Amikor vezettem lefelé, azon gondolkoztam, hogy ha – esetleg, talán, csak úgy véletlenül – a jótündérem megkérdezné, mit kívánnék erre a hétvégére, akkor azt mondanám neki, hogy léccilécci, kérek két olyan napot, amikor minden felelősséget le tudok tenni a vállamról. Amikor nem kell agyalnom a családról, a kertről, a munkahelyről, a jövőről… igazából nem kell agyalnom semmiről, egyszerűen csak élhetek és magam lehetek.
Aztán megtörtént.