Idomulnak

Most mondja valaki, hogy a macskák nem tanulnak.

Este hét óta keringenek a nappaliban, szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén. Meg persze a család is. Sorban érkezett haza mindenki, kajagyártás a konyhában, vacsi az étkezőben, beszélgetések. A macskák folyamatosan keringenek, rosszallóan rá-rápillantva az étkezőasztalra.. Aztán mindenki megy a szobájába, én is a gépemhez. A macskák is beletörődnek, hogy nem foglalkozik velük senki.

Aztán egy erősebb billentés az Enter gombon, hátradőlés a székben és egy félhangos broadcast a monitor irányába: – Na, gyertek dögök!
Abban a pillanatban mind a kettő leugrik a kanapéról, a harmadik lerongyol az emeletről, mindannyian körbeveszik a kajás fiókot és nyávognak, mintha az életük múlna rajta. Miközben én még mindig a székben ülök és a monitort bámulom.
De már csak pár másodpercig és azt is csak szivatásból.

2 thoughts on “Idomulnak

  1. Milyen szelíd, kedves kiscicáid vannak. Félix, a maine coon hajnali négykor szokott enni kérni, előbb a másik macska egész lakáson – és ez az ágyunkat is magában foglalja – át történő fel-alá kergetésével, majd ha erre nem reagálunk, akkor odakuporodik a zuram mellé, és a fülébe murtyog, a végső fegyver pedig az, hogy rááll a mellkasomra-hasamra, és nekiáll dagasztani. Méreteit és körmeit tekinte ez egy nyolcas erősségű földrengéssel ér fel. Hogy lehet ilyen kedves cicusokat nevelni, akik megvárják, míg étkezéshez szólítják őket?

    • Kitartó ignorálással. Évek alatt betartottuk, hogy reggeli akkor van, ha felkelek (7-8 között), vacsora meg este 7-8 között. Hozzászoktak. Csak akkor szoktak őrjöngeni, ha már látják a kezemben a dobozt. (Reggelire kapnak egy konzervet három részre osztva, vacsira egy-egy marék szárazat, napközben meg annyit vadásznak az udvaron és az erdőben, amennyit kedvük tartja. Nem hiszem, hogy nagyon éhesek lennének.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *