Orlandó

Oké, akkor bővebben kifejtve.
Szóval itt van ez a könyv, elkezded olvasni. Kicsit bénácska, már a kinézete is (1945-ös kiadás), a szöveg is olyan ódivatú, régies. Mindegy, olvasod. Szerencsére elkezd beindulni. Igaz, kicsit lassan, de aztán jön a vonzás, bekerülsz a könyvbe és megtörténik a varázslat. Ugyanúgy, ahogy Márquez-nél a Száz Év Magány-ban, ugyanúgy, ahogy bármelyik Rushdie könyvben, ugyanúgy, ahogy egy Vian regényben; a történet feloldódik, szinte nincs is, csak valami szürreális kavarodásban gázolsz, de élvezed. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy a könyv arról szól, hogy ő, az írónő tudja ezt a varázslatot, de te, aki olykor-olykor amatőrként íróskodsz, te viszont nem.

2 thoughts on “Orlandó

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *