Mersz

Habár itthon dolgoztam, de sok a munka, korán terveztem kelni. Na, ez a legrosszabb a homeworking-ben. Hiszen olyan könnyű lenne továbbhúzkodni az órát félórákkal. A kutya sem látja. Aztán majd éjjel megpörgetem a melót. Még nappal is jó érv, nemhogy kora reggel, a puha ágyban. Aztán összerántottam magamat és felültem. Ekkor kezdte el kaparni az ajtót a macska. Ez a kegyelemdöfés. Ha ugyanis folytatom a reggeli rutint, akkor ki kell mennem a szobából – a macska pedig tudomásul veszi, hogy az ajtókaparós jelzés működik, azaz bátran lehet máskor is. Ilyenkor dafke nincs más lehetőség, mint visszafeküdni egy félórára. Sóhaj. Visszadőltem. Aztán szememre hánytam. Nem lehetek ilyen puhány. Felkeltem. Az ajtó előtt felrúgtam a macskát és miközben a levegőben repült, lespriccoltam az előre odakészített flakkonból. Talán hatnak rá az észérvek.

Elindult a reggel.

Később jött az újabb fekvőrendőr. Futás. Semmi kedvem sem volt. A munka is sok, az idő mocskosul szürke, csöpög az eső, tré az egész. Megy a fene. Aztán átöltözéskor hirtelen erőt vettem magamon és a civil ruha helyett a futócuccot kaptam fel. Ma kemény leszek. A mobiltelefon még megpróbált keresztbetenni, a GPS negyedóra alatt sem talált jelet, de egy kemény restart átlökte a holtponton. Oké. Ma csak két kör. Mostanában az is csak nyögvenyelősen megy. (Ősszel három köröket futottam, de aztán valami eltört bennem. A bordám. Na jó, csak zúzódott, de az is ugyanolyan szar. Két hónap kihagyás után meg már a két kör is kihívás.) Így is történt. A második kör felénél teljes holtpont. Még a cipőm is fájt, az oxigén meg kihalt az erdőből. Kemény vagyok? Naná. De milyen jó lenne megállni. Meg egyébként is, lecsúszott a sapkám, meg kellene igazítani. Nem. Viszont pisilni is kellene. Lehetőleg nem futva. Nem. Ha gyorsabban futok, hamarabb érek haza, majd otthon. Illetve mégsem. Ha gyorsabban futok, akkor utolérem a kutyasétáltatós nőt, ebben az állapotban meg könnyű prédája lennék annak a dögnek. Mármint a kutyának. Akkor gyerünk tovább. Nemcsak a fülemen, de a pórusaimon is szívtam be a levegőt… de kibírtam a végéig. Keményen. Hiszen ahogy Pirsig kolléga is mondta, ez csak mersz kérdése.
Csak sajnos azt is mondta, hogy a mersz fogyóeszköz. Ha fel vagy belőle tankolva, akkor tolhatod keményen. Amíg tart. Én pedig ma reggel odacsaptam rendesen a készletnek. És még csak most jön a munka.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *