Istennel eltelve

Írtam, hogy nem túl régen az influenza folyományaként begyulladtak az izmaim, úgy, hogy sem ülni, sem feküdni nem tudtam. Jogos lehet a kérdés, hogy akkor mit csináltam?
Nos, kikisérleteztem, hogy ha a főnöki székemet egy bizonyos szögbe döntöm és ott rögzítem, akkor kibírok benne 30-40 percet. Utána negyedóra séta, aztán vissza. Éjszaka meg a fürdőkád.
Ja, hogy egyébként mit csináltam? Naná, olvastam.

Méghozzá furcsa könyveket, melyek többé-kevésbé véletlenül kerültek a figyelmembe.

Először valami történelmi regényre vágytam. El innen, valahová máshová. Elővettem egy Waltari könyvet, az volt a címe, hogy Az Ország Titka. Hát, Árpád… borzasztóan durva volt. Csak azért olvastam végig, mert reméltem, hogy biztosan lesz benne valami csavar; nem igaz, hogy egy jó író ennyire lemegy kutyába. Lement. A történet röviden annyi, hogy az I. században egy Alexandriában csámborgó aranyifjú megérzi, hogy Jeruzsálamben nagy dolgok fognak történni, elutazik, még éppen elkapja Jézus utolsó perceit a kereszten, de ennyi is elég neki, hogy megérezze, itt tényleg nagy dolgok történtek. Majd jön egy nyomozással egybekötött mászkálás Jézus ismerettségi körében, egy görcsös, erőltetett hinni akarás, miközben az immár feltámadott Jézus hol megjelenve, hol eltűnve cicázik hősünkkel. A történet vezetése, az események bemutatása valami olyan szinten naív és nem is titkoltan elfogult, bugyután térítő, hogy az írást még a jobbérzésű Jehova Tanúi is kidobták volna az Őrtoronyból. Hatalmas fekete pont Mikának.

Másodikra határozottan valami durvábbra vágytam. Kiválasztottam egy Philip K. Dick könyvet, Istenek Inváziója címmel. Úgy is indult, ahogy egy PKD scifinek indulnia kell: valami kietlen világvégi bolygón, metán légkörben, elszórt földi telepesek, akik személyes fémkupolákban élnek. Aztán az egyik kupolában furcsa dolgok kezdenek történni, kiderül, hogy a kupola alatti domb egy elfeledett ősi Isten lakóhelye, aki nekiáll kommunikálni a földlakóval. Az ősi Istent úgy hívják, hogy Jahve. Na, itt tettem le a Kindle-t. Te is fiam, Fülöp? Aztán folytattam és nem bántam meg. A történet lényege az, hogy a dolgok nem úgy történtek az I. században, ahogy azt mi most képzeljük. Jézusnak nem úgy kellett volna végeznie, Jézus gyakorlatilag vesztett és kivégezték. 20-30 évvel később Jahvét is legyőzték és el kellett hagynia a Földet. Helyette itt maradt a Gonosz és ő manipulálta a történetet Jézusról és Istenről. Konkrétan magát nevezte ki Istennek és az igazi – száműzött – Istent nevezte el Sátánnak. Ha megnézed, mit hirdetett Jézus és ezt összeveted a jelenleg létező keresztény egyházakkal, még csak meg sem fogsz lepődni a csavaron. Ez a világ, amelyben élünk, valójában a Gonosz világa. A Gonoszé, aki magát nevezte ki Jónak. Jahve egy ideig nyalogatta a sebeit a távoli bolygón, aztán amikor elég erősnek érezte magát, úgy döntött, hogy visszafoglalja a Földet. Mivel a Gonosz erős védelmet épített ki, csellel tervezte behatolni: egy földi telepesnő méhébe fészkelődött be magzatként. Szűznemzéssel, naná. Öreg kutya nem tanul új trükköket.
Nem mesélem tovább, ez a mesterterv is félrecsúszik, bonyodalom bonyodalom hátán, találkozunk egy csomó ismerőssel a Waltari könyvből, aki kíváncsi, olvassa el a könyvet, ha tudni szeretné kinek a világában is élünk voltaképpen.
Viszont ez egy jó könyv.

Harmadiknak visszatértem a történelmi regények körébe. Akkor jöjjön Graves. Bevallom, itt már direkt böktem rá a Jézus Király című könyvre. Nézzük, mit hoz ki a témából az öreg.
Nos, nem rossz. Jó az alaphelyzet: egy művelt és nyitott gondolkodású (kitalált) kortárs szerző írja le a némileg már leülepedett emlékeit az I. század végén. Ami zavaró, hogy rengeteg benne a hivatkozás, az idézet mindenféle munkákra. Kicsit úgy éreztem, mint a Foucault Ingánál, hogy azért áraszt el a szerző ennyi forrással, hogy esélyem se legyen beazonosítani, mi a valódi, mi a kitalált. Viszont itt a cél nem a misztifikálás, hanem pont fordítva. Az alapvetően misztikus történetet próbálja mítosztalanítani. Kezdve a múlttal: szerinte Mózes nem választotta szét a tengert menekülés közben, egyszerűen csak egy part menti nádasban lévő úton menekültek, az üldőzőket meg egy szélvihar által keltett szökőár sodorta el. Jézust sem a Szentlélek csempészte be Mária méhébe, hanem Máriának volt egy titkos házassága Heródes legidősebb fiával, majd amikor az atya kivégeztette a fiát, az akkor már terhes Mária hozzáment az öreg és Jámbor Józsefhez. Ezzel magyarázza azt is, hogy Jézus nem csak képletesen volt a zsidók királya, hanem Heródes után valóságosan is. Ezzel magyarázza, hogy miután Heródes megtudta a titkot, miért végzett ki annyi kisdedet Betlehemben. Jézus pedig nem volt más, mint egy elképesztően művelt próféta, aki az akkori valláskavalkádban szeretett volna rendet vágni. Graves leírja, hogyan keletkeztek a beszédei, hogyan tekintette az egyszerű nép csodáknak a cselekedeteit, mi volt a háttere a jellegzetes eseményeknek. (Később az utószóban írja, hogy rengeteget olvasott a korabeli forrásokból – pedig már eleve otthon volt bennük, hiszen ez a korszak az egyik szakterülete – és ezek alapján próbálta összerakni, hogyan is történhettek meg ezek a dolgok, mi járhatott közben Jézus fejében, melyik ősi könyv mondataira gondolhatott prédikácó közben.) Az is tény, hogy nem foglal egyértelmúen állást, a könyvben maradtak olyan részletek, melyeket csak emberfeletti képességek magyaráznak.
De összességében ez sem rossz könyv, valami ilyesmire számítottam volna Waltaritól is. Graves elképesztően otthon van a témában, hihető a koncepciója.

Igazából a sor végén még a Biff Evangéliumát kellett volna elolvasnom, hogy teljes legyen a kép, csak hát az már megtörtént korábban. De azért felidéztem, mert anélkül hiányos lenne a körbejárás.

4 thoughts on “Istennel eltelve

  1. Pedig Graves ugyanaz a játékos, mint Eco (írói hajlamú prof), csak úgy látom, hogy az erőteljes racionalizálásra vágyó tudatod ezt meg tudja bocsátani ebben az esetben. :)

  2. Én pedig úgy látom, megint birkózószőnyegen aludtál. :) Pedig leírtam, hogy mi a különbség: Eco-nál a cél a zavar növelése, Graves-nél viszont a misztikum oldása.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *