A tökömre meg viharlámpát, lécci

Álldogálltam az irodaépület előtt. Egy pacák éppen vizesballonokat szállított. Lógó nyelvvel, idegesen pakolta a kerekeskocsit, aztán megpróbálta lendületből feltolni a padkára, nem ment, káromkodott, megfordult, kitörölte szeméből az izzadtságot, nagy levegő, meghúzta a kocsit, majd félrelökve a kapuban dohányzókat, berohant a portán. Tutira késésben lehetett. Lehetett talán 10 perc is. Vagy 20. Mindegy is, szemmel láthatóan nem bírta tartani a normáját.

Megcsóváltam a fejemet. Hát milyen hülye világban élünk? Megint az az idióta hatékonyság. Valaki valahol egy íróasztal mellett kitalálta, hogy sokkal több vizet lehet teríteni, ha percre pontosan, feszítetten kiszámolják, a fuvarosnak mikor, hol kell lennie. És ha nem tartja, akkor büntetik. Ja, hogy a nagyvárosi forgalom kiszámíthatatlan, hogy közben a pacák szétstresszeli az agyát, hogy a napközbeni idegességet majd otthon, a családján vezeti le, hogy korábban hal meg? Le van szarva. Több vizet szállított ki.
Ilyenkor azért tudom irigyelni a mediterrán népeket.

4 thoughts on “A tökömre meg viharlámpát, lécci

  1. A mediterrán népeket én is irigylem!
    Ez a bejegyzésed viszont alapból nem tetszik. Megegyezik a mostanában elharapódzó újságírói fogással.
    A negyedik sorban feltételezed, késésben van. A hatodikban már tényként kezeled, és az egész gondolatmenet erre épül. Az utána következő gondolatokkal ugyan egyetértek, de számtalan cikket olvastam hasonlóan felépített “tényekre” reflektálva, azokat sem szerettem.
    Bocs!

    • Ez az, amit egy rövid cikkben nem lehet leÍrmi, mert hosszú, unalmas és vontatott lesz. Elég sokáig figyeltem a produkciót és a pacákon látszott, hogy az a lelkiismeretes fajta, aki éppen szenved. Ha az a beleszarós tipus lett volna, akkor nem is görcsölt volna. Ha visszaolvasod a negyedik sort, láthatod, úgy fogalmaztam, hogy “Tutira késésben lehetett”. Ez szerintem több, mint feltételezés. Tudni száz százalék biztosan nem tudtam – ezért került az ige feltételes módba – de a késés nagyon erősen valószínű volt a helyzet és a pacák mentalitása alapján, ezért került oda a “tutira” határozószó.
      Az adott szituációban a bizonytalanság számomra csak a késés mértékében volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *