Hülyék, hülyék mindenütt

Tegnap be kellett mennem a belvárosba valamiért. Nyilván kerékpár. Kocogtam is befelé, amikor egy négysávos út keresztezésénél patthelyzetbe futottam. Egy idős bácsika úgy döntött, hogy jófiú lesz és nekiállt udvariaskodni, hogy menjek, csak éppen azt nem vette észre, hogy pont arra szeretnék menni, ahol ő áll, és nem, nem tudok keresztültekerni az autóján és álló helyzetben irányt se nagyon tudok jelezni. Így ő integetett, hogy menjek, én integettem, hogy menjen, ezzel el is voltunk, végül dühösen továbbállt, gondolom, morgott is az asszonynak, hogy “Milyen emberek vannak, Arankám”, én ekkor végre el tudtam indulni, de hirtelen rámengedte a lámpa a négy sávot, pánikszerűen tudtam csak felmenekülni egy járdaszigetre. Jó magas járdaszegélye volt a szigetnek, oda is ütött a bicónak, kénytelen voltam lemálházni, fejreállítani, kereket beállítani, sárvédőt visszahorpasztani.
Hazafelé már nem úsztam meg ennyivel. A Gubacsi úton poroszkáltam kifelé, az Illatos útra terveztem ráfordulni. Elég vacak kereszteződés, a kanyarodáshoz keresztezni kell egy villamossínt is, lehetőleg minél merőlegesebben. Ha sok az autó, akkor ezt elég nehéz. Itt hárman várták a lámpát, ez szerencsére nem túl sok, elengedtem mind a hármat, majd, gondoltam, kényelmesen átmegyek mögöttük. Belefér. Aztán feltűnt a távolban egy BMW, a vezető úgy gondolta, hogy csutak gázzal még éppen átfér a sárgán, ezzel persze rossz ívre szorított, a lámpa meg váltott, azaz nem volt időm, menekülni kellett, naná, hogy éles szögben mentem rá a sínre és naná, hogy akkorát taknyoltam, hogy még Paksnál is regisztrálták. Az autók szerencsére kikerültek, sőt, ketten meg is álltak, hogy segítsenek összevakarni magamat. Gyors leltár: bordáim rendben (pedig ezek szoktak leginkább károsodni), a bal oldalam végig fáj, valószínűleg elvesztettem pár négyzetdeciméter bőrt, de az olyan, hogy visszanő, a jobb kéz hüvelykujj… hát, az fáj. Meg nehezen mozog. A bringa pedig össze-vissza van tekeredve. Vagy öt percig csak nézelődtem, sétálgattam, aztán bringa megint fejtetőre és valahogy kiegyenesítettem rajta mindent. Jó kis gép. Igaz, ekkor már úgy néztem ki, mint egy disznó, de sem a túranadrágomon, sem a munkavédelmis kabátomon nem volt még egy karcolás sem. Jó kis ruhák. Utána hazakocogtam a kertek alatt, gyors whiskey, közben megjött Nej is, közöltem vele, hogy még nem mertem levetkőzni, aztán amikor megtettem, kiderült, hogy jól sejtettem, az aláöltözet hosszúujjú pólóm ujja vérben tocsogott, nem volt szép látvány. Kötszer éppen nem volt otthon, Nej elszaladt érte, én pedig álldogálltam a nappaliban, fejem fölé tartott bal kézzel. A jobbal pedig kezeltem a whiskeysüveget. Ez sem volt egyszerű mutatvány, mert ott meg a hüvelykujjam nem működött, de ember, ha Úrkúton a karomra kötözött infúzióval mentem ki az udvarra fát vágni, akkor egy vacak üvegkezelést is meg tudok oldani négy ujjal.

Aztán ennyi. Lemosakodtam, Nej bekötözte a karomat, a lábamon magától elállt a vérzés, a hüvelykujjamat nekiálltam kenegetni, szerencsére minden irányban mozog, csak pokolian fáj, azaz ez sem komoly. Barna múlt héten taknyolt egy nagyot kismotorral, nála sem komoly, egy csomó zúzódás, de fiatal szervezet, gyorsan regenerálódik.
Mindenesetre mondhatom, a családban a fiúk már ráhangolódtak az ünnepekre.

6 thoughts on “Hülyék, hülyék mindenütt

  1. basszus ! :( A whiskey jó ötlet volt. Gyógyulj !
    Amikor megvettem az én Kross-omat kipróbáltam a Bálna – Lágymányosi híd útvonalon, csak bicikliúton tettem meg egy kis bejáratást. Az én mércém szerint olyan szinten agresszíven, majd fellökve biciklizett mellettem vagy szemből néhány ember ezen a rövid úton, hogy nem éreztem jól magam. Nem tehetek róla: idegállapotba voltam.
    Most a régi trekkingem lennt van a pesti pincében, de nem akarok Pesten biciklizni. És én nem mentem ki autók közé. Nyuszi vagyok.

    • Az ott egy vacak rész, azt csak hiszed, hogy végig kerékpárút. A Bálna végétől a Szabadság hídig egyszerűen gyalogos sétány, ahol hallgatólagosan tűrik meg a kerékpárosokat.

  2. Minden tiszteletem a tiéd, amiért ennyit kerékpározol, de szerintem van az az élethelyzet, amikor az autó a megfelelő megoldás és nem kell mindenáron a kerékpárt erőltetni. Nyilván senki sem lát a jövőbe, én sem (ha tudtad volna, hogy ez lesz belőle, nem is mész arra), de meglátásom szerint ez már túlzás. Még egyszer, semmi közöm hozzá, ez csak a véleményem. (My 1 cent.)

  3. Nem hiszem, hogy ez rossz döntés lett volna. Amennyi hülye volt az utakon, simán koccanhattam volna autóval is. A kerékpár meg olyan, hogy ha van rendes téli ruhád, meg egy jó bringád, akkor időjárásfüggetlen. (Nyilván nem az országutival mentem, akkor jogos lett volna a megjegyzésed.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *