Pénztár

Nem is írtam tegnap, hogyan vettem meg a hordót.

Szóval, bementem, már tudtam, hol vannak a nekemvaló hordók, lekaptam egyet a polcról, a tetejéről rögtön rám is borult vagy egy liter víz, de határozottan jól esett. Elsétáltam vele fizetni. Két pénztár működött, először a bal oldaliba álltam be, aztán hirtelen átléptem a jobb oldaliba. Ahonnan elhajtottak, hogy ez a pénztár már zár. Ez alatt a 15 másodperc alatt négyen is beálltak az előző sorba. Próbáltam visszaállni a helyemre, de a mögöttem álló alak kígyószerűen elém siklott, az ő mögötte álló pedig nekiállt nagyon csúnyán nézni. Hátraléptem még egyet, de a bajszom alatt kicsúszott némi nyomdafestéket nem tűrő reakció.
– Ennyire siet? – fordult hátra a hapi. Mintha nem is ő nézett volna ki az előbb a sorból.
– Ez az egy nyomorult hordóm van – morogtam – És fél perccel ezelőtt még Ön előtt álltam.
– Akkor cseréljünk helyet!
Ránéztem, egy tekercs damil volt a kezében.
– Eh, mindegy – legyintettem – Magának is csak egy tétele van.
– De, cseréljünk helyet!
– De nem!
– De igen!
Oké. Helyet cseréltünk.
Álldogáltunk. Nézegettem a hordómat.
– Tudja mit, cseréljünk vissza – fordultam a mögöttem állóhoz – A hordón nincs vonalkód, tuti, hogy meg fogok akadni.
– Oké – egyezett bele.
Visszacseréltünk.
Így legyen lottó ötösöm.
– Ezen a hordón nincs vonalkód – nézett rám vádlón a pénztáros.
Vállat vontam.
– Ki kellett volna iratnia – folytatta.
– Nézze, sehol sem volt jelezve, ráadásul pár héttel ezelőtt vettem itt egy ugyanilyen hordót, nem kellett kiiratni.
– De így nem tudom leblokkolni.
– 9900 forint volt ráírva.
– És?
Patt. Telefon. Aztán vártunk. Majd a nő intett a mögöttem állónak, hogy addig jöjjön előre. Közben beüzemeltek még egy pénztárat, így minden mögöttünk álló átrohant oda. Vártam. Időközben jött valaki, vetett egy pillantást a hordóra, majd elment. Nem kicsit éreztem magamat hülyén, ez azért barkácsbolt volt, simán tologattak át fél házakat a pénztárnál, elég rendesen útban voltam a 120 literes hordómmal. Aztán jött egy újabb páciens, azt is beengedték elém. Közben a pénztáros megkapta a kódot, de mivel már elkezdte kezelni a másik vevőt, így ki kellett várnom, míg beblokkolja a házaspár komplett fürdőszobáját. A pacák, akivel korábban csörtéztünk, már rég otthon kortyolta a fröccsét.
Végre sorrakerültem.
– 9900 forint.
– Micsoda meglepetés.
A pénztárosnő profi volt, még csak egy lesújtó pillantással sem reagált.
Aztán fizettem és hazahoztam a szerzeményt.

Mindenesetre, ahogy a Rábeszélőgép is írja, egy termék értéke nem csak azon múlik, hogy mennyit fizetsz érte, hanem nagyban befolyásolja az is, mennyit küzdesz érte. Én most nagyon szeretem a hordómat.

4 thoughts on “Pénztár

  1. A tömegtermelés és tömegértékelés a standard folyamatokról szól. Ezt érdemes fejben tartani.
    Elvben te vagy a vevő és kinyalják a seggedet, de a gyakorlatban ez nem egy Gucci butik és igenis szívni fogsz, ha kilógsz a folyamatból.
    Ezért a vevőnek is érdemes figyelni, hogy minden rendben menjen. Van-e vonalkód a cuccon, le kell-e mérni előre a krumplit, stb.
    Lehet hisztizni a pénztárnál, lehet morcosan nézni, királyként viselkedni, csak nem használ.
    Aki elhiszi, hogy olyan kiszolgálásban lesz része a tömeges proletárprocesszálóban (szándékosan gúnyolom ki magunkat, a modern fogyasztókat), mint 200 éve az úri szabóságban a grófnak, az nem érti a mai világot…

  2. @CsasZ Ha ugy lenne, ahogy te mondod, a raktarbol is mi hordanank ki a cuccot a kinalopultokra. Legalabbis ezzel a mentalitassal pont oda lehet kilyukadni.

    Szerintem igenis elvarhato az, hogy ha egy termeken nincs rajta az ara, nincs rajta a vonalkod, akkor azt a ceg dolgozoja minden kerdes nelkul abszolvalja _valahogyan_. A vonalkod ugyanis nem nekem fontos. En ugyanugy tudom hasznalni a hordot vonalkoddal es anelkul, a vonalkodtol a hordom nem lesz sem ertekesebb, sem hasznosabb, sem attraktivabb (bar teny es valo, hogy a vonalkodoknak megvan a maguk szepsege, sajnos ilyen meretben ez nem elvezheto, tul nagy a hordo hozza). A vonalkod elsosorban a cegnek fontos, mert igy tudja beutni/elszamolni a termeket. Marpedig nekem a ceg belso folyamataihoz semmi kozom nincs az egegyadta vilagon.

    Nem varom el, hogy kinyaljak a seggemet, de azt igenis elvarom, hogy ha a ceg dolgozoi hibaznak, azt ne nekem kelljen helyrehozni. Miert en vegezzek plusz munkat azert, mert a ceg egy dolgozoja (akit mellesleg azert fizetnek, hogy a munkajat vegezze, nem pedig azert, hogy az ulepet lapositsa) nem vegzi tisztessegesen a feladatat?

  3. @hron84
    “Szerintem igenis elvarhato az, hogy ha egy termeken nincs rajta az ara, nincs rajta a vonalkod, akkor azt a ceg dolgozoja minden kerdes nelkul abszolvalja _valahogyan_.”

    Ott van, Joep leírta, megoldották.
    Csak lassan. Mert az ilyen szervezetek a kívételeket nehezen és az esetek többségében nem túl rugalmasan kezelik. Ezen pedig nem tudsz változtatni. Sehogy. Mert egy kis porszem vagy, kerekítési hiba.
    A kérdés az, hogy meg akarod-e várni a tökölődést, vagy eleve figyelsz arra, hogy a mindenki által könnyen felismerhető csapda szituációkat elkerüld.

  4. Két hasonló élmény közelmúltból:

    CBA-ban állítólag minden hónap 9-én van valami kódváltás (előttem álló vásárló magyarázta), onnantól kezdve napokig semminek nem tudják a pénztárosok az árát, amin nincs vonalkód (például az összes pékáru), egyesével keresgélik A4-es papírkötegekben, illetve rajtam keresztül ordítva tárgyalják meg a szomszéd pénztárossal.

    SPAR-ban vannak ezek a 25-50%-os leértékelt matricák, amiket holnap megromló tejtermékekre ragasztanak. Azokat elvileg nyomtatják, tehát termékspecifikus spéci vonalkód kerül rájuk, amiből a pénztárgép tudja, hogy tejberizst vettem, csak olcsóbban számolja be. Kár, hogy a pénztár leolvasói alig-alig viszik a színes alapú kódot, arról nem is beszélve, hogy közben takargatni kell az eredetit, nehogy azt egye meg a gép. :D Sok esetben végül mégis az eredetit viszi be a pénztáros, és a pénztárgép képernyőjén érvényesíti a leértékelést.

    Egyébként abba a kosárba, ahol összegyűjtik ezeket a leértékelt cuccokat, ugyanazokból direkt beraknak nem leértékelteket is. Kettőt vettél ki, mert azt hitted egyet fizetsz kettőt kapsz? Hát nem. Igazából pár forint a különbség, úgyhogy már csak ezért sem értem, miért jó parasztnak lenni?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *