Month: March 2015

Erdei anziksz

  • Hat nagy kutya. Négy nővel. Három fiatal, egy idősebb. A kutyák meg vannak szédülve egymástól és az erdőtől, összevissza rohangálnak, ugrálnak, nagy ívben letojva gazdáik kiabálásait.
    Nekem pedig köztük kell átfutnom.

  • Mental note. Futás előtt fokhagymás ételt soha többet.

  • Hazaérkezés. Lihegés. A jól végzett munka öröme. Terasz. Szivar. Az élet szép.

Generációk

Egy korábbi komment előhozta ezt a generációs kategorizálást, és eszembe jutott, hogy nem is tudom, engem melyik földtörténeti korszakba raktak.

Először nézzük a skálát.

  • Miocén: 23 millió – 5 millió évvel ezelőtt,
  • Pliocén: 5 millió – 2,5 millió évvel ezelőtt,
  • Pleisztocén: 2,5 millió – 12 ezer évvel ezelőtt,
  • Holocén: 12 ezer évvel ezelőttől máig, ezen belül:
    • Veteránok: 1920 – 1930 között születettek,
    • Baby boom nemzedék: 1946 – 1964 között születettek,
    • X generáció: 1965 – 1975 között születettek (digitális bevándorlók),
    • Y generáció: 1976 – 1995 között születettek,
    • Z generáció: 1995 – 2012 között születettek (digitális bennszülöttek).

1964-es lévén elméletileg még a Baby boom-ban lennék, de rám általában jellemző, hogy a személyiségem jóval fiatalabb, mint a fizikai valóm. (Ez fiatalkoromban nem volt túl szerencsés, az még elment, hogy általános iskolásként alsósokkal, sőt, néha ovisokkal játszottam, de középiskolásként naív, álmodozó romantikusnak lenni már nem volt annyira nyerő. Ellenben így ötven körül kifejezetten élvezem, hogy taknyos harmincasokkal, negyvenesekkel jár egy srófra az agyunk.) Szóval legyen inkább az X.

Marc Prensky az X generáció tagjaira használja a „digitális bevándorló” jelzőt. Ez arra utal, hogy amíg a Z generáció tagjai (“digitális bennszülöttek”) beleszülettek a 21. század digitális világába, míg az X generáció tagjai nem születtek bele a digitális világba, hanem életük során nyűgözte le őket, elfogadták és elkezdték használni a digitális világ új vívmányait. A digitális bevándorló így alkalmazkodik a környezetéhez, de félig még a múltban él.
Wikipédia

Magyarul ez az a generáció, amely dinoszauruszként éppen kimászott a mocsárból és még éppen fel tudott kapaszkodni a digitális fejlődés vonatára. (Micsoda képzavar! Büszke vagyok rá.)
Jó ez? Szerintem igen. Mi még átéltük a múltat (függvénytábla(1), logarléc(2)), tudunk gyorsan fejben számolni, még emlékszünk a nyolc collos floppyra, de tudjuk tartani a tempót a jelenkorral is. Attól viszont már ódzkodunk, hogy a mobiltelefont implantátumként ültessék belénk.
Viszont a gyökeres változás, a kontraszt miatt meglehetősen fontosnak érzem, hogy átadjuk a fiataloknak, milyen élmény is volt ezt megélni. Milyen volt analógból digitálissá alakulni.(3)

(1) A szüleim meglehetősen nyitottak voltak, nekem már általános hetedikben volt zsebszámológépem. Csak éppen nem használhattam, tilos volt. Ugyanúgy függvénytáblából kellett gyököt vonnom, mint mindenki másnak.

(2) Igen, volt logarlécem is. Éppen megtanultam, hogyan kell használni, amikor hirtelen engedélyezték a zsebszámológépet. De még megvan a fiókomban.

(3) “Bezzeg az én időmben még petrencerúdra szögelt katonai sisakkal mertük a szart a derítőből!” (4)

(4) Tényleg.

Bontsuk ki

Árnyaljuk egy kicsit az előző írást.

Először elmesélem, hogyan született.

Felmenten a padlásra szivarozni, mert odakint szélvihar tombolt. Kedvem támadt közben zenét hallgatni, igy beüzemeltem a khmm… hifit. (Van itt fent egy kidobott hifi torony, meg egy kidobott médiacenter. Összekötöttem őket, az utóbbit rádugtam a számítógépes hálózatra és így frankón el tudom érni a nas-on lévő zenéket. Igaz, monitor nincs – még – de távkapcsoló van és a kontroll ledekből látom, mit csinálok.)
Elnavigáltam a zene könyvtárba, megkerestem a megkívánt lemezt, elinditottam az első számot és mivel ez már egy kicsit meghekkelt firmware, igy a 0 gombbal utasitottam a médiacentert, hogy az egész könyvtárat jatssza le. Elkezdtem kindle-n olvasni a regényt, majd ahogy eszembe jutott egy gondolat, elővettem a telefonomat és az evernote-ba begépeltem. Amikor végeztem a szivarral, lementem a nappaliba, a laptopomon elinditottam az evernote klienst, és átmásoltam a jegyzetet. Így készült a blogbejegyzés.
Nem egy nagy ügy, persze, de tíz évvel ezelőtt fantasztának neveztem volna azt, aki mindezt megpróbálja elhitetni velem.
Gibson kábé 10-15 évvel jár előttünk az időben. Amiket ír, technológiailag elég meredek dolgok, különösen az, amilyen mélyen beleágyazódnak nála ezek a dolgok a hétköznapokba, de ha jobban belegondolunk, mindnek a csírája már jelenleg is létezik. És ami a leginkább elszomorító a könyveiben, hogy ugyanez nem csak a hétköznapi informatikára igaz, hanem az általa felvázolt jövőbeli gazdaságra és a politikára is. Márpedig Gibson nem optimista. Határozottan nem az.

Periféria

Először nem igazán értettem. Ez kifejezetten zavart, hiszen Gibson mindig is arról a világrol írt, amelynek én már a gyökereiben élek. De aztan felvettem a tempót, megértettem… és elszomorodtam.

ps.
A könyv végét felejtsétek el. Vagy találjatok ki helyette valami mást.