Isztambul, gyalog 07/07

Hazautazás
2013.10.11; péntek

Előjelek:

  • Csütörtökre európai légiirányítók sztrájkja, legalábbis egy bizonytalan fórumbejegyzés szerint.
  • Jövő héten török újév, egész hetes szabi, az Isztambulinfo blog szerint pénteken tízmillió ember fogja elhagyni Isztambult. Velünk együtt.
  • Múlt vasárnap az 50 perces menetidőből simán lett másfél óra az Expresz E11-es járaton.

De gondolkodjunk pozitívan. Korán kelünk. Nem lesz nehéz, a müezzin segít. Már tudjuk, honnan indul a busz. Feltehetően korán reggel még csak a befelé jövő forgalom lesz erős (mint minden nagyvárosban), az exodus pedig inkább délután várható, amikor mi már a reptéren fogunk ücsörögni. Vagy a gépen.

Nagyjából így is történt. Hatkor keltünk, nyolckor már Kadiköy-ben kerestük a buszt. Egyre idegesebben. Most ugyanis máshogy jött a komp: előtte átment Karaköy-be, aztán megállt a Haydarpasa megállóban, végül teljesen máshol rakott ki, mint a korábbi. Mi pedig frankón összekevertük a két buszpályaudvart, pontosabban, csak ezután az akció után jöttünk rá, hogy kettő van belőlük. Ott álltam a kijáratnál lévő megállóban és dühöngtem, hogy ki a fene cserélte ki az E10/E11 feliratokat a 160-as busz számára? Amikor Nej felvetette, hogy nem-e lehet-e egy másik ugyanilyen pályaudvar mellettünk, olyan lesújtó pillantást vetettem rá, amilyet csak egy férfiember vethet, akit éppen egy nő oktat ki navigációból. Aztán amikor megállókeresési célból végigmentünk a soron, akkor láttuk meg mögötte az ugyanolyan másik pályaudvart. Nej becsületére legyen mondva, nem élt vissza a helyzettel. Nem nagyon.

A busz most se nagyon tudta tartani az 50 percet, de amikor másfél óra múlva leszálltunk róla a reptéren, őszintén szólva, nem érdekelt. Itt vagyunk az ajtóban, a gép indulásáig van három óránk. Laza. Megkerestem az IETT bódét, visszaváltandó az Istanbulkart-ot, utána visszamentünk az emeletre – ahová a buszok érkeznek – elszívni egy utolsó szivarkát. Vigyorogva konstatáltam, hogy az autók itt is ugyanúgy romlanak el, mint Ferihegyen: valahogy mindig a reptér bejárata előtt kell bekapcsolniuk a vészvillogót. A mosoly nagyon hamar lehervadt az arcomról: egyszer csak megjelent egy kisteherautó, két csáppal, mint a targonca, alányúlt az autónak, feldobta a platóra és már vitte is. Annyira gyors volt a folyamat, hogy mire előkaptam a zsebemből a mobiltelefont, már csak a felrakott autót tudtam lefényképezni.

From Isztambul 2013

Még egy érdekesség. A váróteremben láttuk ezt a tablót arról, mit nem lehet felvinni a repülőgépre. Kíváncsi vagyok, ezután hányan dobták ki a csomagjukból az Uzi géppisztolyt.

From Isztambul 2013

Aztán a reptéri rutinfeladatok. A Sabiha Gökcen repülőtérnek megvan a ‘magamindentkétszermond’ specialitása, kétszer kellett átmennünk biztonsági ellenőrzésen és kétszer kellett lejelentkeznünk a boarding pultnál. Érdekes.
Viszont a kapu számát már három órával indulás előtt kiírták, nagy piros pont. (Ferihegyen csak 50 perccel korábban, ami – ha figyelembe veszed, hogy 30 perccel indulás előtt zárják a kaput és még van egy útlevélvizsgálat is közben – elég necces.)
Szerencsére ha volt is csütörtökön sztrájk, abból mára már semmi nem maradt, a gép időben indult, időben érkezett, Budapest vastag felhőbe öltözötten várt, szóval minden úgy volt, ahogy itt hagytuk.

Végül egy figyelmeztetés. Csak szólok: így, hogy öt nap alatt nyolcvan kilométert gyalogoltunk egy hegyes-völgyes terepen, felszedtem 4,5 kilót, a vércukorszintem pedig 2 mmol/l értékkel lett magasabb. Ennyit a börek/baklava/helva diétáról.

Linkek:

This entry was posted in Utazás.

4 thoughts on “Isztambul, gyalog 07/07

  1. Nemrég kezdték meg az autógyűjtést, de azóta nagyon megy nekik.
    A technika, hogy
    1) nem szállunk ki az autóból (ennyivel is legyen nehezebb, ha mégis elviszik, ha tudjuk csempészni).
    2) nem állunk meg, csak lassan, nagyon lassan, nagyon nagyon lassan (csigatempó osztva nyolccal) haladunk. Majd ha elértünk a peron végére, akkor ugyan ezt visszafele.
    Ezzel akár egy óráig is lehet játszani. Ha pedig a rendőr jön, dudálhatunk neki, hogy menjen el az útból, mert haladni szeretnénk.

  2. Ilyen elkobzott tárgy kiállítás Ferihegy 1-en is volt az indulási oldalon. Egyszer egy bő félórát tanulmányoztam egy haverommal a checkin-re várva, jókat röhögtünk mennyi hülye akar mindenféle késeket, meg szikétől lőszerig mindent felvinni… Aztán a biztonsági ellenőrzésnél jutott eszembe a svájcibicskám a hasitasiban. Így megy ez.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *