A pillanat, amikor a reggeli előtt észreveszed, hogy habár a sonkás szendvicsekkel púposan megrakott tányért kivitted a teraszra, de a vizet a konyhában felejtetted és vissza kellene menni érte, miközben az anonim sonkafüggő macska a terasz sarkán pont ebben reménykedik és minden vágya, hogy kettesben maradjon a kupaccal, szóval kénytelen vagy újra megfogni a tányért és az egészet visszasétáltatni a konyhába, pusztán azért, hogy ki tudd vinni a vizet is.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2014. May 20. Tuesday at 11:14
Ejj de aktuális.
Ma reggel benéztem a hűtőbe és láttam egy szép májast. Kimentem a boltba és vettem hozzá két friss kiflit és egy erős paprikát. Mire visszaértem eltűnt a májas. Valaki a családból megette én meg ott áltam egy jó erős paprikával és két kiflivel. brrr.
Nekem is ki kellett volna vinnem a közértbe a májast… Megint tanultam Tőled valamit :-)
2014. May 20. Tuesday at 14:46
Nálunk teljesen hivatalosan is így működik a család. :) A közelmúltban dobtam össze egy salátát, hogy várok pár órát, amíg összeérnek az ízek és majd az lesz az ebédem. Aha.
A májast egyébként nem megsétáltatni kell, hanem eldugni.