Ádventi csavargás

December 12-én nekiindultam a városnak. Nagy elánnal: úgy terveztem, hogy egy kicsit csavargok a házak között is, aztán felsétálok a hegyekbe, onnan vissza a már sötét városba, csinálok egy rahedli éjszakai képet a várról, na meg a pesti belvárosról, ahogy hangolódnak az ünnepekre.
Ebből nem minden valósult meg: későn indultam, félő volt, hogy még a hegyekben rámsötétedik. Így az a kör kimaradt. A belváros viszont nem, és önmagában ez is elég erős volt egy filmhez.

Megjegyzés: Később bejártam az eredeti kört is, de az már egy másik videó lesz.

Szóval belváros és ünnepek. Pluszban hozzájött, hogy előszeretettel vettem fel közlekedési eszközöket.

Sztori. Fiam rendszeresen szervez a Gyerekvasút keretein belül csereüdüléseket: német kölykök ide, magyar kölykök Drezdába. Nálunk komoly probléma a programok szervezése: túl sok pénz nincs rá. Az első alkalommal mesélte, hogy szerveztek ezt, meg azt, meg amazt… de a német kölykök felrúgtak mindent és ordítva követelték, hogy szabadon utazgathassanak a városban. Nekik mindent megért, hogy egy élő közlekedési múzeumban töltsék a napjaikat. Olyan járműveken utazhattak élőben, melyek náluk már csak múzeumban léteztek.

Emiatt van az, hogy akármikor, amikor sétálok a városban és fényképezgetek, előszeretettel veszek fel tömegközlekedési eszközöket. Amik ugyanis nálunk vannak, azok már kövületek. Nem tudom, meddig működnek még, de túl sok idejük már nem lehet hátra. Jön majd a modern, az új, a jobb… ezek pedig megpihennek végre, bevackolódnak az emlékeinkbe. Addig kell felvételeket készíteni róluk, amíg működnek.

Még egy apróság. Meglepődtem, mennyivel nehezebb tematikus összeállítást készíteni. Amíg ugyanis egy nyaralást, egy többnapos csavargást kell bemutatni, addig adott a történet: ide mentünk, oda mentünk, erre kell felfűzni a videót is. De amikor arról van szó, hogy eltöltünk 5-6 órát a belvárosban és mutassuk be az ünnepekre készülő várost, nos, az már sokkal keményebb feladat: a storyline szétfolyik, egyedül a hangulat marad, melyet bizony vissza kell adni a vágással és a hangokkal. Félelmetesen ijesztő tapasztalat: ilyenkor döbben rá az ember, hogy azok az apró, párperces bejátszások, melyeket életem során olyannyira semmibe néztem például egy híradóban, azok mennyire nehéz és profi munkák.

Na jó, elég a mellébeszélésből, nézzük, mink van. Például szabadidőnk: ez a kis 22 perces szösszenet több héten keresztül elvitte a pihenőidőmet. Pontosabban nem vitte el, a vágás, a töprengés, a koncepciók kiagyalása önmagában is pihenés volt. De idő, az van benne rendesen… és persze munka is. Nekem speciel tetszik.


 

4 thoughts on “Ádventi csavargás

  1. Üdv!

    A story tetszik, a vágások is a helyükön vannak, de mivel vetted ezt fel?
    Vagy a youtube ront sokat a minőségen, vagy nem szereti ha ipadről nézem, de komolyan analóg kamera időket idéző érzésem volt.
    Sokszor nincs focusban semmi, életlennek tűnik, és kicsit mintha néhol a zoom is olyan darabokban adagolhatónak tűnik.

    Remélem nem bántalak meg ezen véleményemmell.

  2. @Proxy5: Nem bántasz meg, ez mind jogos. Sőt, ha a zene nem nyomná el, még azt is hallanád a felvételeken, ahogy a fókuszmotor küzd a kihívásokkal.
    Ez egy “kényszerkamera”, azaz egy Nikon 3100 DSLR gép, kamera üzemmódban. A képe gyönyörű, de a fókuszálás nem az erőssége. A zoom meg… az speciel én vagyok a kezemmel, mert motor az nincs benne.

  3. Tök jó! 30 év múlva Budapest retro egy újabb epizódja lehet majd! ;)
    Milyen obi volt a D3100-en, illetve milyen beállításokkal (iso, rekesz, záridő) forgattad?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *