Még szőrösebb

Igazából nem is tudom, hogyan jellemezzem a hangulatomat. Tudtam volna jelzőket tenni a ‘szőrös’ kifejezés elé, de félek, nem lett volna szalonképes. Még ezen a blogon sem.
Egyfelől mostanában egy csomó olyan dolog változott meg, melyeket az életem megváltoztathatatlan alapjainak hittem. Ezeket a változásokat nyilván le kell követnem. Nem kis munka. Aztán belevágtunk egy durván nagy kertátalakításba. Most is itt figyel mellettem a teraszon vagy húszezer forint értékű növény, egyre kornyadtabban. De elültetni csak úgy tudom őket, ha előtte veszek még tizenkétezer forintnyi növényt és azokat is elültetem. Az idő egyre jobban szorít, nemsokára jön a kánikula, akkor már nem lehet. A munkahelyem meg most találta ki, hogy pakoljunk már rá erre a Józsi gyerekre némi munkát, mert olyan elárvultan néz ki. Egyszerűen nincs ennyi nap a héten, ennyi óra a napban.

Ma hatig húztam az evezőket odabent, aztán rohantam haza. Ha ügyes vagyok, akkor legalább az egyórás fűnyírást bele tudom suppasztani még a napba. Gyors átöltözés, fűnyíró előrángat, beindít. Két méter után kiesett a kereke. De nem csak a kerék – azt már pár mozdulattal vissza tudom rakni – hanem az egész felfüggesztés. A csavarok persze elvesztek a fűben. Az egész család ott hamupipőkézett négykézláb, miközben én B tervként megfelelő csavarokat turkáltam a szerszámos dobozból. Ha a másik kereket le tudtam volna szedni, akkor lett is volna minta, de az annyira beragadt, hogy az imbiszkulcs elnyírta a csavar fejét. Ezt innen már ember nem szedi ki. Végül találtam csavarokat. Összeraktam. A nap már igen laposan sütött, de még nekirohantam a derékig érő gaznak.
A kerék kábé tíz perccel később esett ki megint. A felfüggesztéssel együtt. A csavarok persze megint elvesztek. Viszont most már oldalra sem tudtam fordítani a gépet, mert a kicsöpögő benzin pont a forró motoron landolt. Hevenyészett állvány fatörmelékből. Vastagabb csavarok. Qrva nehezen mentek be, de bíztam benne, hogy legalább ilyen nehezen is fognak kijönni. Újabb félóra időveszteség. Valaki nagyon nem akarja, hogy én ma füvet nyírjak, de valószínűleg nem ismer engem, mert az ilyen szopások csak felpaprikáznak és dafke is megcsinálom.
Meg is lett. Éppen belefértem az időbe, a fűnyírót már sötétben raktam el.
Egyedül az zavar, hogy a fűyírás utáni gyönyörködés elmaradt. Majd holnap reggel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *