Azaz méltóság. Az, ami egyre keményebben veszik ki a világból. Mire gondolok? Pl. Facebook. Valaki leírja, hogy milyen nagy dolgot csinált. A kommentek között a gyerekkori haverja egyből reagál rá: “Nagy vagy, pöcörő!”. Nézem a megszólított illető profilját: jó hatvanas úriember, ápolt, ősz szakállal, öltöny, nyakkendő, értelmes tekintet. És egyben pöcörő is.
Egy csomó ember bejelöl, olyan is, akit talán egyszer, ha láttam, de láttam, tehát nem illik visszautasítani. Ezáltal látom mindenféle emberek lájkolásait, sőt, a mindenféle emberek mindenféle ismerőseinek a lájkolásait is, olyan emberek bejegyzéseinél – a bejegyzéssel együtt – akikről halványlila fogalmam sincs. Tök ismeretlen emberek magánéletébe tekinthetek bele, mit tekinthetek, egyszerűen kíméletlenül a képembe nyomják az intim szférájukat. A pöcörőjüket. Na, így, ilyen környezetet megszokva, nehéz lesz méltóságot kinevelni magunkban. Pedig egy picire mindenkinek szüksége lenne.