Emlékek

Nem is tudom, minek nevezzem ezt az írást. Leginkább arról van szó, hogy felbukkant egy váratlan emlék és gyorsan rögzítettem, mielőtt ismét elsüllyed. Azaz ez egy írás magamnak. Mindenki a saját felelősségére olvassa tovább.
Délelőtt zenét kerestem és pont az E betűs könyvtárba léptem be. Erste Allgemeine Verunsicherung? Einstürzende Neubauten? Hopp, Edda. Ezer éve nem hallgattam. (Nyilván csak az első két lemez. A harmadiknál már érződik, hogy Attis elkezdett kokettálni a földönkívüliekkel.) Oké, jöhet. Hallgattam az első lemezt – és hirtelen beugrott a bűvös kocka. Utána pedig végtelen bükki rétek, legelők, fantasztikus völgyek.

Elmerengve néztem a füstbe: ez most vajon mi?
Aztán apránként visszafejtettem.

Az Edda nagyjából akkor vitte végbe a csodát, amikor Barcikán voltam középiskolás. 1977-ben még farsangi zenekarként nyomták a sulinkban a csakberrit meg a lassúkat. 1978-ban váltottak egy nagyot és elkezdett leszivárogni Barcikára is, hogy van itt egy figyelemreméltó miskolci banda. 79 elején toltak egy koncertet Barcikán és egyből megfogtak. Rögtön beraktam őket a nagy kedvenceim (Hobó, Ricse, P Mobil) közé.

Csak megjegyzem, hogy akkoriban nagyon bejött nekem a szintén miskolci BMW/Tandem formáció is (ember, két szintetizátorral nyomultak a gitárok mellett) de sajnos az ő munkájukból nem maradt fent semmi.

Aztán 1980-ban megtörtént a csoda: megjelent az első Edda nagylemez. Ez akkoriban óriási fegyvertény volt. Nem is tudom, mennyit kellett ehhez kényeztetniük Erdős Pétert. Csak hogy érzékeld: a nagy budapesti feltörekvők közül a HBB-nek szintén ebben az évben jött ki az első lemeze, a már ekkor legendás P Mobilnak csak 81-ben, a Ricsének meg csak 84-ben, de az is milyen lett már. (Na, ők maximum kaktusszal kényeztethették Erdős Pétert.) Mi, ott a világ végén el sem tudtuk képzelni, hogy egy helyi kedvencből hirtelen ekkora országos játékos lett, de persze örültünk neki.
Nagyjából ekkor, nem sokkal a lemez kijövetele után, szervezett az iskola egy tanulmányi kirándulást. Egy busszal mentünk, szerintem csak az A és B osztály, de ha tévedek, akkor Sztupi majd kijavít. Putnok és Sátoraljaújhely között csavarogtunk, Széphalom, keleméri erdő, ezek a célpontok rémlenek. Naná hogy megkértük a sofőrt hogy az új Edda kazettát tegye be a magnóba és egész úton azt hallgattuk végtelenítve. Sokan ott hallották először. Voltak is döbbenetek, hiszen az addigra közkézen forgó kazettákhoz képest igencsak durván belenyúltak a zenékbe. Hátrányukra. A szövegek csiszolásáról meg ne is beszéljünk.
De most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egész nap az Edda szólt a buszban.
A keleméri réten elkéredzkedtem a tanerőktől. Ez egy szombati nap volt, én éppen hazautazást kaptam a koleszból, így szépen besétáltam Putnokra és életemben először – és utoljára – kipróbáltam a Putnok -Eger szuperexpressz vonatot. 40 kilométer, három óra. Ellenben a táj gyönyörű. De most még ott járunk, hogy beértem a putnoki állomásra és volt vagy másfél órám a vonat indulásáig. Mit csinál ilyenkor egy 16 éves srác? Kiültem az árnyékba, elővettem a bűvös kockámat – mindig nálam volt, mint ahogy akkoriban mindenkinél – és tekergettem. Akkoriban már ki tudtam rakni, sokkal jobban izgattak a különböző minták. Hamar el is repült az idő, sőt, a vonaton sem éreztem soknak azt a három órát. Különösen azért nem, mert a táj lélegzetelállító volt. A szerelvényen hárman tartózkodtunk, a sofőr, a kalauz, meg én. Királd környékén a vonat éppencsakhogy meg tudott birkózni az emelkedőkkel. Ez most egyáltalán nem túlzás: ha leszálltam volna, kényelmes sétatempóban is simán lehagyhattam volna a szerelvényt. És ott, azon a részen mentünk át erdőkön, hatalmas tisztásokon, hágókon, gerinceken, miközben a távoli völgyekben látszódtak a közeli települések. Aztán Szilvásváradtól már ismerős volt a táj, ismét foglakozhattam a kockámmal.

Hát, így. Így folyt össze az Edda első lemezének ronggyá hallgatása a bűvös kockával és a gyönyörű Bükk egy általam ismeretlen oldalával. Emlék rögzítve.

Egy gondolatot még megér, hogy mi is lett mindezekből. Az iskola helyén ma már valami zeneművészeti iskola van. A szombat már nem is tudom mióta nem munkanap. Az Eddából önmaga karikatúrája lett. A bűvös kockát elfelejtettük, aztán most éppen reneszánszát éli. Az említett vasútvonal pedig közben megszűnt.
Ja, én meg megöregedtem.

This entry was posted in Sztori.

2 thoughts on “Emlékek

  1. Valahogy úgy alakult, hogy a tegnapi napon meghallgattam az első, majd a második albumot is (ki tudja mióta nem hallottam így teljes egészében), azért ez a két album még mindig zseniális.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *