Istenem, milyen szép mintázat.

Amikor ötvenéves fejjel hirtelen _valójában_ megértesz egy Cseh-Bereményi dalt, mely arról szól, hogy fiatalkorodban, habár megismerted az akkori összes fontos zenét és bele is gondoltál dolgokat, de aztán felnőttél, majd 45 éves korodra ténylegesen is megértetted a szövegüket, megértetted, mit akartak _valójában_ mondani, mely csak nagyjából egyezett azzal, amiket akkoriban belegondoltál, de közben az agyadban az emlékek lassan kezdenek úgy átformálódni, mintha már eredetileg is pontosan értetted volna a zenéket.