Rendszergazda blues

Aki volt gyakorló rendszergazda, vagy éppen az, biztosan rengeteg esetről tudna mesélni, amikor középvezetőtől felfelé valaki leszól neki, hogy valami gubanc van a gépével. A bejelentés alapvetően kétfajta lehet:

  • Figyelj, valamit itt, meg itt babráltam, elcsesződött, hülye fejjel leokéztam, rendbe tudnátok tenni?
  • Tegnap még működött, hozzá sem nyúltam, ma meg már szar. Csináljatok valamit!

Az első (A) esetben tudjuk, mi történt, viszonylag hamar ki is tudjuk javítani. Az ilyen bejelentőre a normális rendszergazda jó szívvel gondol, hiszen mindenki hibázhat, és ha kooperál, a javítás is gyors.
A második (B) esetben a rendszergazda elsportol egy ideig a géppel, aztán vagy újrahúzza, vagy elkezdi számbavenni, hogy egy hülye kreatív júzer mit kattogtathatott össze. Aztán valamelyik feltételezés igaznak bizonyul, lehet rendberakni a gépet. És mivel senki sem szereti, ha feleslegesen dolgoztatják, el is indul a pletyka, hogy mekkora marha már ez a Középvezető Béla, ez tényleg azt képzelte, hogy bevesszük, hogy a marsbéli zöld emberkék direkt azért szerveztek földi expedíciót, hogy blokkolják Béla minden valószínűség szerint forradalmi powerpoint prezentációjának az elkészülését? Magyarul berágnak rá, aztán körberöhögik.

A furcsa az, hogy a legtöbb középvezető ezt nem gondolja át. Remegve ragaszkodik tévedhetetlensége mítoszához és meg sem fordul a fejében, hogy a javítás során úgyis kiderül, ha ő volt a farok.

Ha én cégvezető lennék, lehet, letennék az IT asztalára egy táblázatot, benne a középvezetők névsorával. Aztán megkérném a rendszergazdákat, hogy ha az adott középvezetőtől jött egy ‘A’ tipusú bejelentés, akkor tegyenek a neve mellé egy + jelet, ha meg ‘B’, akkor egy – jelet.
Viszonylag hamar megtudnám, milyen emberanyaggal gazdálkodhatok.

This entry was posted in IT.

3 thoughts on “Rendszergazda blues

  1. Azért ez így meredek. Például tegnapelőttig majdnem egy éven át semmi baja nem volt a dokkolónak. Tegnap — abszolút változatlan körülmények között — egyszer csak lekapcsolt a gép valamikor kora délután.

    Ha r=1 középvezető volnék, szólnék az IT-nak, hogy hát izé, tegnap, de mit tegnap, az előbb, pár perce még vidáman dolgoztam, nem csináltam semmit, és hirtelen kikapcsolt a gép, de úgy, hogy most be sem kapcsol. Jönne az IT, azt látná, hogy a gép rá van rakva a dokkolóra, a kábelek, amiket még ők dugtak össze, ugyanúgy be vannak dugva, ahogy tavaly ilyenkor itt hagyták, a kábelek másik vége is be van dugva, például az adapter a konnektorba, és mégsem megy a gép. B-típusú bejelentés.

    Viszonylag hamar rájöttem, hogy koppra lemerült az aksi, a dokkolóból a gép valamiért nem kapott áramot. Tegnapelőtt még kapott. Tegnap már nem kapott. Átdugtam az adaptert közvetlenül a gépbe, elkezdett tölteni. Feltöltöttem 18%-ig, aztán visszadugtam a dokkolóba, és azt mondta a Windows, hogy nyugodjak le a…., minden a legnagyobb rendben, az aksi szépen töltődik — a töltés pedig a szemem láttára csökkent.

    Ekkor összecsődítettem az embereket a környéken, mert ilyet azért ritkán látunk, majd ment mindenki dolgára, a gépet pedig a dokkolón kívül használom tovább. Jár-e a – jel? :)

    • Hát, ha minden blogbejegyzéshez hozzácsapnék egy függeléket, külön kitérve az egyes alesetekre, meg kivételekre, abból nagyon jó szakdolgozatok lennének… de blogbejegyzések?
      Egyébként attól, hogy egy bejelentés formailag B, ha kiderül, hogy tényleg úgy volt, az simán átminősülhet A-ra. De erre céloztam is:
      …vagy elkezdi számbavenni, hogy egy kreatív júzer mit kattogtathatott össze. Aztán valamelyik feltételezés igaznak bizonyul…
      Azaz akkor lesz B, ha egyértelműen kiderül, hogy a felhasználó sunnyogott.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *