Itt kinlódok magammal, telnek az órák és semmi más életcélom nincs, mint túltenni magamat egy-egy napon, elmúlasztani valamivel az időt, amíg ki nem mászok ebből a trutymákból.
Néha eszembe jut, hogy biztosan lesz még olyan periódusa az életemnek, amikor mindent odaadnék azért, hogy ha ennyire taknyosan is, de még ilyen fizikai állapotban legyek, mint amilyenben most vagyok. Azaz érezhetném magam jobban is most.
Furcsa, hogy még ez sem dob fel.