Számoszi szompolygász 03/09

Érkezés Számoszra
2015.05.27; szerda

Hajnali ötkor ébresztő. Igen, két óra alvás. Reggelire retzina. Gyakorlatilag aznaposan. Az utcában apatikus részeg gajdol. Nem én.
A buszmegállóban nyitvatartó kávézó. Hajnali negyed hétkor. Első adag kávé. Az a pohárfelmarós eszpresszó. Rekordidő alatt értünk ki a reptérre. Mit fogunk itt csinálni három órán keresztül? Például kávét inni. Elvégre nekem délben már vezetnem kell. Jókor jut eszembe.

A repülőgépen kábé 15 ember. Ennyit a gyorsan elfogyó olcsó jegyekről, meg a fapados árazó algoritmusról.

Számosz repülőtér. Olyan nyíregyházakülső. Egy kihalt hétköznap délben. A nap ezerrel süt, a szél unottan kavarja az árnyéktalan verőfényben a port. Ember sehol. Sajnos Intercar iroda sem. Bejártam a parkolókat, hátha találok valami utalást, de semmi. Benéztem a Hertz-hez, közölték, hogy az Intercar-nak nincs irodája, a megrendelt időpontra majd hozzák a kocsit. Ajjaj. A biztonság kedvéért 12.00-t adtam meg. Most meg 11.20 van. Várunk. Negyedóránként megjelenik egy statiszta és végigmegy az épület előtt. Egy hapi le akarja adni nekem a kocsiját, mert a kezemben szorongatott papírlap alapján azt hiszi, én vagyok az Intercar. Újból elmegy a negyedórás hapi előttünk. Majd szétvet az izgalom.

– Legkésőbb negyed egykor csörögj rá! – figyelmeztetnek a csajok.

12.10-nél nem bírtam tovább.

– Helló! Petrényi József vagyok.
– Igen.
– Béreltem Önöktől egy autót.
– Igen.
– 12.15 van.
– Igen.
– 12.00-kor kellett volna átvennünk. Itt ücsörgünk a reptéren.
– Igen!?
– Igen.
– Jaj, öt perc és ott vagyok.

Én meg csak néztem hülyén. Egy órája üldögéltünk a semmi közepén. Ha nem csörgök rá, lehet, hogy még ma is ott ülünk. Ízelítő a görög tempóból. Aztán kiderült, hogy a kocsi már rég ki volt készítve a parkolóba, a csajszi csak a kulcsot hozta le.

– Izé, van egy kis problémánk. A gépünk 8.30-kor indul vissza, Önöknél meg 8.00 után lehet az autót leadni. Kicsit húzós lesz.
– Nem probléma, hagyják csak itt. Tegyék be a kulcsot a gumiszőnyeg alá.

Ennyi. Semmi sérülésvizsgálat, körbefényképezés, feltételezték, hogy ugyanannyi benzint hagyok benne, mint amennyivel felvettem. Ellopni meg egy ilyen kis szigeten ki lopná el?

Kijegyzeteltem egy boltot Pithagorióban. Nem volt ott. Pontosabban, lehet, hogy pár ezer évvel ezelőtt volt ott bolt, de jelenleg már csak egy ásatási terület foglalja a helyet. Sebaj, 20 kilométer a főváros, ott már válogathatunk a bevásárlóközpontok között. Ki is jegyzeteltem egy Lidl-t. Remélhetőleg nem csak sajátmárkás.

Aztán ízelítő a terepből. 40 kilométer. 80 perc. A sziget főútján. Pezsgős ünnep volt, ha negyedikbe tudtam felváltani. Később ez csak durvább lett. Másnap már a harmadik sebességnél is ujjongtam.

Igo bemelegített. A fővárosból (Samos/Vathy) a második legnagyobb városba, Karlovassiba szerinte a leggyorsabb út szamárösvényeken keresztül vezet. Szerencsére időben kapcsoltam, de így is meglátogattunk olyan eldugott falvakat, melyek nem voltak tervben.

Szállás. Elméletileg dedikált saját parkoló. Az nincs, csak papíron. Tengerpart 50 méterre, az speciel van. Csak éppen építkeznek a ház előtt, így feltúrt föld, markoló, betonalap, égnek meredő vasrudak, álcaháló kerítés. A tengerhez persze így is le lehet menni, csak hát a látvány nem mindegy. A házinéni végtelenül kedves és az apartman is nagyobb, mint amire számítottunk. Igaz, mi már nem kaptunk bort és Pithagorász poharat (ez utóbbi később megjött), de ettől még jó a hely. Eltekintve a fürdőszobától, ahol nem túl acélos a vízsugár és nem lehet papírt lehúzni a klotyin, de van naponta takarítás és időnként a tálaló tálca feltöltése. (Dzsem, kávésütemény, cukorka, nescafe, teafilter meg ilyenek.) Az apartman kinézete, felszereltsége tökéletes. Összességében egy szavunk nem lehet, az építkezésről nem tehetnek, a tenger tényleg közel van és mindez fejenként 15 euró/nap. Júniusban. Ez úgy nagyjából a répáshutai kempingfaház árszínvonala.

Szóval megérkeztünk. Kellemes meglepetések: a szomszédban pékség és kávézó, mellette jól felszerelt bolt. Helyi borokkal. Feleslegesen aggódtunk a repülőtéren, meg a Lidl-ben. Egy nagy felfedezés: mindenhol van konzerv dolmades. Nálam ez önmagában főétel, fehér borral lekísérve isteni. Megtaláltuk a Kék Vödröt is. Vendég nélkül pangott.

Első nap nem is húztam sokáig. Séta a környéken, bolt, ebéd vacsora, aztán este hatkor ágy. Volt mit bepótolnom.

This entry was posted in Utazás.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *