Vagy kisnyúl

Nemrég már írtam arról, hogy nálam a hit némileg másként működik. Csak röviden összefoglalva, arról van szó, hogy nálam nem egy biztos elképzelés van, hanem hipotézisek, hozzájuk rendelt valószínűségekkel. És a lényeg ezekben a számokban van. Gyíkemberek irányítják a Földet? Végülis hipotézis. De szó nélkül rendelek mellé egy alacsony értéket. Miért? Hogyan minősíthetek valamit egy számmal, amikor egyébként semmi információm sincs róla? Információm tényleg nincs, viszont vannak tapasztalataim, műveltségem és nem utolsó sorban józan eszem, melyek alapján úgy gondolom, elég jól tudok saccolni.

Vannak ebből vitáink is. Nejjel szoktunk beszélgetni munkahelyi dolgokról is. Egyszer séta közben elmondott egy szituációt, melyre rávágtam, hogy XY hazudott. Erre felkapta a vizet, hogy nem. Én meg ragaszkodtam hozzá, hogy igen. Ezzel jól el is pingpongoztunk egy ideig. Nej azon rágott be, hogyan állíthatok valamit ilyen határozottan, amikor nem ismerem az embert, nem ismerem a munkahelyi körülményeit és nem éltem meg az adott helyzetet. Én meg csak vonogattam a vállamat: fiatalabb éveimben tömérdek könyvet olvastam pszichológiáról, szociológiáról, történelemről, ezek azóta bele is épültek a gondolkodásomba, kicsi gyerekkorom óta figyelem és analizálom magamat, mondhatni a gyakorlatban próbálgatom az elméletet, finoman szólva sem volt egyszerű életem, így tapasztalataim is vannak bőven, ezek alapján abban a szituációban, amit elmesélt, a hazugság nálam 90% körüli értéket kapott. Ez pedig elég erős ahhoz, hogy kijelentsem, az illető hazudott.

Ugyanígy működik az is, amikor olyan területekre merészkedik a gondolkodásom, melyeket már a hit ural.

A hosszas bevezető után jöjjön a lényeg, amiért ezt az egész írást elkezdtem. Elmesélem, hogy nálam melyik hipotézis kapta a legtöbb pontot az ‘élet, a világmindenség, meg minden’ kategóriában.

Illetve előtte még egy sztori. A Bakonyban laktunk, ifjú házasok, két kicsi gyerek. Egyik nyáron Nej leutazott a kölykökkel egy hétre a szüleihez, én kivettem egy hét szabit és nekiálltam radiátorokat festeni. A ház építője igencsak fázós ember lehetett, mert tele voltunk óriási radiátorokkal. Negyventagos acéllemez radiátorok, de vagy négy, és húsztagosból is volt néhány. Napközben festegettem, esténként olvasgattam. Éppen két könyvet párhuzamosan: Teilhard de Chardin-től az Emberi Jelenség címűt, illetve Pirsig-től a Zen és a Motorkerékpár-ápolás Művészete címűt. Ha megpróbálsz elképzelni monoton, unalmas munkákat, a radiátorfestés mindenképpen legyen köztük. Azt hittem, belebolondulok. Egészen addig, amíg az olvasmányaim el nem kezdtek mocorogni bennem. Hozzácsaptam még a nem sokkal korábban olvasott Jung könyvet (Pszichológiai Tipusok) is – és igen érdekes party alakult ki a fejemben. Ütköztettem a könyveket, vitatkoztattam őket egymással. Észre sem vettem, milyen gyorsan végeztem a festéssel, de kit érdekeltek ekkor már a radiátorok? Azt a pár napot nyugodtan tekinthetem megvilágosodásnak. Utolsó éjjel lementem a dolgozószobába és alvás helyett leírtam az egészet.
Ma már nem vállalnám azt az írást.
Akkoriban ugyanis az egész még csak egy kialakulatlan katyvasz volt. Azóta eltelt durván húsz év. Történtek dolgok, én is olvasgattam még, volt időm gondolkodni is, de az alapokat ott, radiátorfestés közben kaptam.

Kezdjük ott, hogy van a fizikai lét és van a szellemi lét. (Itt már rögtön elágazáshoz értünk, mert rengeteg hipotézis vitázik egymással. Mi van, ha a szellem csak az agy hiperaktivitása és a valóságban nem létezik?) De mondjuk, hogy van. Mondjuk, hogy úgy van, hogy a szellem rá van utalva az anyagra: anyag nélkül nem tud érvényre jutni. Számára az anyag az a kapu, melyen keresztül megjelenik. Minél bonyolultabb az anyag, annál szélesebb a kapu. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szellem a világegyetemben mindenhol jelen van, ahol anyag is van, azaz van a kövekben, van a gázokban is. Csak ezek egyszerű struktúrák, kevés szellemet kötnek magukhoz. Az állatok, a növények már bonyolultabb struktúrák, az emberek meg méginkább. Amilyen bonyolult agyunk van (legalábbis legtöbbünknek), egyáltalán nem véletlen, hogy a szellemi élet is ennyire intenzív körülöttünk.
De ezzel még nincs vége.
Ki mondta, hogy nem lehet még bonyolultabb struktúrákat létrehozni? Nem, nem az übermensch-re gondoltam, hanem minőségileg másra.

Márai pedzegette (ő is másnál olvasta és egyből rácsodálkozott), hogy amikor két ember szerelmes egymásba, akkor létrejön egy harmadik lény: a kettejük szerelme. A felek nem csak egymást szeretik, hanem mind a kettő szereti ezt a harmadik lényt is. Mit szeretsz bennem? Azt, hogy szeretsz. Nem ismerős? Két ember teste, szelleme egyesült és ami létrejött, az több, mint a két ember összege. A harmadik lény egy tisztán szellemi lény, mely ehhez a két emberhez kötődik, rajtuk keresztül jelenik meg. Ahogy változnak, úgy változik ő is. Van gyerekkora, amikor a szerelem bohón lángol és lesz később érett kora is, sőt, meg is fog öregedni, bölcsebbé fog válni. És élni fog addig, amíg valaki emlékezik rá.

Csakhogy… biztos, hogy ez csak két ember között működik? Létezik-e olyan szellemi lény, hogy család? Létezhet-e olyan szellemi lény, hogy Fradi szurkolótábor? Létezhet-e olyan szellemi lény, hogy Eger? A véleményem az, hogy létezhetnek, csak nem egyformán erősek, mivel nem egyformán erősek a lényt létrehozó emberek közötti kapcsolatok. Eger például nem túl erős, de ha megkérdezik tőlem, hol születtem, akkor büszkén mondom és közben meg is jelenik egy kép a fejemben, hogy milyen ember is egy egri. Létezhet-e olyan szellemi lény, hogy magyar? Hajjaj. Emberek ezrei, művészek, mérnökök, politikusok dolgoztak azon, hogy létezzen és fejlődjön. Európa? Emberiség? Naná.

És ezek a lények fejlődnek, ahogy fejlődnek az alkotó embereik is. Ahogy átalakulnak az alkotó embereik közötti kapcsolatok. Nézdd meg a történelmet. Ahogy kialakultak a hűbérbirodalmakból a nemzetek. Nézdd meg a vallást. Ahogy eleinte megmondott mindent, mit csinálhatsz, hogyan gondolkodhatsz és ahogy most eljutott oda, hogy csak támaszt ad, ha igényled. Gondolj bele: nem olyan, mint amikor nevelsz egy gyereket, és eleinte, amikor még éretlen, akkor csak azt mondod neki, hogy ezt csinálod és pofa be, aztán amikor kezd egyre értelmesebb lenni, akkor már hagyod önállóan élni? Vagy nézdd meg a globalizációt, az internetet, mennyire katalizálja, hogy egységes emberiségként gondoljál magadra.

Egy kis aktuálpolitika. Ha érzékeny vagy az ilyesmire, akkor ugord át nyugodtan ezt a bekezdést. Az a lény, melyet mi, magyarok hoztunk létre és dédelgetünk, mostanában sorra hozza a rossz döntéseket. Az állapota függ attól, ahogy mi, a fenntartói gondolkodunk. Ha a hasonlatnál maradunk, akkor ez a magyar lény jelenleg kamasz, még nem gondolja át a dolgokat, deviáns is egy kicsit és élete legrosszabb döntését készül meghozni: a tanulás, a munka helyett a könnyű életet választja: majd csak lesz valahogy és majd csak szerzek pénzt így, vagy úgy, ha máshogy nem, beszállok valami galeribe. És jelenleg az összes hangadója, meghatározó embere ezt a vonulatot képviseli, ezt a jövőképet erőlteti.

Oké, vissza a fősodorba. Beszéltem arról, hogyan jön létre egy ilyen szellemi lény, hogyan fejlődik. Meg is tud halni. Az etruszkokról már alig tudunk valamit. Mint a világháborúban meghalt nagybácsiról. Az történik vele, mint velünk: ne felejtsük, mi magunk is szellemi lények vagyunk, csak éppen ezt a lényt egy ember alkotja. Amikor működésképtelen lesz a test, megszűnik a bonyolultsága, a kapu drasztikusan beszűkül, azon már egy olyan bonyolult szellemi lény, melyet kineveltünk, nem tud átjönni. Az anyag persze átalakul, új lények épülnek belőle, melyeken keresztül megint megjelenhet ismét a szellem. A saját kis szellemi létünk hasonlóan kevereghet vissza a szellemi szférába és oszolhat el, ahogy beletorkoláskor a patak vidám csobogása is néma, csendes tóvá válik: benne vannak a patak vízcseppei, csak már végtelenné hígitva. Az biztos, hogy ez a szellemi lény addig még élni fog, amíg emlékeznek ránk. Az egyéniségünkre, a gesztusainkra. Visszagondolok a közelmúlt halottaimra és az én fejemben még élnek: beszélgetek velük, válaszolnak. Ha olyan bort iszom, melyet tudom, hogy szerettek, akkor mindig felbukkan egy gondolat, hogy egészségedre.

Nos, ez egy eszmefuttatás volt. Még csak azt sem mondanám, hogy ez a tuti, megoldottam a nagy problémát, innentől már nincs min agyalnunk. Nem, egyszerűen csak arról van szó, hogy _jelenleg_ nálam egy ilyesmi világkép kapta a legnagyobb számot. A ‘jelenleg’ szó sem véletlenül lett kihangsúlyozva. Azóta a radiátorfestés óta ez az egész többször is átalakult, csiszolódott, épültek bele új elemek. Semmi nem zárja ki, hogy a jövőben nem fog változni. Nagy dolgok ezek és csak karcolgatjuk a felszínt, a valóság szinte biztos, hogy a mi agyunkkal fel sem fogható. Csak próbáljuk közelítgetni, belegyömöszölni a fogalmainkba.

1 Comment

  1. Tetszik : ), kár, hogy csak most bukkantam rá.

Leave a Reply to UNIOHID Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading