Murter bringával és kajakkal 04 / 05

Vodice bringával
2015.07.14; kedd

A hajnalra ígért 4-6-os szél elfelejtett megérkezni. Úgy éltük túl az éjszakát, hogy inkább a bogarakat választottuk és fullra kinyitottuk az ajtót. Hajnalban fogtam is magamon valamit, de nem is akarom tudni, mi volt az.
Reggel viszont még minden szép. Kellemes, 25 fokos hideg, még a sör is jobban esik úgy, hogy nem izzadom ki egyből. Ilyenkor még a rámdelegált legyek is alszanak, egyedül a kanos kabócák zsezsegnek rendületlenül.

Ma egy nagy bringázás vár ránk: Tribunj, Vodice, Sibenik. Jó lesz. Odasülünk az aszfalthoz.

Reggel pékség Tisno-ban, a reggeli után egészségügyi fürdés a jó hideg tengerben. (Van vagy 22 fok. Kilenckor.)

– Tudod mi a legjobb? – kérdeztem Nejt, amikor jöttünk ki a vízből.
– ?
– Amikor beállsz a parti zuhany alá, behunyod a szemedet, észrevétlenül bedugod az ujjad a fürdőnadrág és a hasad közé és csak vereted a zuhannyal.
– Aha.
– És tudod mi a legkínosabb?
– ?
– Amikor kinyitod a szemedet és látod, hogy egy hatéves forma kölyök áll előtted tágra nyílt szemmel, a zuhanyra várva.

Túra indul. Aztán megjött a jól ismert minta: kezdett felpuhulni az otthon, szék mellett eltervezett program. A mai táv 55 km, nem túl sok, nekem van egy hasonló napi edzőtávom is, 140 perc. Csak éppen a körülmények. Indultunk Tisnóból, dombok fel, dombok le.

Itt látható a tenger vége. Azt szeretem különösen ebben a környékben, hogy mind a tenger, mind a szárazföld labirintusként tekeredik egymásba. Tisno-ból alig két kilométert jöttünk, ez vízen tíz kilométer lenne, jó nagy vargabetűkkel. A tenger ugyanis mint egy folyó, úgy bújik be a szárazföldbe. A fenti képen látható a hosszú bebújás vége. Meglepő módon egy mocsárban ér véget.

Aztán tíz kilométer lélekgyilkos terep. Mindkét oldalon olajfa ültetvények, kabócák, de árnyék egy szem sem, dombok fel, le, továbbra is, és kegyetlenül tűző nap. 35 fok, délelőtt 11, árnyék ugye nulla.

Utána viszont a tribunji strand, kész felüdülés.

Árnyék,sör és egy kedves csapos csajszi. Innen tovább a faluba, ismét pár kilométer sivár, terméketlen vidék, de a falu már kitett magáért. Árnyékos tengerparti út, strandok, pici óváros a szigeten, templom és temető a hegytetőn.
Mentünk tovább Vodicébe. Elméletileg még több szűk utca, még több tengerpart, gyakorlatilag lenyúlás. Általában egy sör 15 kuna (660 forint), itt 20 kuna (880 forint), ami nálam már túl van az elfogadhatósági határon. (Érdekesség, hogy boltban sem sokkal olcsóbb, 10-12 között szórnak az árak.) Üldögéltünk és megbeszéltük, hogy nem is akarunk Sibenikbe menni. Egy újabb tíz kilométeres táv, gyakorlatilag sivatagon keresztül, mindez azért, hogy lássunk újabb szűk utcákat. Az éttermek, kocsmák tuti Vodicéhez lesznek közelebb, azaz drágák és lélektelenek. Közben Nej hátsó fertálya is levoksolt, miszerint idén még nem bringatúrázott és ez neki sok, szóval végül még tekeregtünk egy kicsit Vodicében és visszaindultunk. Külön vicces húzás a sorstól, hogy a GoPro csak egy felesleges üzenetet írt ki bekapcsoláskor a felvétel indítása helyett, így se kép, se videó nem született a városban. Pedig gyaláztuk rendesen az egyirányú, szűk utcákat. Szemből. Forgalomban. Dalmáciában élj úgy, mint a dalmátok.

Útvonal: Tisno – Tribunj – Vodice – Tisno (kerékpár). Végül csak 35 kilométer lett.

Tisno-ban vacakoltunk a kajával. Pedig már többet voltunk itt, mint Komáromban, de csak most esett le, hogy a város egyik végében csak teraszos presszók vannak – kaja nélkül – míg az összes étterem a városka másik végében gyűlt össze. Biztonsági játék: ötödik Toni saláta. Minden murteri kiránduláson egy. Pedig most már nem kívántam annyira, hogy külön ezért bemenjek Tisno-ba, de egyrészt most pont itt voltunk, másrészt egyik nap Nej áldozta fel magát (pizzériában vacsoráztunk, ahol nem volt halétel) most én jöttem. Toninál volt polip, ellenben nem volt pizza, viszont a bringázás után pont jól esett a saláta. A varázslat még mindig működik, nagyon jó mixet tudnak összedobni salátából, káposztából, uborkából, paradicsomból, főtt tojásból, olívabogyóból, feta sajtból és apróhalból. Plusz jócskán meg van locsolva olívaolajjal és balzsamecettel.

Innen még bolt pintes ozujskóért, ciderért, végül meglepően korán, fél háromkor már visszaértünk. (A döbbenet: az eddig vadul ignorált kempingbolt olcsóbb lett, mint a városi.)

Délután három és az összes szomszéd, pontosabban az egész szektorban mindenki a lakókocsi/sátor mellett üldögél. Miért? Azért jöttek a tengerhez, egy ilyen remek strandhoz, hogy utána csak üldögéljenek az árnyékban? Oké, hogy most mi is csak üldögélünk, de nekünk van okunk: most raktuk le a bringát, ki vagyunk melegedve, hűlni kell. De utána úgy kell majd valami csalétekkel kiimádkozni a vízből.

– Huh, megnyomta a fejemet a cider – dőlt hátra Nej a székben.
– Ne bolondozz már, az csak citromos-almás üdítő volt.
– Papíron ugyanolyan erős, mint a sör.
– Hát, ja. Akkor csak az lehet a baj hogy antialkoholista polipot ettél ebédre, az meg cseszik felszívni az alkoholt.
– Ez az! Biztos, hogy az a kurva polip a hibás!

Hülye emberek vannak. Ez egy olyan tény, amellyel nem lehet túl sokat kezdeni. De amikor azt látod, hogy a hülye ember szülő is, és a gyerek szív, az már dühítő. A strandon az összes 2-3 év közötti tökmag pucéran lébecol. Kivéve az óvatos szülők gyerekét. Arra a szerencsétlen kölyökre ráadtak egy neoprén longjohnt. Nehogy megfázzon a vízben. 35 fok van, a víz olyan 25 fokos lehet. Szerencsére a gyereket nem zavarja, együtt ugrál a többiekkel, de lennének ötleteim, mit csinálnék a szülőkkel.

Vacsora.
– Ez egy jól sikerült vacsora volt, csak egyszer esett ki közben az alsó fogsorom. Szerencsére sikerült még odabent visszaraknom a nyelvemmel – dőltem hátra elégedetten a székemben.
Ránéztem Nej kigúvadó szemeire.
– Oké, lehet, hogy ez túl sok információ volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *