Számoszi szompolygász 06/09

Északi túra
2015.05.30; szombat

Reggel elképesztő szél fogadott. Olyan 6-7 BF körül. De legalább oszlott valamit a felhőzet és időnként már kisütött a nap. Úgy terveztük, hogy letoljuk a két nagy túra közül a kisebbet: fel Karlovassiba, onnan végig az északi parton, egy hegyi falu (Manolates), megnézzük a híres öblöket a Kokkari környékén (a csajok optimistán dobtak be fürdőruhát is), aztán csavargunk a fővárosban, hazafelé pedig még szétnézünk Chorában.

Megint Marathokampos. Megint Igo. Most direkt mentem be a faluba: egyrészt, hogy legyen track, másrészt Dóra kamerázgatni akart. Túl jól sikerült. Beszélgettünk, nem figyeltem és az egyik kereszteződésnél követtem Igo javaslatát.

iGO vezet from Jozsef Petrenyi on Vimeo.

Ez lett belőle. Addig mentem a kocsival, amíg be nem szorultunk. És akkor még nem beszéltem a kitolatásról. Egy ideig simán ment, de aztán elértünk oda, ahol a rutinos helyiek _már letették_ a kocsit. Még ezek között is ki tudtam volna szlalomozni, de ekkor megérkezett mögém egy bácsika egy ősöreg, roncs Daihatsu pickuppal (a fene tudja, mit ettek rajta, de tele volt velük a sziget)… és megállt. Csak úgy. Kiszállt, nyitva hagyta az ajtót és elkezdett beszélgetni egy ismerősével, aki éppen arra sétált. Az, hogy én éppen kifelé tolattam, ő pedig lezárta az utat, abszolút nem zavarta. Egy ideig túráztattam a motort, de ezzel csak azt értem el, hogy kijött néhány alak és megpróbáltak irányítani a tolatásban. Hogy hogyan tudok centizgetve elmenni az öreg mellett. Az, hogy esetleg az öreg becsukja az ajtót és felsétál a járdára, senkinek eszébe sem jutott. Végül találtam egy apró kiszélesedést és 15-20 Y fordulóval megfordultam (igen, abban az utcában, ahol a videó készült), aztán nyomtam egy irgalmatlanul brutálisan kövér gázt, amelytől az öreg ijedtében felvetődött a járdára én pedig kisuhantam a centire pontosan illeszkedő résen. Őszintén szólva az sem zavart volna, ha viszem magammal a tragacs ajtaját. Még hallottam, hogy ordibálnak utánam. Aztán gondolom megbeszélték, hogy ez a faszi is megbukott a görögségi vizsgán: ahelyett, hogy beült volna valahová kávézni és megvárta volna, amíg az öreg meg az ismerőse befejezik a beszélgetésüket, nekiállt itt izmozni.
Sajnos Dóra ezt már nem vette.

Az északi út gyönyörű. Közvetlenül a tengerparton visz, baloldalt a tenger az öblökkel, jobbra meg erdei táj. Nálunk nem csak gyönyörú volt, de félelmetes is. A viharos szél tette a dolgát, a tenger szószerint őrjöngött. Elhűlve néztük. Nem szívesen ültünk volna ekkor kajakban.

Kampos – Manolates útvonal (Wikiloc, autó)

Aztán az elágazás Manolates felé. Újabb szamárösvény. De a keményebbek közül. Egy-egy meredek hajtűkanyarban még egyesben is felcsörgött a motor. Kettest alig tudtam kapcsolni. Viszont a táj szépsége kárpótolt a vezetési nehézségekért. Ezt a részt Csalogány erdőnek hívják, kellemes, erdei táj, hívogató ösvényekkel. Nekünk nem volt időnk rá… meg őszintén, ilyesmit közelebb is találunk itthon, nem ezért jöttünk a szigetre. Viszont a környéken élőknek meg ez a táj az egzotikum. (Dús erdei populáció egy déli görög szigeten? Azért hány ilyet tudsz mondani?) A terep végét már nem is nevezném erdei útnak, gyakorlatilag csavarmenetként tekeregtünk fel egy sziklára. Fel nem tudom fogni, mi vezette a helyieket, hogy itt alapítsanak falut, egy ilyen magas szikla tetején.

Essen pár szó a közlekedési táblákról. A helyiek tudják, hogyan kell meglepni a vezetőket. Tekeregsz felfelé a szerpentineken, már a harmadik közel 300 fokos kanyart teszed meg egymás után, amivel nincs is baj, de ekkor feltűnik egy tábla: kanyargós út jön. Hát az eddigi mi a lópikula volt, hogy nyaljam a füled? Aztán ugyanez másként. Mész felfelé a szamárösvényen, nemhogy két sáv, de egy is alig. Oké, ilyen a hegyi út. Majd jön egy tábla, miszerint útszűkület lesz. Itt? Hová??

Manolates séta (Endomondo, gyalog)

Vissza a sztoriba. A kocsit végül ledobtuk a falu előtt. Nyulak voltunk, nem mertünk bemenni, pedig odabent volt parkoló is. (Ami külön nagy előny a szigeten, hogy hírből sem ismerik a fizetőparkolást. Igaz, a kresz parkolási fejezeteit sem.)

És akkor szabad csavargás. Nagyon hangulatos volt. Nekem bejött Castelmola is, és itt is hasonló volt az élmény. Szűk utcák labirintusai, több helyi lakos, mint turista, apró, de kidolgozott házak. És a helyiek még ezekben az elképesztően szűk és meredek utcákban is képesek autóval közlekedni. (Nem mintha nagy forgalom lett volna, de egy csomó helyen parkolt autó és ha feltételezzük, hogy nem alkatrészenként hordták fel és rakták össze, akkor azoknak ezeken az utcákon kellett feljutniuk.)

Mentünk tovább Kokkariba. Az ún híres partokat kihagytuk. Látszott, hogy ilyen szélviharban semmi értelme sincs lemásznunk a partra. Kokkariban viszont sétáltunk egy nagyot. Egyrészt az ottani part sem kutya, másrészt a falu is hozta a formáját: szűk, néhol meredek utcák, hangulatos kikötő, ódon házak.
Ja, és megfáztam. Én, aki végig hosszú, meleg softshell nadrágban, zárt cipőben és sapkában voltam. A napsütéséről híres szigeten. Nyáron. Bizarr.

Mondanom sem kell, a fürdésből sem lett semmi. A szélviharban a vizet is alig mertük megközelíteni. A vízben egyedül szörfösök száguldoztak, neoprén ruciban.

Manolates – Samos útvonal (Wikiloc, autó)
Samos séta (Endomondo, gyalog)

Innen a fővárosba mentünk. Ez két településből áll, Számoszból és Vathyból. Vathy fent van a hegyekben, Számosz pedig egy szép öbölben. Ez utóbbi az, ahol érdemes sétálgatni, de őszintén szólva engem nem nyűgözött le. Ezerszer inkább egy kis hegyi falu. Jártunk a parton, ücsörögtünk a templom melletti parkban… és gyakorlatilag ennyi.
Hazafelé még lett volna Chora, de beborult, a falu pedig semennyire sem tűnt szimpatikusnak, így csak lassan áthajtottunk rajta és irány haza.

Samos – Kampos útvonal (Wikiloc, autó)

Róttuk a kanyarokat. Aztán feltűnt a hegyünk. A teteje megint sűrű, fekete felhőben.
– Ez a mi karmánk – jegyezte meg Nej.
– Kermink – pontosítottam.

(Tudom. És te is tudod. Kerki.)

Érkezés után a női szakasz még kivonult a partra. Fürödni. Mintha itt nem lett volna annyira erős a szél. Tévedtek. Csak napozás lett belőle.

Uzsonna. Már a második szójás dolmades konzerv. Eszüknél vannak? Amikor itt annyi az olívaolaj?

Vacsora ugyanott, a Kék Vödörben. Már törzsvendégként fogadtak. A hapi kihozott egy tálca nyers halat, olyan tengeri süllőnek tűntek. A csajok megvették. Én maradtam egy kommersz csirkemellfilénél, metaxa mártásban, vegyeskörettel.

Este a szálláson ouzo. Nej eleinte utálta. Aztán elmagyaráztam neki, hogy ez folyékony medvecukor. Amit Izlandon kétpofára ettünk. Azóta issza.

Éjszakára megint megjöttek az újabb fekete felhők a hegy fölé. Karma.

Jéghideg szoba. Kopogva potyognak földre a szúnyogok. De sajnos maradt is elég. Ezek lehetnek a németszúnyogok.

This entry was posted in Utazás.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *