Orlandó

Oké, akkor bővebben kifejtve.
Szóval itt van ez a könyv, elkezded olvasni. Kicsit bénácska, már a kinézete is (1945-ös kiadás), a szöveg is olyan ódivatú, régies. Mindegy, olvasod. Szerencsére elkezd beindulni. Igaz, kicsit lassan, de aztán jön a vonzás, bekerülsz a könyvbe és megtörténik a varázslat. Ugyanúgy, ahogy Márquez-nél a Száz Év Magány-ban, ugyanúgy, ahogy bármelyik Rushdie könyvben, ugyanúgy, ahogy egy Vian regényben; a történet feloldódik, szinte nincs is, csak valami szürreális kavarodásban gázolsz, de élvezed. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy a könyv arról szól, hogy ő, az írónő tudja ezt a varázslatot, de te, aki olykor-olykor amatőrként íróskodsz, te viszont nem.

2 Comments

  1. Woolf?
    Magyarul olvastad?
    Mindig is szerettem volna eredetiben, eddig nem sikerült. Olyan embert sem ismertem, aki eredetiben olvasta volna.

  2. Magyarul olvastam, antikváriumból beszerzett könyv volt. Angolul szerintem beletört volna az agyam.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading