Navigare necesse est

A görög helyzettel kapcsolatban olvastam egy jó hasonlatot. Eszerint minden állam gazdasága/politikája olyan, mint egy óceánjáró hajó: lomha, lassú reagálású. Ha feltűnik a radaron egy szikla, akkor időben el kell kezdeni a kikerülési manővert, mert egy idő után késő lesz. (Tudtad, hogy az óceánjáró konténerszállító hajók már a kikötés előtti napon elkezdenek fékezni?)

Nos, a görög hajónál elcseszték (hogy a görögök, vagy az EU, ebbe ne menjünk bele), a kormánykerék rángatása már nem segít, a szikla itt van pár méterre, ennek neki fognak menni.

Az idegesítő az, hogy a mi hajónkkal is ugyanez a helyzet. A radarunkon már feltűnt a szikla, nagyjából azon a határon vagyunk, amikor még el lehetne kezdeni a szükséges manővereket (mondatja ezt az optimizmusom), de a kapitány, ahelyett, hogy kiadná az irányváltásra a parancsot, inkább a gépházat teszi tönkre, hülyíti az utasokat és szétlopja a hajó készleteit a haverok segítségével. Az előrelátóbb utas meg mit tehet? Sikoltozik.