Még mindig csak mondatokban

Félelmetes, milyen az éjszakai műszak fogorvoséknál. Az egyik doki úgy szedte ki korábban a páciens fogát, hogy jött vele egy darab csont is az állkapocsból. Aztán végig azt nézegették, meg poénkodtak vele, amíg kezeltek. Én meg igyekeztem nem röhögni, miközben a doki derékig bent volt a számban.

Kedd este meg arról beszélgettünk, milyen volt, amikor beejtette a tűreszelőt a páciens szájába, az meg egyből lenyelte.

——

Azt hiszed, lehet olyat kapni, hogy bontott Lacetti lemezfelni? Fél napot telefonáltam, felhívtam vagy egy tucat Chevrolet bontót Pesten és a vonzáskörzetében, de semmi. Végül Nej talált Százhalombattán. Egyet. Aztán az sem az volt.

——

Kedd reggel már tudtam fütyürészni. Vasárnap még annyira szét volt csúszva a szájberendezésem, hogy az ‘sz’, ‘z’ és ‘c’ betűket sem tudtam rendesen kimondani. Ja, és az sem mindegy, hogy volt hozzá kedvem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *