Micsoda fülek

Azt tudtam, hogy a macskáknak jó a hallása, de ez azért már túlzás.

Este 11 körül készültem lefeküdni. Előtte szoktam adni a macskáknak egy-egy marék száraz kaját, hogy reggel ne gyújtsák fel magukat az ajtóm előtt, az éheztetés ellen tiltakozva. Az étkezőben kihúztam a fiókot -shrrhrrr – kivettem a fémdobozt, levettem a tetejét – plnkk – és kiszórtam a szárazkaját a műanyagtálakba. Klkklkk.
Gizi már akkor a lábamnál hisztizett, amikor a fiókot kihúztam. Nyilván valahol a nappaliban hesszolt. De hol lehet a többi? Felegyenesedtem, hátranéztem a teraszajtó felé. Ebben a pillanatban tapadt fel négy lábbal az üvegre Sztracsat Ella művésznő. Ezt gondold végig: valahol kint kergetőzik a sötétben az udvaron. A kajásszekrény olyan tíz méterre van a teraszajtótól. És a macska kint az udvaron meghallja azt a hangot, ahogy kihúzom a fiókot és leveszem a fémdoboz tetejét.
De ez még csak két macska. Hol a harmadik? Picúr ki nem hagyná a vacsorát. Őnagysága ilyenkor már nem jár ki az udvarra, mégiscsak lakótelepi macskaként nőtt fel. Előszoba. Konyha. Spájz. Mosókonyha. Takszerraktár. Oké, akkor lent nincs. Emelet. Fürdőszoba. Hálószobák. Kizárásos alapon csak Barna szobájában lehet, és ahogy haladtam az ajtaja felé, hallottam is, hogy valaki pánikszerűen kaparta belülről a faburkolatot. Aha, itt lesz. Ahogy kinyitottam az ajtót, kaptam egy századmásodpernyi lesújtó pillantást – Mi tartott ilyen sokáig?! – aztán villámként száguldott is lefelé, nehogy a többiek megegyék a vacsoráját. Itt ugye a hangforrás és a macska között volt egy emelet és egy bezárt vastag ajtó. Mégis meghallotta.

Ami ebben a legdurvább, az az, hogy ha egy macskának ilyen eszméletlenül éles a hallása, akkor hogyan tud megélni az ember világában? Nagyjából csendes helyen lakom, de időnként még nekem is az idegeimre mennek a környezeti zajok. Mekkora hangzavarban élhet akkor egy macska?