Van abban valami groteszk, ha az embert akkor kapja el egy fosós-hányós vírus, amikor az évente egyszer esedékes kedvenc joghurttortáját készíti el neki születésnapra a felesége. (És a házi joghurttortának a cukrászdai még csak a cipőfűzőjét sem kötheti meg.)
Ennél már csak az tudja jobban megkavarni a helyzetet, ha éppen ekkor kell elmenni a fogorvoshoz, aki kiszedte az ideiglenesen beragasztott körhidat és nekiállt végre gyökérkezelni az erre rászolgáló fogakat, igaz, közben a fúró megsturcolta a nyelvemet, a lebontott fogak éles sarka meg folyamatosan dörzsöli, de szinte mindegy is, mert zománc nélküli fogakkal amúgy se nagyon lehet mást enni, mint fröccsöt és szivart.
– Hogy telt a napod? – kérdezte Nej, amint hazaért.
– Hát, tudod, az evész mosztanszág nem megy túl jól.
– Na meg a beszéd szem – tettem hozzá.