Nem leszek túl népszerű, de szeretem ezt az időt. 10-18 fok, ez már végre az én komfortzónám. (35 fok, brrr…) Felvenni egy pulóvert, kiülni az udvarra, figyelni, hogyan terelik a növények a klorofilt a levelekből a gyökerekbe, a pusztulásra ítélt levelekkel ezerszínűvé varázsolva a környezetet. Csak nézni, nem írni, nem olvasni – pedig a Kindle itt van a zsebemben, de inkább mégsem – száműzni az állandó zajt, zsivajt a fejemből, lehetőleg nem gondolni semmire, élvezni a szineket, a szagokat, a csendet, a kávét, a szivart.

Aztán vissza az íróasztalhoz dolgozni.

ps.
Amikor készültem felmenni a padlásra, a laptop tápját hanyagul ledobtam az étkezőasztalra. A madzag része lecsúszott az asztalról, majd az a szinte súlytalan kábel magával rántotta a sokkal súlyosabb trafót is.
Nagy dolgok vannak készülőben.