Relatíve korai ébredés, persze, munkahelyi hívás, nem kicsit vagyok büszke magamra, hogy még a szememet sem tudtam kinyitni és az ásítozástól beszélni is alig tudtam, de egyből megoldottam a problémát. Kávé előtt. Lebotorkáltam, a macskák éppen keresztre feszítették magukat, gyógyszer, macskaetetés, kávéfőzés. Valami reggeli, kávé, szivarka, sajtó a teraszon. Naná, hogy minden a tegnapi meccsel volt tele. Nekem meg lassan a hócipőm.
Délelőtt papírmunka. Éppen kulminálódnak a dolgaink. Nemrég racionálisan úgy döntöttünk, hogy elcsesszük az összes megtakarításunkat arra, hogy visszafizessük az összes hitelünket. Az előbbi ugye 2,5%-ot fizet, de csak akkor, ha lemegyek kutyába, az utóbbi meg alaphangon 12%-on ketyeg, nyilván nem kell Einsteinnek lenni, hogy látszódjon, mivel járunk jobban, arról nem is beszélve, hogy a kormány éppen most szándékozik megszüntetni a magyar bankrendszert, az is hülye, aki nem cihában tartja a pénzét, amikor az is ugyanannyit hoz és sokkal biztonságosabb. Hadd ne soroljam fel az összes kálváriát, a lényeg, hogy ma volt a D-day, szerencsére minden sikerült, immár hitelünk, az nincs, igaz, pénzünk sem. Csak tudnám, miért van az, hogy amikor kint áll az ember pucér seggel a placcon, mindig akkor kezdenek el ólálkodni a környéken a nagyfarkú négerek. Nem bántam volna, ha kapunk néhány nyugis hónapot és félre tudunk rakni némi pénzt, de nem, egyből beszaladt egy 45ezer forintos gyorshajtás fénykép – a kurvákok bokor mögül pont azt a tíz másodpercet kapták el, amikor egy zűrös szituációt egy hirtelen előzéssel oldottam meg, előtte is, utána is szabályosan közlekedtem, de ez van, az meg külön vicc, hogy pont a határt sikerült lefényképezniük, ha csak 0,5 km/h-val megyek lassabban, akkor csak 30ezer -, másfelől meg jól utánamnyúlt a vállalkozósdi is. Az van, hogy a kölcsönökkel párhuzamosan minden mást is nekiálltam optimalizálni, többek között megszüntetem az egyik cégemet, pontosabban eladom, mert az olcsóbb, de az utolsó pillanatban persze itt is bekaptam a dikicset, kiderült, hogy az apportot el kell adnom, nyilván magamnak, csakhogy a virtuális tranzakció után be kell fizetnem az áfát. Sokat. Értelemszerűen ez is egy csomó adminisztráció, aztán jött a többi, egyik helyen TAO, meg számlaegyeztetés, a másik helyen EVA meg a járulékok, aztán ha már úgyis bankoltam, akkor a szokásos kéthetes banki utalások, számlafizetések, plusz extraként volt két aktiválandó bankkártyám, melyekhez már éppen készültem a falzetto hangképzésre – szimulálandó a telefonban, hogy én vagyok Nej – amkor észrevettem, hogy immár lehet intézni neten keresztül is. Huh. A weben senki nem tudja, hogy valójában kutya vagy. A számlák persze nem lettek meg, egy nagyon elkóválygott, de holnap is nap lesz, nehogy már üresen maradjon. (Sátáni kacagás.) És hipp-hopp, már délután egy volt, amikorra megéheztem, pedig úgy terveztem, hogy ma csak kávén élek, négyet már be is toltam, a konyha szerencsére már egészen jól nézett ki, mert Dóra tegnap este nekiesett, grillezett TV paprika, lilahagyma, hozzá a hűtőből pulykasonka, mely már kezdett saját egyéniséget kifejleszteni, sajnos a grillsajtot nem vettem észre, melynek pedig már attitüdjei is voltak, de sebaj, holnap ő is sorra kerül. Közben befejeztem a konyhát, a kaja is elkészült, ebéd. Még el kellett volna mennem egy újabb vízgyűjtó hordóért – addig kell a vizet gyűjteni, amíg ilyen jó passzban vagyok – de mára ígérte magát a bortársaságos futár, meg kellett várnom. Főztem egy nagy adag kávét, elkezdtem ismerkedni a mai munkával, de fél négykor végre megjött a bor, mehettem hordóért, utána meg rendezhettem át a víztömegeket. És tadam, fél öt, amikor nekiállhattam végre dolgozni és teperhettem, hogy az esti meccsig végezzek. Ami nagyjából sikerült is, most pedig kíváncsian várom, mit hoz az este. Amilyen mákom lesz, összehoznak egy nulla-nullás tizenegyesrúgós meccset, amely után még azt is megbánom, hogy labda volt a jelem az oviban.
ps.
Az esőfelelősnek üzenem, hogy a tegnapi megjegyzés sztornó, küldheti az újabb vizeket.
Recent Comments