Budapest ködben

Itt volt ez a hosszú szünet. Nekem pedig a terveim. Jó lett volna nagyokat csavarogni hegyekben, erdőkben. Csakhogy karácsony tájékán megjelent a köd és azóta nem is ment el.
Végül már nem lehetett tovább halogatni. A hétvégére más programunk volt, így maradt a péntek. Igaz, a levelibéka felhős időt jósolt, de az mégsem köd.

Az utóbbi 3 hét legködösebb napját fogtuk ki.

Kész szerencse, hogy csak kisebb helyi túrát szerveztünk, így azért nem bánkódtunk annyira.

Útvonal: Kálvin-tér, Alagút, Széchenyi-hegy, Normafa, János-hegy, Szépjuhászné, Moszkva tér, Vár, Deák tér, Blaha, Ferenc körút.
Távolság: 28 km. (Ebből hat busszal).
Térkép: endomondo.

Végül az időjárással is megbékéltünk: a város ugyan ködben volt, de ez egyben izgalmas képeket is jelentett; fent a hegyekben viszont ezerrel sütött a nap, azaz a túrázás öröme is megvolt.

Csak megjegyzem, hogy kábé ugyanaz a ruha volt rajtunk, mint Isztambulban, és megint külföldi turistáknak néztek minket. A Kecskeméti utcában odajött egy idősebb nő:
– Do you speak English?
– Well, yes.
– Ah, so I have diabetes problems… kezdett bele.
– Nekem is… – morogtam és otthagytuk.

Aztán az Alagút előtt valami szórólaposztogató még az életét is kockáztatta, hogy a kezembe nyomjon egyet, pedig direkt azért kerültem olyan nagyot az autók között, hogy messzire legyek tőle, de utánamszaladt.
Komolyan elgondolkodtam, mit csinálhatnánk, hogy ne nézzünk ki turistáknak. Jól táplált, fényesszőrű, középkorú emberek, fényképezőgéppel… és érdekli őket a környezet, ahol mászkálnak. Ilyen alapállásból elég nehéz elhtetni bárkivel, hogy helybéliek vagyunk.
(Másfelől viszont javaslom, hogy néha indulj neki Budapestnek úgy, mintha Prágában, Barcelonában vagy Londonban járnál. Használd Budapestre is ugyanazt a mércét, mint amelyet egy idegen városra használsz ismerkedéskor. Rá fogsz jönni, hogy nem is olyan rossz hely ez.)

Végül egy csodálatos fénykép:

From Budapest ködben 2014

Nézdd meg alaposan. Az emeleten óvoda. A földszinten kocsma, mögötte pedig látszik a Nemzeti Peepshow cégére. Az életre nevelünk.

Ja, igen, fényképek. Készült egy csomó, a legjobbakat ki is tettem.
Album.
Slideshow.

Ezenkívül bedobtam az egészet a múltkori automatába (plusz a karácsonyi séta képei) és ebből is kijött egy gyors, rövid, de pörgős montázs. Nem vagyok nagy rajongója a mindenféle varázslókkal összedobott anyagoknak, de eddig ez jól muzsikál. (Teljes képernyős nézés javasolt a néha kisméretű csempék miatt.)

ps.
Eszembe jutott még egy érdekesség. Pár nappal korábban feldobtam ide a blogra néhány nyers képet arról, mekkora is volt a köd. A legködösebb képet a fényképezőgép dsc_6008.jpg névre keresztelte. Ezt, a másik kettővel együtt, bedobtam a ‘Mivanvelem’ folderbe a Picasa-n belül. Illetve bedobtam volna, mivel a fájlkezelő közölte, hogy ilyen nevű fájl már van. Már ez egy fura véletlen. Az a kép az előző – szintén Nikon – géppel készült kábé 2,5 évvel ezelőtt és valamiért szintén bekerült a blogillusztrációk könyvtárába.
Kiváncsiságból megnéztem, mit ábrázol.
Nem hiszed el. Egy erdei túrán lőttem, azt illusztrálandó, hogy akkora a köd, hogy az orrunkig sem látunk.
Börzsöny, Őznyűjtó torony (2011. július)
Budapest, János-hegyi kilátó (2014. január)
 

2 thoughts on “Budapest ködben

  1. Ez a kép nem a Normafa megállónál lévő sarki épületet mutatja?
    Egyébként meg gratula, fantasztikus képek! Az egyik csempén felvillanni láttam a Fogas végállomásánál lévő Kő büfét is :)

  2. De, ez a bizonyos all-in oktatóközpont ott van.
    Jól láttad, megvolt a Kőbüfé is. Sajnos. Borzasztóan leromlott a hely, amióta utoljára ott jártunk. (Mondjuk, nem mostanában volt, ez tény.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *