Majdnem jó könyvek

Nos, mindennek van előnyös oldala is. Csak meg kell találni.

Például pár évvel ezelőttig zömében papír alapú könyveket olvastam. Habár a print könyvek átlagos színvonala nagyon sokat esett az utóbbi 10-15 évben, de azért amikor egy könyv kijött a nyomdából, egy csomó ember keze nyoma volt rajta. Mondjuk, korrigálták a szerzőt. A szerkesztő elolvasta a nyersanyagot. Első – és egyben hozzáértő – kritikusként változásokat is javasolt. Vagy kidobta. Aztán korrektor. Meg grafikus. Meg tipográfus. Bár a külső megjelenés a könyv tartalmán nem sokat módosított, de értő olvasó számára pontos iránytűként működött. Ránéztél, és már láttad is, hogy az a könyv téged nem fog érdekelni. Ez egy tudás volt, mely a könyvekkel való több évtizedes együttélés alatt fejlődött ki.

Abszolút extrém körülmények között is működött. Vagy tíz évvel ezelőtt vettem egy Updike regényt. (Akkor még kedveltem a szerzőt.) A könyv megjelenése kész katasztrófa volt, a borítója.. eh, szóval így nézett ki. Hát hogy lehet egy Updike könyvnek ilyen külsőt adni? Aztán elolvastam, és azt mondtam, hogy ehhez a könyvhöz tényleg ez a külalak illik. És soha többé nem olvastam Updike-ot.

Csakhogy mi van most? Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a számítógépén van ebook, vagy valami hasonló nevű könyvtár. Ahová a haverokkal pendrive-on keresztül cserélt könyveket szórta be. Kellően sok haver esetén ez a könyvtár több tízezer könyvet is jelenthet. És micsoda tartalommal, édes istenem. Oké, akadnak köztük színvonalasak is, persze, de azért… és most nem is arról beszélek, hogy külalak, meg tipográfia, hiszen az elektronikus könyvek, az ebook könyvtár arab bazári forgatagában mindez nem szempont, de hát még az az annyira istenített tartalom sem tűnik túlzottan acélosnak.

A tartalom előállítása demokratizálódott. Írtam valamit? Elküldtem ugyan az Igényes Kiadónak, de válaszra sem méltattak. Úgy látszik, nem értik meg a zsenialitásomat. Sebaj, csinálok egy weblapot és kirakom oda. Vagy csinálok egy blogot és ott közlöm folytatásokban. Vagy hohó, hát van a gépemen Calibre, csináljunk belőle ebook-ot. Tegyük ki ingyenesen a weblapunkra. Meg a blogunkra.
És a könyv elindul. Ingyenesen letölthető. Olvasni nagyon kevesen fogják, de sokan le fogják tölteni az ebook könyvtárukba, onnan meg pendrive-on terjed.

Igen, jól érzed, közeledem.

Ezek a könyvek nem igazán jók. Egyszerűen még nincsenek készen. Bármennyire is jó az ötlet, bármennyire is élvezetesek a párbeszédek, bármennyire is vannak benne elgondolkodtató fejtegetések, az egész nem áll össze. Nem jók a jellemek. Nem jó a tempó. Nem következik a cselekvény a jellemekből. Olyan, mint egy majdnem jól behangolt gitár: jó, jó, de amikor megpengetünk egy akkordot, érezzük, hogy valahol egy picit hamis. Itt túl hosszú az írás. Ott meg rövid. Az író, aki több hónapja benne élt a történetben, már annyira benne van, hogy a kívülálló olvasónak nem tudja átadni az élményt, mert már nem tudja, milyen lehet kívül állni. Az író ilyenkor egyébként is elfogult, szerinte ez a könyv már jó. Az igényes olvasó meg morog, mert a könyv nem lett volna rossz, ha még egy kicsit csiszolnak rajta.

Mostanában ilyen könyveket olvasok. Figyelmesen. Keresem bennük, hol vannak azok az apró hibák, amelyektől elmegy az összhangzás. Amelyektől egy könyv érezhetően amatőr marad.
Mert még a majdnem jó könyveknek is megvan a hasznuk.