Számoszi szompolygász 08/09

Döglés
2015.06.01; Hétfő

Elméletileg egész nap pihenés. Fekvés a parton. Úszkálás a tengerben.

Csak egy icipici barlanghoz kell felszaladni, itt rögtön a falu határában. Az út majdnem a tövéig visz, sima ügy. Még szivart sem vittem magammal. Pénztárcát szerencsére igen.

Mentünk, araszoltunk felfelé a szamárúton (igen láttunk szamarat is), aztán az egyik kanyarban beszorultunk. Hülye fejjel kétsávos módon vettem egy éles és legfőképpen meredek jobbkanyart, a kocsi pedig nem bírta. Egyesben. Próbáltam elindulni, de csak a gumit koptattam. Kiszállt a holtteher család de ekkor sem lett jobb. Beszorultam a hajtűkanyarba, ahogy kell. Végül vagy 15-20 apró ipszilonozás után megfordultam és lecsorogtam az első olyan helyig, ahol le tudtam rakni a kocsit. Majd visszasétáltam. Itt már láttam, hogy hülye voltam, a kanyar bal ívére tapadva, leszarva, hogy jöhetnek is szembe – itt??? – simán be lehetett volna venni a kanyart lefulladás nélkül is. De ekkor már csak legyintettem, itt van az a barlang nem messze, odasétálunk.

Kampos – Pithagoras barlang (Wikiloc, autó)
Pithagoras barlang (Endomondo, gyalog)

Gyalogoltunk egy kilométert. Ott volt egy tábla: barlang egy kilométer. Oké. Egy kilométer után újabb tábla: barlang 1100 méter. Izé. Egy újabb kilométer után volt egy mézárus. Udvariasan felvilágosított, hogy a barlang még nagyjából egy kilométer. Mindez a pokolian tűző napon, olyan meredek földúton, hogy nem is bántam, hogy lent hagytuk az autót. Aztán egy kilométerre találtunk egy tavernát és leültünk, mint egy sorozat harmadik évadja. Igaz, innen már tényleg látszott a barlang. Kábé 100 méterre van. Függőlegesen.

Meglepő módon a sörért nem kértek vagyonokat. (Pedig a sziklák tetején lévő céltavernáknál nem szoktak szégyenkezni az árakkal, simán befigyel a 3 eurós sör is.) Kaptunk mogyorót és egy kétoldalas tájékoztatót a barlangról. (A pacák először megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor megmondtuk neki, szemmel láthatóan zavarba jött, milyen nyelvű papírokat adjon. Nem hagytuk sokáig töprengeni, megfelelt az angol is.)
Nos, ez a tájékoztató egy gyöngyszem volt. Az a naív hit, ami szólt belőle, az az ügyetlen marketing… bájosra sikerült. Tudni kell, hogy a barlangot Pithagorász barlangjának nevezik és az a híre, hogy a nagy ember egy ideig itt bújkált a sziget uralkodója elől. Én ugyan máshol azt olvastam, hogy egy monostorban, és valahogy ezt jobban el tudom képzelni, de a legenda a barlang. Na szóval, a tájékoztató leírta, hogy két barlang is van egymás mellett, az egyik odabent elég meredek, itt nem lakott senki. A tudós ennek a barlangnak az előterében oktatott, illetve ennek a barlangnak a mélyéről hordta fel a vizet. Volt mellette egy másik barlang is, egy sokkal kényelmesebb, ott lakott. A tájékoztató ezt színesen, érzékletesen le is írta. Majd közölte, hogy Pithagórász halála után mindezt elfelejtették az emberek. Nekem itt azért már ugrott egyet a szemöldököm. De aztán megtörtént a csoda. Élt a túloldalon, a kis-ázsiai böszme nagy hegyen egy szentéletű remete. Fülébe jutott, hogy korábban egy kollégája hasonló körülmények között vegetált a szigeten. Egy komoly tudós. Akkor annak megszentelt helynek kell lennie, okoskodott, és úgy döntött, átköltözik. Hajóra is szállt. A sameszai elhűltek, amikor meglátták a Kerkit, de megnyugtatta őket, hogy a csacsik már várni fogják őket a kikötőben. És tényleg. Ott ácsingózott egy parasztember, három öszvérrel. Amikor a tanítványok megkérdezték tőle, honnan tudta, hogy jönnek, csak annyit mondott, hogy megálmodta. Elindultak a hegyekbe. Nos, a hegy nagy, az utak bonyolultak, itt megtalálni egy barlangot… hát, az Pithagorász ellenségének sem sikerült, pedig küzdött vele eleget, míg a bujkáló tudóst kereste. De ez a remete egyből odament. Megállt a szikla előtt és felmutatott: ott lesz a barlang. Felmásztak… és tényleg ott volt a barlang. Rögtön kettő. A remete nem jött zavarba, szépen elmagyarázta, hogyan élt itt Pithagorász. Innentől emlékszünk rá újból. Majd beköltözött a kecóba. Jó, mi? És még nincs vége a sztorinak. A remete élt, éldegélt, rágta a gyökereket, szórta a nagy igazságokat az arra járóknak. Csakhogy Kis-Ázsiában, az eredeti helyén űr maradt. A helyiek elkezdték hiányolni a mindenféle gyógyításokat, csodákat produkáló szent embert. Át is küldtek egy küldöncöt, hogy remete, jer haza. A küldönc meg is találta a völgyet, de ahogy haladt felfelé, megmarta egy mérges kígyó. Volt társa is, az gyorsan felszaladt a remetéhez és vázolta a helyzetet. A szent ember nem veszítette el a fejét, lement egy kübli vízzel és megitatta a szerencsétlent. Aki egyből meg is gyógyult. Innentől nevezik a mélyebb barlangban fakadó vizet Szent Víznek.

Aranyos sztori. De legalább megtudtuk, hogy két barlang van. A népszerűbbig el is ment mindenki.

Igen, az ott lent a taverna. És nem, nem a barlangból fényképeztem, hanem a félúton lévő kápolnából.

Megnéztük a Szűz Mária kápolnát, aztán lefelé a St John (Szent Klotyi) kápolna után (na,ezért biztos pokolra fogok kerülni) elmentünk egy alig jelzett ösvényen. Ezen annyira gyér lehetett a forgalom, hogy valami cseszett nagy madár pont az ösvényen verte fel a fészkét, és persze csak akkor rebbent fel hatalmas rikácsolásokkal, amikor kábé 30 centire voltam tőle. Kész szerencse, hogy nem ugrottam hátra, mert ott egy elég mély szakadék figyelt.

A végén még jött vagy 2-3 méter sziklamászás felfelé (Nej itt fordult vissza), eloldalazni egy sziklaablak melletti peremen, utána sziklamászás lefelé.

Magunk között szólva nem túl életszerű, hogy Pithagorász napi rendszereséggel közlekedett a két barlang között, valahogy vizeket cipelve, de ez már legyen a legendagyártók baja. Mi is bevettük, pedig milyen gyanakvó turisták vagyunk.

Lefelé a mézes bódé mellett fűszerszag csapott meg. Elkezdtük vizsgálgatni a cserjéket, szerencsére az árus is beszállt, így viszonylag hamar megtudtuk, hogy amin vitatkoztunk, miszerint rozmaring, vagy oregánó-e, az tulajdonképpen zsálya volt. Kaptunk is belőle egy csokorral. Lett volna kedvünk a mézhez is, de azt ugye nem lehet hazavinni, holnap pedig már utazunk.

Lefelé már nem volt semmi érdekes. Megtaláltuk a kocsit. Amikor felvetettem, hogy izé, el lehetne csalingázni Limnionas, esetleg Drakei felé, elég csúnyán néztek rám. Igazuk volt, mára parton döglést terveztünk. Szállás. Folyadékháztartás helyreállítása.

Nej fancsali képpel jött ki a fürdőszobából.
– Voltam vécén.
– Igen, az emberek szoktak ilyesmit csinálni.
– De gubanc van.
– Micsoda?
– Pithagorász rátelepült a klotyira.
– Mi van?
– Nem jön belőle a víz.

Megnéztem a tartályt, megszorult az úszó, azért nem jutott bele víz. Végül megegyeztünk, hogy biztosan az volt a baj, hogy Pithagorász ráült az úszóra.

Ja, hogy értsd. Pithagorász imádott varázsolni a közlekedőedény-elvvel, az a bizonyos Pithagorász kupa is így működik: ha egy bizonyos szint fölé töltöd, akkor az összes folyadék kifolyik az alján.

Punnyadtunk egy nagyot. A csajok kimentek strandolni, de én nem bírtam elszakadni a szivaromtól és a retzinámtól. Olvasgattam, jegyzetelgettem. A kellemes hűvösben. Aztán később kimentünk a partra Nejjel és úsztunk egy hatalmasat. Jól nézett ki a sziget a vízből. Még a Kerki is.

Búcsúvacsora a Kék Vödörben. Nem beszéltünk össze, de az asztalnál mind a hárman ugyanarra a gondolatra jutottunk. Itt vagyunk majdnem egy hete, ez az utolsó esténk – és még egyikünk sem evett birkát. Így mind a hárman ugyanazt kértük, fokhagymás bürgét. Finom volt. A forgalom határozottan fellendült, rajtunk kívül még két asztalnál ültek. A pacák már nem is ment el köretért a boltba.

A csajok egy kicsit paráztak otthon, mi lesz a maradék borokkal, meg ouzóval, de aztán csak elfogyott minden. Még a holnapra félrerakott retzinám is. (Ugyan vezettem, így reggelire nem ihattam, de úgy terveztem, hogy áttöltöm egy pillepalackba és jó lesz az a reptéren is.) Mit mondjak: azért annak van egy hangulata, amikor a tableten bebrózolunk egy görög ABC oldalt, hogy megfejtsük, milyen bort is iszunk egyáltalán. De hiába, végül a nevek sem mondtak semmit. Imádom. És a borok is finomak voltak.
Ahogy Nej fogalmazott vacsorakor: Mythos. Dolmades. Számosz. Támolygász.

(Ja, hogy miért kellett görög ABC két mérnökembernek? Akik matekból, fizikából szinte az összes görög betűt használták valami fogalom jelöléséhez? A boroscimkék kalligrafikája miatt. Még az ABC-vel megtámogatva is percekig vitatkoztunk, melyik betű melyik jel akart lenni.)

This entry was posted in Utazás.

4 thoughts on “Számoszi szompolygász 08/09

  1. De jó! :) már, legalábbis maga a tény, h Samoson voltál, érzem én, h a többivel azért vannak akadások… :) Na, szépen végigolvastam a kilenc részt, és itt most alant egyben fűzök hozzá egy csomó gondolatot.

    – Igen, az astrát benézted, az méretes hiba volt várni az odafelé jegy megvásárlásával, ez így alaposan megdobta a költségeket. az, hogy későn van menetrend, na az nem lepett meg sajnos…

    – Viszont nem értem, milyen bajod volt a pithagorio-vathy közötti úttal, az tényleg sztráda görög viszonylatban! :D

    – Ott szálltatok meg ahol mi? ha igen, akkor teljesen elkeserít, h építkezni kezdtek előtte! :( ja, hogy itt is a fotó, igen, ott szálltatok meg. Ó, fene.. és a túrót építenek oda? Azon az oldalon szinte alig volt építmény, az már tulképp maga volt a part…gáz.
    Viszont kár, h nem tudtam, h oda mész, akkor kértem volna, h add át nekik üdvözletemet. :))

    – Döbbenet, mennyi minden változik ilyen rövid idő alatt! Semmi nehézségre nem emlékszem Seitani felé menet, egyszerűen mentünk amerre lehetett, és amerre lehetett az az volt, amerre kellett! Másrészt, sztem nem is baj, hogy oda jutottatok, ahová, azért nagyon rendben volt az a kis öböl… :)

    – A rossz idő meg…nos igen. Mélyen átérzem az akkori letargiátokat. Oké, hogy tudja az ember, h ezzel nem tud mit kezdeni, de mégis, baromi nehéz elfogadni. :/ Viszont: így igencsak különleges fényképek készültek, nagyon érdekesek a színhatások.

    – Vödör: és neked volt gondod ott a higiéniával? Nem tom, én vettem észre bajt ezzel kapcsolatban. Igaz, nálunk nem volt macska sem, ezt viszont hiányolom. :)

    – Jaj, Marathokampos: baszki, a miniutakba mi is beszédelegtünk ott, azért azok nagyon nem gyengék! :D komolyan aggódtam néha még a kis i10-ben is, h oké, h nem tudok itt végigmenni, na dehogyan fogok visszamenni? :o :D (Pontosan bejártuk azt mi is, ahol a videótok is készült)

    – A frappét nem kóstoltátok meg? Ha nem, azt bizony öreg hibának vagyok kénytelen értékelni.

    – Így van, Izmir Chios szigeténél van, de azért picit északra, Sogucak mellett Kusadasi is ott van, ha igazán nagy várost szeretnénk mondani a túlpartról. :)

    – Összességében: újra komoly élmény volt olvasni téged, rengeteget nevettem közben, köszönöm, h megosztottad! És remélem, azért nem bántátok meg, hogy elutaztatok erre a kevéssé ismert, speciális kis szigetre!

    – Végül egy kérdés: bánnád-e, ha egy görögországi oldalra kilinkelném ezt a beszámoló sorozatodat?

  2. Huh, kösz a hozzászólást. :)

    – Nem a Pythagorio – Vathy úttal volt bajom (azt rögtön első nap, még a repülőtérről megtettük), hanem azzal a rengeteg földúttal, ami erről a szakaszról indult és ránézésre Poseidonio felé vitt. Legalábbis a GPS szerint. :)
    – Igen, építkeznek a ház előtt, de úgy tűnik, hogy a strand terjeszkedik. Ettől még sajnos le volt kerítve.
    – Seitani esetében a legnagyobb nehézség az elterelő tábla volt. :) Mentünk a földúton, majd volt egy szakadt tábla. Ez valószínűleg eredetileg egyenesen mutathatott a földúton tovább, csak mivel megdőlt, így akkor már lefelé mutatott, a part felé. De nem bántuk, remek kis öböl volt és csak a miénk.
    – A lányok ittak frappét (meg valami fredót is), de annyira nem jött be nekik. Mondjuk az utolsó két nap kivételével annyira meleg sem volt.
    – Amikor Szalonikiben megkérdezte a szállásadó hölgy, hogy hová megyünk tovább, igencsak kigúvadt a szeme a Számosz válaszon. :) Gondolom ez még a görögök számára is elég eldugott hely lehet.
    – Nem, egyáltalán nem bántuk meg. Jó kaland volt.
    – Ha rákattintasz a fejlécben az “Utazások” linkre, akkor találsz más leírásokat is. (Gyk. az összeset, 2005 óta.)
    – Nem, egyáltalán nem bánom, ha belinkeled máshová.

  3. mondjuk jókor kezdik el az építkezést, a szezon beköszöntével… és hogy tűnik, mi lesz ott? beach bar? vagy vmi még rosszabb?

    Én az első napi Pithagorio-Vathy útra gondoltam, ott is írtad, h milyen hegyvidéki-de látod, az még semmi a sziget egyéb részeihez képest! :))

    Köszi, akkor ajánlom a hellasz.hu-n az írásaid. Még egyszer gratulálok hozzájuk, nagyon királyak.

  4. Nem tudom, mi lesz. Volt egy 2*2 méteres, 1 méter magas betonalap, amelyből kiálltak a betonvasak, azt valószínűleg tovább fogják építeni. Egyébként meg faépítményeket, gyepszőnyeget, meg asztalokat pakoltak ki.

    Ja, már értem. Nos, elmentünk Vathy-ba, majd hazafelé úgy döntöttem, hogy az északi úton megyünk. (Lányom előre is ült a kamerával.) Beütöttem a gps-be, hogy Karlovassi… erre az a nagyon hülye gps, felvitt a hegyekbe, végül valahol Mytilinii-nél jutottunk vissza a járható útra. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *