Ülő Kutya és a többiek

Írtam, hogy az erdőben néhány fának nevet is adtam.

From MiVanVelem

Ő volt Ülő Kutya. Már nem élt, egy korábbi vihar eltörte, a földben hagyva egy kábé egy méter magas törzset – de a tönk az ösvény szélén bizonyos irányból úgy nézett ki, mintha egy kutya ülne és figyelné az utat. Télen, amikor hó borította, még markánsabban hozta a kutyaszerepet.
A mostani tisztogatást már nem élte túl. (Fagazdálkodás szempontjából rendben van, de nekem akkor is egy ismerősöm volt.)

From MiVanVelem

Nej szokta kérdezni, mi ez a hirtelen megszállottság a kertben? Hogy ennyire odatettem magamat?
Valami hülye időjárásunk van. Nem hogy itt van a tavasz, de egyenesen vágtázik. Nem figyelünk, és már jön is a nyár. Nagyon kevés idő maradt a klasszikus kerti munkákra. (Az ősz pedig esélytelen. A kedvenc évszakom és már így is vetélkednek az időmért a kajak, a túrabakancs és a várostérkép.)
A fenti kép egy illusztráció. Szombaton és vasárnap nyírtam füvet. A kép kedd délben készült. Két nap elég volt annak a lila, apró vadvirágnak, hogy kihasználja a fű meggyengülését és vadul elborítsa az út szélét. Tavasz van… azaz verseny van.