Decemberi csavarok

Feltételezem, nem vitatéma, hogy a december a legdepressziósabb hónap. Nagyjából a hónap közepén van a napéjegyenlőség, azaz mind odafelé, mind visszafelé ebben a hónapban a leghosszabbak az éjszakák, legrövidebbek a nappalok. Ráadásul ezek a nappalok is milyenek már: vastag köd, szürkeség, állandóan felkapcsolt világítás.

Nem csoda, hogy az összes érintett civilizáció odatett valami nagy népi hepajt a napforduló környékére. Melyre fel lehet készülni. Megannyi vidám pillanat. Melyeken el lehet érzékenyülni. Melyek után hatalmasat lehet bulizni. Mindegy, csak az emberek ne forduljanak magukba, sőt, ha lehet várják a decembert, éppen az ünnepek miatt.

Csakhogy modern korunk beletett egy újabb csavart. A populista – elméletileg demokratikus – kormányoknak ez egy ziccer: amikor mindenkinek elege van a borzalmas évből, a nyomasztó decemberből, amikor igyekszik mindenki minden kellemetlen dolgot kisöpörni az agyából és csak az ünnepekre koncentrálni, összevakarni valami kicsi ünnepi hangulatot a rejtett tartalékokból, nos ez ideális alkalom a politikusoknak arra, hogy meglépjék az összes kirívóan gusztustalan húzásukat. Mert az emberek ilyenkor kevésbé figyelnek rájuk, az adventi hangulatban kevesebben fognak az utcákra vonulni tiltakozni. Nézdd meg 2010 óta a decembereket: aki ilyenkor is figyelt, láthatta, hogy egymást követték a vérlázítóan botrányos átalakítások. Még a legnagyobb port felvert diáktüntetések is elcsitultak. Egyszerűen az ünnepek alatt el lett halasztva a lázadás, januárban újrakezdve meg már nem volt benne lendület.

Jó mi? Amikor a depresszióba hajló emberek erőszakkal próbálják felvidítani magukat, de közben ezt a mesterséges vidámságot felhasználva kirabolják őket. Azok, akiknek pont az lenne a dolguk, hogy az emberek jólétén, elégedettségén munkálkodjanak.

7 thoughts on “Decemberi csavarok

  1. Érdekes megközelítés!
    Az elmúlt 24 év kitermelte hazánkban a politikával szembeni közönyt. A politika nem pontos deffiniálás, mert az aktuális kormányok törvényei, rendeletei szvsz. nem csak a “politikát” érintik. Tőlünk, különösebb ellenállás nélkül eladhatták, átjátszhatták a közvagyon nagyrészét, elvehették a nyugdíjmegtakarításunkat, elfogadhatták a munka törénykönyvének borzalmas változtatásait, hűbéresi alapokon hozhatták pozícióba a közelieket, ideológiai alapra helyezték a kultúrát…stb.
    Madridban, Aténben, Párizsban ennek a töredéke hetekig-hónapokig tartó ellenállást váltana ki. Mi meg blogot olvasunk és kommentelgetünk róla!
    Szvsz. most decemberben semmivel nem erősebb “kirablás” mint az év más hónapjaiban.

  2. Kezdő demokráciának számítunk, hiányoznak még a reflexeink. Ráadásul egy olyan népről van szó, mely az utóbbi 500 évben arra szocializálódott, hogy ‘lemerülünk, kibekkeljük’. PKI fogalmazta ezt meg remekül:
    “Magyarország jelenlegi urai nem tévedtek, amikor ácsceruzával, kockás Matolcsy Györgyön kiszámolták, hogy a demokráciába, szabadságba és kereskedelmi tévécsatornákba némileg belefáradt alattvalóik odaadják szabadságukat a biztonság ígéretéért. Problémát maximum az jelenthet, hogy a szabadság elvétele tény, a biztonság pedig csak ígéret, de mire kiderül, hogy a rezsicsökkentés átmeneti hatása átmeneti, már nem lesz elég szabadság a lázadáshoz.”

    Nálunk Gabi gyakorlatilag semmilyen sajtóterméket nem olvas, én viszont rengeteget. Így alakult ki, hogy egyfajta sajtófigyelő szolgálatot üzemeltetek, azaz amikor történt valami általam nagyon fontosnak ítélt esemény, akkor dobok neki egy linket. Ezzel persze vigyázni kell, túl sok hivatkozást nem küldhetek naponta, mert akkor egyiket sem olvassa el. Emiatt tudom, a saját bőrömön tapasztaltam ki, hogy a december a Fidesz kormány regnálása alatt kritikus: ebben a hónapban küzdök rendszeresen azzal, hogy ‘ezt a linket is el kellene küldenem még, tényleg nagyon fontos, de sok lesz, nagyon sok.”

  3. 1. Nincs depressziósabb hónap, csak depressziós ember.
    2. Abból is látszik, mennyire volt komoly a diáktüntetés, hogy a vizsgaidőszak és/vagy a karácsony is elég volt a befejezéséhez.

  4. Nem is csak az a gond, hogy hianyoznak a reflexek. Egyszeruen tul vannak hajtva az emberek. Nagyon sokszor egyszeruen elvaras, hogy tulorazz, vagy ha nem varjak el, akkor azert tulorazol, mert szeretnel vegre a napi megelhetesen tul is kolteni magadra vagy a csaladra. Es az olyan ember, aki este hullafaradtan lezuhan a fotelba, az nem fog kimenni tuntetni. Mert holnap ugyanugy fel kell vennie a melot, ha nem akarja, hogy ehenvesszen a csaladjaval egyutt. Es igazabol ez elegge el is vagja a tortenet fonalat…

  5. @UnA, véleményem szerint spontaneitásban kb. ugyanakkora nyomatékú volt, mint annak idején a “böszme-elkúrtuk” tüntetés. A különbség az, a diákokat nem finanszírozta tovább egyetlen politikai erő sem, nem vitték buszokkal vidékről a többi diákot, nem főzőtt rájuk gulyáságyuban senki, nem mozgósították az IQ vadász Fraditábort és a Nemzeti érzelmű motorosokat sem.
    Ez egyfelől csodás volt, mert pártpolitizálás helyett csak az Ő céljaikért tűntettek. “Tiszta” maradt az egész, másfelől emiatt sokkal jelentéktelenebbnek sikerült a közmédiában beállítani a valósnál az egészet.

  6. @Fourty: Azért neveztem komolytalannak, mert a rendszer ellen (ami szerintem sem jó) ez semmit sem ért. A régi 68-as diáktüntetések, vagy a tavalyi Occupy Wall Street legalább erőt mutattak.

    De ha mindenképpen össze akarod hasonlítani a 2006-os tüntetéssel, ott megpróbáltak a hatalom ellen is harcba szállni. Lehet nem egyet érteni a céljaikkal, de nem erről beszéltem.

    Politika helyett boldog karácsonyt! :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *