Az utóbbi évek

Ha minden rendben megy, akkor az emberek lassan, apró darabokban halnak meg. Mindig egy kicsit. Mindig annyit, hogy a környezetük hozzászokjon. Hogy a Dédi mindig egy kicsit rosszabbul van. Hogy ma annyival lett rosszabbul, hogy meg is halt. De igazából nem is ma halt meg, hiszen már két hónapja látta mindenki, tudta mindenki, hogy valójában vége, ez már csak vegetatív létezés.
Ellenben ha nem megy rendben semmi, akkor jön egy rák, egy kamion, egy trombózis. Amikor a környezet döbbenten áll: semmi idejük nem volt hozzászokni a változáshoz. Ez sokkal jobban fáj. Ez egyszerűen nem fair.

6 thoughts on “Az utóbbi évek

  1. nagyon igaz. Es amikor hirtelen tortenik akkor az ember fejeben ohatatlanul megfordul, h mit lehetett volna jobban csinalni. Minel kozelebb allt hozzad az illeto, annal tovabb zavar a dolog.

  2. egy idő után elmúlik ez a zavaró, felkavaró érzés.
    mert könnyen lehet, hogy abban a helyzetben és akkor azért tetted azt, úgy, mert mást nem tehettél. nem feltétlenül fizikailag, hanem érzelmileg, vagy csak véletlenül (amennyiben vannak persze véletlenek) alakult úgy.
    tény, hogy nem könnyű dolog elengedni azt, akit az ember szeret, történhet lassan, módjával, vagy arculcsapásszerű gyorsasággal.

  3. Nafi? Mármint Naftalin? Ha igen, akkor borzasztóan örülök, hogy hallok felőled.

    Igen, egyébként az elengedés a kulcs. Hogy kaptál-e rá időt. Ha igen, akkor rá tudsz készülni, fel tudod dolgozni. Ha nem, akkor dühös vagy, mindenre, mindenkire.

  4. bizonyám. ha mindenféle indulatok dúlnak, azokat pedig ki kell engedni, ahogyan ki akarnak jönni, úgy tudja az ember elfogadni a dolgokat. hogy bölcselkedjek.ugye.
    borzasztóóaaan ?? biztos vagy benne?
    már egy ideje olvaslak ám, mikor van időcském (kicsi és kevéske, azért becézem, hátha több lesz).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *