyát. Délelőtt tizenegykor már bent vagyok a bankban a rendőrségi feljelentéssel együtt. Ezek után 11-én, három nappal később, simán átutalják a feljelentett cégnek a pénzt.)
Aztán jött a következő tétel: habár a bankfiókban azt mondták, hogy nem számolnak fel kártyakészítési díjat, de végül mégiscsak felszámoltak 13e forintot. Miért is? Ezt ugye akkor szokták, ha elhagyom a kártyát. Ha kompromittálódik, akkor nem. Csakhogy azt mondta a hapsi, hogy mivel korábban már vásároltam a cégnél, azaz én adtam meg a kártya adatait, így ez nem számít kompromittálódásnak. Jeleztem, hogy ezzel nem igazán értek egyet. Igaz, hogy korábban kétszer is vásároltam (rövid időn belül) a cégnél, de árut egyszer sem kaptam. (Rendőrségen jegyzőkönyvezve.) Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy két hónappal később a cég indokolatlanul lenyúlt 60e forintot – márpedig indokolatlan volt, hiszen ha ténylegesen vásároltam volna, csak éppen megpróbálnám megspórolni a fizetést, akkor nem mentem volna be a rendőrségre feljelentést tenni – szóval, mindezek fényében ez a cég inkább tűnik rosszindulatúnak, mint korrektnek és a kártyám halála inkább tűnik kompromittálódásnak, mint elvesztésnek. Ezen hümmögött egy kicsit, majd felvettünk egy jegyzőkönyvet, miszerint én, a panaszos, panaszkodok.
Aztán ennyi. A végén feltörtem egy kisebb lekötött összeget, hogy ne ugasson körbe a kutya, aztán várunk.