Ismét Róma 01/02

Előkészületek

Megint Róma. Csak most már a teljes családdal.
A korábbi leírásokba belezsúfoltam mindent, amit Róma történelméről tudni kell, így most ezzel már nem kell foglalkoznom.
Maradnak az élmények, benyomások.

Kezdjük rögtön a Ryanair viccével. Online checkin.

From Segédlet

Lehet, hogy ők már tudnak valamit? Érdeklődtem Nej hosszabb távú terveiről, de ügyesen tagadott.

A tervezés most is komoly erőpróba volt. Mi mikor van nyitva, mikor, hogyan használjuk a tömegközlekedést és persze az örök dilemma: vegyünk-e Roma Pass-t, vagy sem? A helyzet az, hogy megint nem érte meg venni. Nézzük a matekot:
Róma Pass:
– 36€, 3 napos bérlet, térkép, az első két múzeum ingyenes, a többinél kisebb-nagyobb kedvezmények, nem kell sorbaállni. (De a vatikáni múzeumokra nem érvényes.)
– 28€, 2 napos bérlet, egyébként minden ugyanaz. Az egy napos bérlet, mint különbözet, 6€. (De ekkor csak két napunk van a múzeumokra.)
– A legtöbben a két legdrágább múzeumot szokták megnézni a Roma Pass-sszal, azaz a Forum/Colosseum kombót és az Angyalvárat.

Egyedi kombináció:
– 3 napos bérlet 16,5€
– Fórum belépő: 12€ a felnőtteknek, 24 év alatt 7€.
– Angyalvár belépő: 10,5€ a felnőtteknek, 24 év alatt 7€.
– Ingyen térképet lehet szerezni a turistainformációnál.
– A Palatinus portán elhanyagolható a sor és ott is meg lehet venni a kombinált jegyet.

Azaz négyfős család, a két gyerek 24 év alatti, ekkor
– Roma Pass: 144€.
– Egyedi megoldás: 139€.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van akkor, ha nem az Angyalvárba akarunk másodiknak bemenni. (A többi belépő olcsóbb, azaz romlik a Roma Pass hatékonysága.) Illetve arról sem, hogy nem is kellett bérlet, hiszen minden napot meg tudtunk oldani két-három metrójeggyel, az pedig csak 3-4,5€ fejenként. Mi konkrétan Ostia Antika-t terveztük be az Angyalvár helyett, ezzel a közlekedés/belépő költségünk csak 112€ lett volna, Roma Pass-sszal meg 164. Lett volna, mert mondanom sem kell, megint nem úgy történtek az események, ahogyan elterveztem.

Szerencsére Olaszország térképem már volt, fel is töltöttem a Garminra, a googlemaps-ról leszedtem az összes fontos koordinátát, bepötyögtem. A biztonság kedvéért offline Lazio térkép ment a Lumiára is. Nyugodtan dőltem hátra: a navigációval minden rendben.

Szállás. A szokásos Only-Apartments. Nos, megint belenyúltunk. Illetve, annyira mégsem, csak a szám íze lett egy kicsit keserű. Ez egy kellemesen tágas apartman volt a külvárosban, zárt udvarú lakópark, rendezett, pálmafás, murvafürtös belső kertekkel, 20 méterre a metróállomástól, 50 méterre a bolttól, ráadásul meglepően olcsón is. Aztán ez az olcsóság szép lassan elfogyott, bejött néhány váratlan tétel az elszámolásban. (A weblapon semmi nem utalt extra költségre, az előleg kifizetése után küldött visszaigazolásban már szerepelt 5€/fő ágyneműköltség, 5€/nap rezsi, 3,5€/fő/éj(!) City tax, aztán amikor fizettünk, akkor mutattak be egy ártáblát, ahol külön szerepelt a hétvégi checkin/checkout 19 eurós tétellel.) Így azért már nem volt annyira olcsó, igaz, kiemelkedően drága sem. Csak éppen a módszer volt az, amit nehezen vett be a gyomrom.

2014.11.01; szombat
Megérkezés, Róma by night

Most kivételesen nem jött közbe semmilyen váratlan munka sem. Most egy hasmenős nyavalya kapott el két nappal az indulás előtt és bár csitult valamit, de azért még akadtak kint váratlan rohanások. Cserébe viszont olyan helyeken üldögélhettem, amelyekre egyáltalán nem számítottam. (Pl. a Szent Péter bazilika alagsora.)

Ébresztő irgalmatlan korán. A gép 6.30-kor indult, ekkor célszerű két órával korábban kimenni, mert ebben az időtartományban sok gép indul, a szeku meg nem bírja az iramot, szóval 3.30-as ébresztő, pakolás, taxi. (Ez a kirándulás egyébként sem az alvásról szólt.)

Induláskor 50 perces késés. Elbóbiskoltam, aztán megébredtem és hirtelen nem tudtam, hol vagyok: Budapest, extra késéssel, vagy Róma extra korán? Aztán a pilóta belehúzott, nyomta a pedált, de 20 perc késés így is maradt. Fanfár nuku. A buszjegyet megint megvettem előre online (6€ helyett csak 4), ez általában jó ötlet, feltéve, hogy az aktuális Terravision busz nem robban le kifelé jövet. De ez lerobbant, várhattunk rá pluszban 35 percet, miközben a konkurrens SIT buszból elment kettő. A szállást csak kettőkor vehettük át, szóval annyira nem idegeskedtünk, de azért jobban szerettünk volna a városban csavarogni, mint a rák farkán kint ácsorogni. Aztán végül busz meg, mi fel, városba be. A Termininél vettünk egy marék metrójegyet. A bankkártyát az automata nem fogadta el, pedig megvolt a helye, a 20 euróst szintén nem, pedig fel volt tüntetve, végül hívtunk egy BKV ATAC alkalmazottat, aki nemzetközi gesztusokkal jelezte, hogy a bankkártya felejtős, a huszas szintén. Így viszont még az aznapi jegyadagot sem tudtuk megvenni, de miért pont Rómában akarnánk kiszámíthatóan, stresszmentesen közlekedni?

Elsétáltunk a St Maria Maggiore bazilikához. Ez egyike a négy basilica maior-nak, azaz a római katolikus egyház négy legmagasabb rangú bazilikájának. Túl sokat nem láthattunk belőle, mert pont mise volt. Éppen az oltárt nézegettem, amikor Barna odasúgta:
– Nézdd már, egy szelfigép!
– Hol, a papnál? – ragadtam le magamnál.
Innen kijöttünk, lesétáltunk a Lateráni Szent János bazilikához. Ez nem csak hogy a négy nagy egyike, hanem ez a legmagasabb rangú róm.kat. bazilika.
Azon az ajtón, amelyiken két évvel ezelőtt bementünk, most nem tudtunk, mert zárva volt. Tanácstalanul nézegettük a vaskaput.
– Lehet, hogy mise van? – kérdezte Barna.
– Huh – vettem egy nagy levegőt – Úgy látszik, még mindig nem vagytok tisztában azzal, hogy hol vagyunk. Már a Szent Péter bazilikában is csak a pápa misézhet, pedig az csak a második a sorban.
Megkerültük a templomot és a másik oldalon találtunk egy másik bejáratot. A főbejáratot. (Két évvel ezelőtt zárva volt.) Bementünk.
Mise volt.
Néztem meredten a papot, messze volt, de az már innen is látszott, hogy nem a pápa. Hallhatóan szivárgott elfelé az atyai tekintélyem.

From Róma 2014

Na mindegy, itt is mise, ezt a templomot sem tudtuk bejárni.

Útvonal: délutáni séta (gyalog)

Metró, külváros, szállás. A csajszi még takarított, lepakoltunk, fizettünk (ekkor ugrottak ki a plusz költségek), lementünk a boltba bevásárolni. Volt nagy nyálcsorgás. Kedvencem, az oliva verde. Nej kedvence, a parmezán sajt, nagyjából féláron. 2014-es újborok, frizzanték filléres áron, meg persze chiantik. Felcuccoltunk, de a csajszi még mindig takarított. Én még elszaladtam pékséget keríteni, az is lett. (A tipikus római külvárosi kombó: pékség, de egyben péksüteményes kávézó is.) Ekkor már tényleg magunkra maradtunk, csak úgy hemzsegtek a kalóriák a konyhában.
Két óra délutáni alvás, majd irány az éjszakai Róma.

Pontosabban előtte a döbbenet: frankón otthonhagytam a Garmint. A nyolc Enelope elemet becsületesen feltöltöttem, elemtöltőt elpakoltam, térkép, tájékozódási pontok rendben… és pont a lényeg maradt otthon. Annyira zavarba jöttem, hogy az esti sétára a papíralapú térképet is elfelejtettem berakni. Frankó, megyünk emlékezetből, a Lumia meg majd besegít.

Mit mondjak? Eredetileg rövid, ismerkedő jellegű sétát terveztem, erre rögtön levadásztuk a turistamágnesek jelentős részét: Trevi kút (szárazon, csúnyán beállványozva), Pantheon, Navona-tér, Angyalvár, Szent Péter bazilika, Argentina-tér, Venezia tér, Vittorio monument, Traianus oszlopa, Colosseum, Traianus fórum (piac?), Spanyol lépcső. Meg szándékolt tévelygések a szűk utcákban, hol tömegben, hol magányosan. Még becéloztam a Piazza del Popolót, de a család a Spanyol lépcsőnél besztrájkolt.

From Róma 2014

From Róma 2014

From Róma 2014

Itt is láttunk borkereskedés előtt az utcán borozgató tömeget. Üvegpohárral. Jobb híján kocsik tetejére letéve.

From Róma 2014

From Róma 2014

A Spanyol lépcsőnél vicces metró: a Lumia szerint a metróállomás a lépcső tetején van, fel is másztunk, ott is volt… egy lift. Mely levitt a lépcső aljához. Most már ezt is tudjuk.

A hajnali metrón furcsa pár. Beszálltak, az eszelős kinézetű hapsi leültette a majdhogynem gyereklányt a székre, majd eléállt. Utaztak. A csajszi szemmel láthatóan nem élvezte a dolgot, a hapi pedig előrehajolva, meredten figyelte, mint kigyóbűvölő a kobrát. Aztán a csajszi felállt, de akármerre akart elmenni, a hapsi mindenhol eléállt, nem hagyta. Végül leszálltak, a csajszi egyből falnak fordult és bőgni kezdett. A hapi szorosan mögéállt, nehogy el tudjon menekülni. Kíváncsi lettem volna a háttérben húzódó sztorira.

A Lumia meg nem bírta a nagy lelki megterhelést. Induláskor elindítottam rajta az Endomondo-t, de az mindannyiszor lefagyott, akárhányszor ráindítottam a Nokia Here-t is. Telefon restart, ekkor már ment. Gondoltam én. Aztán este 11-kor megint elszállt, így az utolsó másfél óra már nem került rögzítésre.

Útvonal: éjszakai séta (gyalog)

Hazaérkezéskor nagyon jól esett a chianti, meg a rágcsa. Megegyeztünk, hogy nem rohanunk sehová, nem kelünk korán. Fél háromig még firkáltam a teraszon (simán ki lehetett ülni, nem volt hideg), aztán szunya. Ez is jó hosszú nap lett.

2014.11.02, vasárnap
Vissza az ókorba

Kilenckor keltünk Nejjel. Gondoltuk, elmegyünk boltba, pékségbe, hogy a tíz órára megbeszélt ébresztőkor már meg legyen terítve az étkezőasztal. Aha. Bolt bezárva. A kávézós pékség szintén. Elindultunk az egyik irányba, de egy metróállomással arrébb már kecskék legeltek a szántóföld szélén. Kávézót találtunk ugyan, de pékség már nem volt benne. Vettünk négy kroaszont, meg próbáltam kávét:
– Espresso e latte.
Erre kaptunk egy eszpresszó kávét és egy pohár tejet.
– Scusi, coffee latte.
A csajszi bólintott, majd a színültig teli tejes pohárra ráborított egy eszpresszót. A kávé fele rögtön lefolyt a kistányérra, a másik fele meg ott egyensúlyozott púposan a tejhab tetején. Ennyi. Az, hogy leöntsön egy kicsit a tejből, meg sem fordult a fejében.
– Nem ez lesz a kedvenc helyünk – súgtam oda Nejnek, aki döbbenten meredt a poharára.

Aztán a lakás felé sétálva leesett, hogy Halottak Napja van. Mindenesetre szarban voltunk. Igaz, tegnap kicsivel többet vásároltunk a boltban, mint amennyit elfogyasztottunk, de nem eleget ahhoz, hogy a vasárnapot is kihúzzuk. Különösen a frizzante hiányzott, arra már mindenki rágerjedt a reggeli mellé. (Meg az olajbogyó, meg a parmezán sajt, meg a friss, ropogós kenyér.)
Végül reggelire komótosan felfaltunk mindent, egyedül vaj és vacak szeletelt kenyér maradt, meg esti nassolásra szánt betonszáraz grissini. (Abból még most is van, pedig már napok óta itthon vagyunk.)
A készülődést nem kapkodtuk el, kíméletlenül végigmondtam a császárokat, végül délután egykor indultunk el. (Meg is lett a böjtje.)

Úgy terveztük, hogy elsőnek Colosseum/Palatinus/Forum, aztán Caracalla termái, egy kis Trastevere, majd a tegnapi séta megismétlése világosban. Volt egy tuti tippem, miszerint a Colosseumtól nem messze van turistainformációs iroda, ott sorbanállás nélkül lehet jegyet kapni, ami a kilométeres sornál nem mindegy. Nos, ez az infó hamis volt, csak Roma Pass-t árultak. B terv. A Palatinus bejáratot is kevesen ismerik, pedig a jegy kombinált jegy, azaz jó a Colosseumra is. Így is történt. Illetve majdnem. Kezdtük mondani, hogy akkor két felnőtt jegy… erre kaptunk két jegyet. Mondtam volna, hogy …és két gyerek, de erre intett a pacák, hogy ma nincs gyerekjegy. Pardon? Aztán kiderült, hogy hónap első vasárnapja, ilyenkor ingyenes a belépés. Mindenkinek. Wow. 38€ maradt a zsebünkben.

From Róma 2014

Kényelmesen, ráérősen bejártuk először a Palatinust, utána a Fórumot. Közben magyaráztam, melyik rom melyik történethez tartozik, azaz élőben illusztráltam a reggeli előadást. Mindez gyönyörű, napos időben. Azért más volt, mint két évvel ezelőtt a szakadó esőben. Aztán a felső kapun kijöttünk, megnéztük a Capitoleumot, majd a római imperializmus sugárútján visszasétáltunk a Colosseumhoz.

From Róma 2014

Már messziről kezdtem rosszat sejteni: korábban, amikor a Palatinusról átnéztünk, fürtökben lógtak az emberek a kerengőkön, most meg nem láttam senkit. De még csak negyed öt volt, tegnap meg még este is nyitva volt a komplexum, nem lesz itt baj. De lett. A vasajtó zárva volt. Nyitvatartás, jó olasz szokás szerint, nem volt kirakva sehol, illetve jó mélyen bent egy táblán igen, de oda meg már sasszem kellett. Megoldottuk. Tegnap még 18.30-ig volt nyitva, mától viszont már csak 16.30-ig. Karóra. 16:15. Akkor mi van? Újabb sasszem. Nos, az van, hogy 15.30-kor bezárták a kapukat, a 16:30 az már az épületelhagyás végső időpontja.
Á, nem káromkodtunk. Végül lányom találta meg a vigasztaló szavakat: Mennyire dühöngenénk, ha még ki is fizettük volna azt a rakat pénzt? Persze ez olcsó vigasz volt, a kölykök azért beleélték magukat az élménybe.

From Róma 2014

From Róma 2014

From Róma 2014

Nyilván a termákat már meg sem próbáltuk. Lesétáltunk a Circus Maximushoz, onnan át a Tiberis túloldalára, mentünk egy kört, csak azért, hogy megérezzük a Trastevere hangulatát, benéztünk a Tiberis szigetre (elvégre itt kezdődött minden).

From Róma 2014

From Róma 2014

Aztán jött volna a város bejárása világosban, csak éppen eddigre a világosság is bezárt. Sötétben meg már bejártuk tegnap. Így végül abszolváltuk a tegnap kihagyott zsidónegyedet, a Fiori piacot (még majdnem nyitva volt, de már pakoltak, takarítottak), majd a Piazza del Popolo-t.

From Róma 2014

Itt megnéztük ismét a Navona téren tegnap este látott tűztáncosokat, bekukkantottunk a St Maria del Popolo templomba, de persze megint mise volt, ráadásul pont akkor léptünk be, amikor a “mindenki fogja meg egy idegen ember kezét” jelenet ment, a két gyerek pánikszerűen pattant is vissza a térre.
Aztán metróval hazazötyögtünk.
Ja, meg próbáltunk bort venni, mert az esti beszélgetésekhez jó is az.
Vasárnap este. Halottak Napján. Róma belvárosában. Elég esélytelen volt, de aztán találtunk egy nyitva tartó borboltot, természetesen iszonyú árakkal. 12€ alatt nem volt semmi a polcokon, de 20 alatt is alig. Végül a pénztárgép mellé voltak kiszórva egy kosárba leértékelt borok, ott vettem 5 euróért valami szardíniai fehéret, végülis megtette.
Ellenben amit nem kellett keresgélni, több mázsát is be tudtunk volna szerezni belőle, az a szelfigép. Eleinte még röhögtünk rajtuk egy csomót, de aztán megcondolodtunk. Ezt ugyanis vették a népek. Ellentétben a neonszínű csúzlis pörgőforgóval, a neonszínű takonnyal (melyet továbbfejlesztettek és most már macskasíráshoz hasonló hangot adott, ha odab@szták a fatányérhoz), ellentétben a rózsaárus gengszterek rózsáival, a szelfigépet kifejezetten vették az emberek. Mit vették? Használták is. Lépten-nyomon. Ha minden szelfi után kaptam volna egy eurót, hétfőre meg tudtam volna venni Rómát.

Útvonal: ókori séta (gyalog)

Na, mindegy. Korai hazaérkezés, vajaskenyér a borral, ismét elfogyott vagy két szál a kábé száz darab grissiniből, aztán korai alvás. Holnap már jó lenne korábban kelni.