Nagy igazságok, még mindig

Úgy látszik, elkaptam ezt a fonalat.

Az a tiéd, amit megtanulsz. Azt már senki nem veheti el tőled.

Dehogyisnem. Például az idő. Megint csak saját példán tudom bemutatni a jelenséget. Anno írtam könyveket a TCP/IP hálózat alapjairól. Nem voltam zöldfülű, amikor belevágtam, de az látszott, hogy a tudásom messze volt a könyvek elvárt mélységétől. A Microsoft ezzel tisztában volt és őket úgy is érdekelte a dolog, ha egy tanulási folyamaton keresztül ások le az alapokig, és ezt írom le. A két könyv egy évembe került, és nem túlzok, rengeteget tanultam közben. Mint utólag kiderült, feleslegesen. Ugyanis a rendszeres munkám során soha nem kellett ennyire elmélyednem a hálózatok világában. Márpedig a tudás olyan, hogy ha nem használjuk, akkor elmaszatolódik. Időnként még megkeresnek konkrét kérdésekkel – mert azt hiszik, nálam az egész fejben van – én pedig olvashatok utána a saját könyvemből és próbálhatom felidézni, mit is írt anno ez a pacák.
Hasonló jelenség a légüres térben történő tanulás. Valamiért kispadra kerülsz, hosszabb ideje nem kapsz olyan munkákat, melyek előre vinnének. Amiket kapsz, azokat meg rutinból letolod pár óra alatt. Van egy csomó időd. Szerencsés helyzet, nem? Látod, mi folyik a szakmában, van időd is, miért ne tanulhatnád meg ezeket a trendi dolgokat? A neten van egy csomó infó, kis utánajárással beszerezhetők a szakkönyvek is, egy virtuális játszótér kialakítása sem olyan nagy ügy manapság. Sajnos nem működik. Megtanulod, persze. De ha fél éven belül nem lesz rá szükséged, akkor huss, az egész el is illant. Hiába tanultad meg, nem marad a tiéd.

11 thoughts on “Nagy igazságok, még mindig

  1. En ezzel nem feltetlen ertek egyet. Az, hogy megtanulsz valamit, az egy ujfajta szemleletmodot is ad az adott temaval kapcsolatban. Ha legkozelebb pl. megint eledkerul egy halozatos kerdes, akkor mar nem ugy kezded az egeszet, hogy na akkor nezzuk, hogyan is mukodik ez az egesz, hanem mar van valami halvany segedfogalmad, es legfeljebb azert fordulsz a konyvhoz/az internethez, hogy ezt a nagyon vazlatos kepet letisztazzad. A tanulasnak nem az a lenyege, hogy setalo Revai Nagy Lexikonokka valjunk, hanem az, hogy elsajatitsunk egy adott ismeretet valamilyen szinten. Aztan hogy mennyire marad tokeletes a tudasod, az mar az ido fuggvenye, de teljesen sosem vesz el, csak frissitesre, pontositasra szorul.

    Ezt jelenti a mondas, hogy amit megtanulsz, azt nem veheti el toled senki. Barmilyen minosegu is az a tudas, az mar orokre a tied marad, legfeljebb megkopik – de el nem vesz soha (kiveve persze, ha valami csunya baleset miatt amneziad lesz, de a mondasok nyilvan nem foglalkoznak ilyen esetekkel).

  2. Amikor tanulsz, akkor vagy sémákat tanulsz (ez gyakorlatilag a megértés), vagy tartalmat (ez a lexikális tudás). Mind a kettőből korlátozott az agy kapacitása és simán kihullanak belőle a nem használtak.Tucatjával tudnék mondani olyan dolgokat, melyeket valamikor kristálytisztán értettem, ma pedig csak arra emlékszem, hogy igen, az az izé az valami nagyon bonyolult dolog.

  3. En ezt ugy probalom athidalni, hogy sokkal inkabb semakat tanulok, semmint konkret lexikalis tudast. Igy ha a lexikalis tudasbol el is vesz, azt meg konnyen potlom, de a semak melyebben beepulnek, azokhoz tobb ido kell, hogy elkopjanak, tobb ideje van frissulni.

  4. Anno egészen jó voltam matekból. Versenyek, érettségi húsz perc alatt, stb. Aztán bölcsésznek álltam. Most ott tartok, hogy a gyerekemmel újra kell tanulnom mindent, mert nem tudom. Nem emlékszem egészen alapvető dolgokra sem (na jó, összeadás-kivonás-szorzás-osztás még megvan, azt a mindennapokban használom, de onnantól szinte semmi), mert azóta sem használtam. Imádtam a geometriát, és el kellett gondolkoznom a derékszögű háromszögön, mikor a gyakorlatban egy szerelés kapcsán elém került. Amit nem használunk, az kihullik.
    Ezért is irdatlanul vacak a magyar oktatás. Ha kommunikációt tanítanának, párkapcsolati konfliktusok megoldását, apává-anyává válást, meg relaxációs technikákat, meg tudásvágyat, motivációt, sokkal jobb emberek lennénk.

  5. Nem vagyok intelligenciakutató, ezzel nem tudok vitatkozni. Érzésre azt mondom, hogy bizonyos esetekben el tudom képzelni, konkrétan akkor, ha a lexikális tudás strukturált. Ekkor a struktúrából lehet séma. Más esetekben nem hiszem. A blob-ból szvsz soha nem lesz séma.

  6. meow: Uhh, mintha magamat látnám. Azt nem egyszerű feldolgozni, amikor ott van előtted egy összefüggés és legjobb esetben odáig jutsz el, hogy újra tanulod a megoldást, DE nem az a készség és minta szerű már a dolog mint annó.

  7. @Tybald: Ez sok embernél megvan. Meow élményét én is megértem. Középsuliban egyszer megnyertem az iskolai matek bajnokságot, egyszer második lettem, azaz kétszer is voltam Arany Dániel megyei döntőn, szóval nyugodtan mondhatom, hogy komoly bajnok voltam a középsulis matekból. Mégis, amikor felnőttként hirtelen megkaptam azt a feladatot, hogy két hónap alatt készítsem fel a lányomat a matek érettségire, csak bambán néztem a feladatokra. Eltelt harminc év. A trükkök, amelyekkel le lehetett rendezni egy-egy konkrét feladatot, már feledésbe merültek. De ez nem jelenti azt, hogy az egész felesleges volt. Ott, abban a pillanatban, az agyam rengeteget csavarodott. Mai gamer kifejezéssel, szinteket léptem. Azaz ha nem is emlékszem már a trükkökre, de azt, hogy okosabb lettem, ma is használom.

  8. Igen, ott és akkor annak az elsajátítása egy bizonyos szint elérését jelentette, és nyilván sok más dolog eléréséhez hozzásegített, de attól még bosszantó.
    Persze, ez nem azt jelenti, hogy azóta is ezen rágódom:))), csak amolyan “aha” érzésem volt, ahogy meow-ot olvastam.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *