A hit kinyírása

Nem lehet, nem lehet
Értsétek meg, nem lehet
Hit nélkül sem alkotni
Sem élni nem lehet
Kőműves Kelemen; A hitetlenség átka

Kinyírható?

Évek óta ezen töröm a fejemet. Számomra ugyanis a hit, az egy kellően utált szó, mely mögött egy olyan fogalom áll, mellyel a létező leggusztustalanabbul éltek vissza az emberiség története során.

De haladjunk apró lépésekkel. Mi is a hit?

Hmm, máris megakadtunk. Persze, létezik egy durva definíció: a hit ott kezdődik, ahol a tudás végződik. Jól hangzik, de azért igencsak satnya. Például semmit nem árul el a ‘hit’ szó mögötti kettős jelentésről.

1. jelentés: Elfogyott a tudásunk, a további dolgokban már csak hiszünk.

Ezt utálom. Ez ugyanis szinte kizárólagosan wishful thinking, azaz vágyvezérelt gondolkodás. Meghalok. Mi lesz utána? Felkerülök a Mennyországba/Paradicsomba/Walhallába? Ahol végre olyan életem lesz, melyet a gyötrelmes, megalázó földi élet alapján megérdemelnék? Tudni persze nem tudom, de hiszek benne, hogy így lesz; hiszek benne, mert nagyon jó lenne, hiszek benne, mert a saját értékrendem alapján megérdemelném, azaz jár nekem. Akkor csak így lehet.
Van valamennyi alapja? Semmi. Ismereteink a halállal véget érnek, hogy mi lesz utána, arról semmi, azaz nulla ismeretünk van.
Bajban vagyunk. Amíg tudjuk a dolgokat, addig oké. (Bár ez sem egy túl stabil alap, elég sűrűn változik.) De mi van utána?
Nálam a fuzzy logika, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez az általános.

Kis kitérő. Nálam nem csak a hitet váltja ki a fuzzy logika, hanem a teljes világnézetet.
Miről is van szó? Amikor megpróbáljuk formalizálni a világot, első körben egy-egy leképezéseket csinálunk. Egy pohár víz az hideg, vagy meleg. Pedig nem: a legtöbbször langyos, persze különbözőképpen. Azt mondjuk, valami biztosan beletartozik egy halmazba, vagy biztosan nem. Hülyeség. Egy A és B elem közötti reláció nem csak annyiból áll, hogy létezik, vagy sem (azaz az értéke 0 vagy 1), sokkal árnyaltabb megközelítés az, ha a relációhoz egy 0-1 közötti számot rendelünk. Az első megközelítést nevezzük éles megközelítésnek (azaz A és B pontok között vagy van él, vagy nincs), a másodikat pedig életlennek (angolul fuzzy), ekkor ugyanis az élhez rendelt szám jelzi a kapcsolat minőségét.
Linkek:
Elmosódott halmazok logikája
A fuzzy logika és a fuzzy szabályozás

Mit jelent ez a mostani helyzetben? Azt, hogy az én fejemben minden úgynevezett tényhez valószínűség jellegű szám van rendelve. Ha valami betonkemény tudományos tény, akkor mondjuk 0,99. (1 sosem: az éterelmélet is hogy megbukott már.) Ha csak spekulációkról beszélünk (van-e élet a halál után, és ha igen, milyen?), akkor ezek a számok már változatosabbak: a ‘mennyország’ verzióhoz például egész konkrétan egy nullához igen közel álló számom van, míg a ‘majd meglátjuk (ha lesz mivel)’ verzióhoz elég magas.

És nálam ennyi. Amíg tudok valamit, addig a szóbajöhető lehetőségek közül ez egyiknek a valószínűsége domináns. Amikor elfogy a tudás, az pusztán annyit jelenti, hogy megjelenik egy csomó alternatíva, melyek nagyságrendileg megegyező esélyűek. Hogy melyik lesz? Meglátjuk. De semmi esetre sem automatikusan az a legvalószínűbb, mely nekem a legkedvezőbb lenne.

Ebből látható, hogy a hitnek ez a fajta megközeítése – hiszek, mert elfogyott a tudásom – nálam abszolút nem működik, sőt, szerintem ez az egész biznisz egyike a legnagyobb néphülyítéseknek.

2. jelentés: Nem tudjuk, hogy sikerül-e, de hiszünk benne, hogy igen.

Ez már egy teljesen más világ, és ezt el is tudom fogadni. Másoknál.
Ha ugyanis egy ember nincs tisztában a határaival – és nem tudja azt, hogy ezeket a határokat kellő motiváltság esetén mennyivel tudja túllépni – akkor jön ez a fajta önmotiváció: hiszek benne, hogy meg tudom csinálni. Ez alapvetően hasznos dolog: tartalmazza azt, hogy túl nagynak érzem a feladatot, de hiszek abban, hogy felnövök hozzá; és tartalmazza azt, hogy hiszek benne, hogy a külső körülmények kellemesen fognak alakulni és a szerencsével sem fogok hadilábon állni (wishful thinking komponens).
Ez bizony hasznos és támogatandó. Kőműves Kelemen is erre utalt a mottóban. Ha te is úgy érzed, hogy idönként ez a hit lök át legyőzhetetlennek tűnő akadályokon, akkor csak hajrá, használd bátran… és ne olvasd el a következő pár mondatot. :)

Az ember fejlődése egy élethossziglan tartó folyamat. Mindig kapunk új feladatokat és ha szerencsénk van, ezek egyre erősebbek. Ezt régebben írtam, de abszolút illik ide: ha megmásztál egy 1500 méteres hegyet, onnantól az 1000 méteres hegyek kisimulnak. Eltűnnek. Miközben lehet, hogy egy évvel korábban még féltél tőlük. Nagyon tudom sajnálni azokat az embereket, akik beálltak egy adott szintű feladatmegoldásra és életük végéig meg is maradtak ezen a szinten. Semmit nem tapasztaltak meg a lehetőségeikből.

Hogy jön ide a hit?

A méretezésnél. Az önfejlesztésnek ugyanis kétféleképpen lehet nekiugrani. Az egyik az, hogy meglehetősen pontosan tudjuk, hol vannak a határaink. És tudjuk azt, hogy kellő motivációval ezeket a határokat át tudjuk lépni, mondjuk olyan 15%-kal. (És amennyiben sikerül, akkor a határok arrébb is csúsznak.) Ilyenkor nem játszik a hit: ismerjük magunkat, megvan a motivációnk, _tudjuk_, hogy megteszünk mindent a siker érdekében: toljuk, mint az állat. Nem, nem hiszünk; bízunk abban, hogy ez elég lesz. Aztán persze nem mindig, de ez már az utólagos elemzés része.
A másik megközelítés az, hogy nem ismerjük a határainkat, de óriási a hitünk. Ki, ha nem mi? Bevállalunk mindent, függetlenül attól, hogy az mennyivel van túl a jelenlegi határainkon. (Melyeket ugye nem ismerünk.) Semmi gond: a magunkba vetett hit majd átsegít. Természetesen van olyan, amikor ez is működik: a feladat nem igényel többet 115%-nál, sőt, optimális esetben a lehetetlen feladat olyan képességeket aktivál, melyekről addig fogalmunk sem volt. De van olyan, amikor túlvállaltuk magunkat; és ez nagyon komoly veszély.

Jó, térjünk vissza magamra. Én azok közé tartozom, akik – most már – tudatosan építik magukat. Azaz nem a feltétlen magamba vetett hitre számítok, amikor bevállalok egy új feladatot, hanem az önismeretemre. Tudom, hol vannak a határaim, ha megvan a motiváció, túl tudom lépni, ha nincs, akkor lófütty.

És ez megint nem hitkérdés.

Konklúzió? Amikor ez az írás – hónapokkal ezelőtt – megfogalmazódott a fejemben, egyértelműen az volt a vége, hogy a francba a hittel. Véleményvezérek (szónokok, politikusok, papok, tanácsadók) rengetegszer élnek vissza a kifejezéssel: mind az első jelentésével, mind azzal a finom átmosással, ahogy a második jelentést belemossák az elsőbe: rengetegszer fordul elő, hogy mentálisan felkészületlen embereket rángatnak bele köreikbe, vesznek rá cselekedetekre, pusztán hitre való hivatkozással.
Szóval ezt az egészet dobjuk ki a fenébe és használjuk végre a józan eszünket, legyünk cinikusak, ne sajnáljunk utánaolvasni dolgoknak, mindig az legyen az első gondolatunk, hogy “kinek is az érdeke”… szóval hagyjuk a francba a hitet, mint olyat és használjuk helyette az eszünket. Nőjünk fel.

Mostanra ez a harcos hozzállásom finomodott egy kicsit. Látok egy folyamatot, ahol a hit megkerülhetetlen. Konkrétan abban a pillanatban, hogy életünk dolgai kezdenek komolyabbra fordulni, de még nincs pontos önismeretünk, akkor csak a magunkba vetett hit képes arra, hogy továbblökjön holtpontokon, elindítson az önfejlődés útján. Ez később lehet tudatos: de az induláskor kell a hit. Muszáj.

Oké.
És akkor beszéljünk most egy kicsit a placebóról. Mely igazoltan működik… de csak akkor, ha hiszünk benne.

7 thoughts on “A hit kinyírása

  1. Az eszmefuttatásban ott van a csavar (hiba?), hogy a hit nem azonos a vallással. Kőmíves Kelemen hite nem (közvetlenül) vonatkozik Jézusra / Buddhára / stb, hanem arra, hogy tudja, hol a helye a világban. Ebbe persze beletartozhat az, hogy ő, a korszaknak megfelelően hivő keresztény, de ez csak egy aspektus.

    De a fuzzy logic szerintem is helyes megközelítés, mert a tudományos gondolkodás is csak egy hitrendszer. Egy szkeptikusnak én csak akkor szoktam hinni, ha nem csak a mások hitét akarja megkérdőjelezni…

  2. A dalszövegrészlet hivatkozása szokatlan számomra.
    Értem én hogy az adott mű, jelzett zeneszámában hangzik el, az is igaz, hogy a linket megnyitva látszik a szerző…
    …ettől még nekem az jön le, mintha ez Kőműves Kelemen szellemi alkotása lenne.

  3. Joe, életem központi mondata pont egy pap szájából hangzott el. Annyit mondott: a hit arról szól, hogy elhiszünk valakinek valamit. Elhisszük anyánknak, hogy a tűzhely megéget, elhisszük, hogy ölni, lopni rossz. Vagy elhisszük a tanárainknak a kovalens kötést.

    A poszt 2. pontja a remény.

    A 2.pont második fele meg a blöff Mérő László féle játékelméleti értelmezése. Szintén meghatározó pont az életemben: http://www.youtube.com/watch?v=3qc4d1yd7KU

  4. @iwamusr: Ezért érdemes blogolni. Amikor azt hiszem, alaposan körbejártam a témát, jön valaki és pár mondattal teljesen új lehetőségeket vázol fel. Az ‘elhinni valakinek valamit” az szvsz egy harmadik jelentés, melyből mind a két másik táplálkozik. (A második eset némileg speciális, mert itt magunknak kell elhinni valamit.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *