Hivatal, hogy egyem a szíved

Nyár elején kedvezőtlen változások álltak be a családi gazdálkodásban, ennek következtében némileg átszerveztem az életemet. Az egyik cégemet eladtam (pá, Emaildetektiv Kft), a másik maradt, és mivel ez egy EVÁ-s BT, így a könyvelőtől is megváltam. Az EVA ugye azt jelenti, hogy _egyszerűsített_ vállakozói adó, tényleg nem bonyolult, még úgy sem, hogy az iparűzési adóelőleget a végtelenségig elbonyolították. Némileg cifrázta a helyzetet, hogy ide vagyok bejelentve, de a fizetésem nem változik (mocskos szemét a főnököm, évek óta nem emel bért), így a különböző járulékok kezelése sem probléma.
Nem is volt gond, a jutalékokat szépen fizettem… csak éppen bevallani nem tudtam. Addig eljutottam, hogy ez egy érdekes tánckoreográfia, de csak most, október elején találtam rá időt. Addig a könyvelő nagyon korrekt módon beküldözgette az általam megadott számokat, én pedig mindg megígértem neki, hogy most már tényleg rendezem a helyzetet. Annyit segítettek, hogy elmondták, írni kell egy meghatalmazást, miszerint én, mint tag, a BT nevében a saját ügyfélkapus hozzáférésemen fogom beadni a bevallásokat, aztán ki kell töltenem egy T180-as nyomtatványt, majd, dacára, hogy ez gépi (ÁNYK), de azért még személyesen kell beadni. Jó. Megírtam a meghatalmazást wordben, letöltöttem az ÁNYK-t, a T180-ast, a manuált, kitöltöttem. Úgy-ahogy. (Elképesztő, hogy az adóhivatal minden űrlapot MOL méretű cégekre méretez. Tudtam, mit akarok, de ahhoz egy csomó szakkifejezésen kellett átrágnom magamat. Hogy tudjam, mi mindent lehet ignorálni. Csak jelzem: a négy oldalas űrlaphoz 24 oldalas útmutató tartozik.) A lényeg, hogy a végén már csak warning-ok maradtak, azokat meg már az eventlogban is lesz@rjuk.
Bementem. Sorra kerültem.
– Csókolom, hoztam egy T180-ast, szeretném leadni.
– Jó. Nézzük. Oké, rendben… ez meg itt micsoda?
– Egy meghatalmazás.
– De nem a mi űrlapunkon!
– Igen, de az űrlapon van olyan rubrika, hogy ilyet is be lehet adni.
– Vanni, van, de… de hát ezen a meghatalmazáson nincsenek adatok!
– Ott van minden. Két tanú, mindenkinél lakcímek, anyja neve, szigszám.
– De mi nem vagyunk rendőrség, mi nem tudunk mit kezdeni a személyi igazolványokkal. Nekünk adószámok kellenek. Írassa rájuk és jöjjön vissza.
– Itt most nem írhatom rá?
– Tudja fejből?
A mobiltelefonomom az összes családtag összes fontos száma benne van egy keepass fájlban. Tudom, milyen országban élek.
– Fejből nem, de megvan. Ráírhatom?
– Írja.
Ráírtam.
– Most már jó?
– Tulajdonképpen igen. De tudja, mi még ezt el fogjuk bírálni, hogy jó-e.
– Nem értem. Maga szerint ez most jó, vagy nem jó?
– Nem én fogom elbírálni.

Utána Államkincstár. Nem akarom részletezni, de szeptemberben igencsak rosszul esett, amikor a bankom a 2,5%-ot fizető kincstárjegyből levont 1,5%-ot kezelési költségnek a befektetési számlámon. Kitöltöttem egy regisztrációs lapot a MÁK weblapján, kértem egy időpontot és hajrá.
Az ügyfélautomata után 5 percet kellett várnom. Remek.
– Számlát szeretnék nyitni.
– Személyi igazolványt, lakcímkártyát, adóigazolványt kérek.
– Hoppá. Az adőkártyám nincs nálam. Adószám nem elég? Az megvan a mobilon.
– Nem, kell a kártya.
– Az nincs.
– Akkor jöjjön be máskor.

Jó. Ez egy ilyen nap, kétszer kell lejátszani.
Mondanom sem kell, három nap után kaptam a NAV-tól egy levelet, miszerint nem fogadták el a beadványt, mert a meghatalmazás nem áll összhangban az űrlappal. Akkor azért kicsúszott némi cifra kifejezés a számon. Annyira bedühödtem, hogy legszívesebben az összes NAV alkalmazottat kitiltottam volna Amerikából. Nem véletlenül nem használtam a saját formulájukat, az ÁNYK azokat nekem szürkén hozta. Végül rászántam egy délutánt – pedig annyi minden értelmesebb dolgot is csinálhattam volna – és megtaláltam, melyik az a rubrika, melynek a beikszelése után megkapom a meghatalmazós pótlapokat is. Hurrá. Kitöltöttem. Aláírattam. Beadtam. Szó nélkül bevették. Végre megkaptam a jogot, hogy bevallhassam az adómat. Megharcoltam érte.

Újra államkincstár. Most már nem volt időpontom, mert aznapra nem volt szabad lyuk. Gondoltam, majd beférek valahogy. Aha. Másfél óra ücsörgés után. De egy szavam nem lehet, mert az előttem lévő párt úgy kigolyózták, hogy öröm volt nézni. Az egyszerűség kedvéért legyen az én sorszámom 405, az övék meg 404. Az automata kiírta, hogy az 513-as sorszám menjen az 1-es ablakhoz. Ezt kiírta néhányszor, de az 513-as nem jelentkezett. Ekkor jött az új infó, hogy a 404-es menjen az 1-es ablakhoz. A 404-es pár, jó másfél óra várakozás után, boldogan felállt, elindultak, de egyszerre értek az ablakhoz a valahonnan mégiscsak előkerülő 513-assal. Nyilván visszaküldték őket. De ami még rosszabb, az automata, miután egyszer már szólítva lettek, ignorálta őket. A következő alkalommal már én, a 405-ös lettem hívva. Engem valószínűleg megütött volna a guta, de ők sem nagyon tolerálták a helyzetet, mert egy idő után odamentek egy bezárt fülkénél üldögélő ügyintézőhöz és addig balhéztak, amíg foglalkozni nem kezdtek velük.
Nálam egyébként már nem volt gond, simán lement minden.
Utána még beugrottam két bankhoz (az eladott cég számlájának megszűntetése, a hibás automata miatt bevont kártyára a régi szolgáltatásainak átterhelése), azaz még két ügyfélautomatás rendszer. Simán elment ezekkel a marhaságokkal a nap.
Most már csak azt nem értem, másoknak hogyan van idejük az ügyesbajos dolgaik mellett dolgozni is?

12 Comments

  1. Nekem van könyvelőm, úgy nagyjából semmiért sem cserélném le. Minden vackot elintéz, elintézi, hogy ő intézhesse, illetve ha mindenképpen muszájlana, hogy én intézzem, akkor ír meghatalmazást, hogy mégiscsak ő intézhesse, nekem csak hozzá kell bemennem azt aláírni. Oké, nem EVA-s, hanem KATA-s vagyok (az még egy fokkal sokkal egyszerűbb történet, tényleg), szóval lehet, hogy tényleg csinálhatnám én is magamnak, de egyszer levezettem magamnak, hogy amennyit ő kér egy hónapra mindezért, annyit én pont egy óra alatt keresek meg. Vagyis ha csak másfél órát kell eltöltenem valami idióta hivatalos helyen, akkor máris megérte, hogy van könyvelőm. Ráadásul ő követi a jogszabály-változásokat is – na ez az, ami az én életembe már végképp nem férne bele.

  2. Egy órányi munkabérért én sem variáltam volna. Csak nálam tíz órányi volt a havidíj.

  3. Nos, vidéken minden olcsóbb :).

  4. @JoeP ha azt veszed, hogy ket komplett napnyit ra kellett aldoznod, az idestova 16 ora. Az alatt hany projekttel mennyit tudtal volna haladni?

    Egyebkent en automatikusan szabadsagot veszek ki, ha ugyinteznem kell. Es egy napra legfeljebb ket dolgot utemezek be, egyet delelottre, egyet delutanra. Tudom, tulbiztositas. De ez igy ugy nez ki mukodik.

  5. Varj, kozben realizaltam dolgokat: ez azt jelenti, hogy megszunik az EmailDeketiv site is? Az nem lenne olyan jo…

  6. Az utolsó bejegyzés január 27. Szerinted ez mennyire él még?

  7. Én azért még számítok ott cikkre.

  8. Hát, ugye, a reményhal. De amilyen állapotban most vagyok, nincs sok kedvem hozzá. És azt se nagyon látom, mitől változna ez meg.

  9. Es Gomori Zoli?

  10. @JoeP: Engedd meg, hogy klasszikussal szóljak: “Hova ragadtattam én könnyü pennámtul?”

  11. Klasszikusnak klasszikus, de nem igazán illik ide. Jelen esetben a könnyű penna lenne a szépirodalmi munkásság, esetleg a privát blog, a kard meg a munka és a szakmai blog. Na, ez utóbbiakhoz nincs mostanság kedvem.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading